2012. június 24., vasárnap

Szentiváni napkelte

by PO

Ilyen volt ma reggel a napkelte Debrecenben, a Szentgyörgyi-erdőben, 5 óra után.


2012. június 23., szombat

The Versatile Blogger

by PO

Mármint én! Mármint mi! :))

Krinsznek megköszönöm ezt a megtisztelő címet. Jómagam is olvasom a blogját, tetszik, hogy sok témával foglalkozik, nem vész el a cuki süteményreceptek bűnös, csábító, fújjjjjj világában ;-) Bónuszpont az egészséges táplálkozást segítő tanácsaiért, receptjeiért. És még egy a lovak szeretetéért.

Ilyen kis zöld címkét legkésőbb most, tőlem is kapott volna :))

Bár jómagam tényleg olyan sokoldalú vagyok, hogy az már majdnem gömb,  a Pásztortűz nem érdemelné meg a versatile jelzőt, ha nem lennének olyan szerzőtársaim, mint Süllőcske, Waka és Gerda. De vannak, és a történet így kerek :)

A szabályok szerint én is továbbadom a díjat. 15 bloggert kellene jutalmazni, de én most csak 6 helyre tudom adni. 

Kik ők?
Sokat tudnék írni arról, miért kedvelem őket, de ehelyett inkább látogassátok meg ezeket a blogokat, aztán rájöttök magatok is.


És most mondok magamról 7 megdöbbentő dolgot, amit eddig csak igen kevesen tudhattak rólam:

  • Nem szeretek aludni, a leghasztalanabb időtöltésnek tartom. (Könnyen beszélek, mélyen alszom és 6 órával is beérem.)
  • Szeretek napkelte előtt ébredni, ezt még nyáron is élvezem.  A legjobb dolog, amit a kelő nap fényénél szeretek csinálni, ha a természetben vagyok, a meditáció. Íjjal és nyíllal a kezemben.
  • Imádom a zöld teát. Bevallom, a bor nálam csak ezután következik.
  • Nincs kedvenc ételem. Nagyon sok ételt imádok, szeretek, kedvelek, sok ételt kevésbé, de nincs leg. Mint ahogy olyan sincs, amit nem eszek meg, vagy utálok.
  • Bár én legjobban halat szeretek ebédelni, a jó vadétel pedig egyenesen a kedvencem. Mégsem jutott még eszembe, hogy horgásszak, vagy vadásszak.
  • Nekem a Nagy Folyó jelenti azt a lelkem mélyéig  érő jelenséget, amit szeretek újra és újra megcsodálni. A fényesség, valami ősi szellemvilágból jövő érintés. Vajon őseim hány nagy folyón keltek át, míg elértek idáig?
  • Ha az álmom vidám, felszabadult, olyankor rendszerint repülök. Nem magasan, nem sokat, inkább csak siklok, mint egy madár leszálláskor. De mégiscsak repülök! Vagy gitározok, olyankor szárnyaló dallamok jönnek ki a kezemből, könnyedén.


2012. június 19., kedd

Füstölt halból saláta

by Süllőcske
Blogtalálkozóra  mit is vihetnék szűkebb hazámban kapott „halügyminiszter”  becenevem tudatában? Hal legyen, de ne nézzen félelmetesen  Remy szeme közé, ne legyen tűpárna, Főnököm nyugodtan falatozzon belőle.  Ne legyen kihűlt, olajban úszó panírja, nyúlós bőre, égett részei, zsíros hasaalja.  Szép legyen, vidám, és könnyű. Ízes, tartalmas, de nem kiütős. Blogtalira való névjegykártyám.
Ezt a kártyát kevertük PO barátommal, fotóhiány miatt otthon rekonstruáltam a debreceni készítést.


Éjjel füstöltünk hordozható, német típusú, igen gazdaságos, kényelmes forrófüstölőmben. Denaturált szeszes Bunsen-égőkkel megy, doboza aljába kerül a  fűszerekkel kevert faforgácskeverékem. Tölgy, bükk, éger van benne, ezenkívül boróka, szegfűbors, koriander.
Ezt igen jónak tapasztaltam halakhoz, különösen, ha kaporral esszük a halat. De lehet sokféle füstölőanyag, a puszta éger is kiváló.


A váradi pisztrángokat, egy tengeri pisztrángfilét, egy királydurbincsot indulás előtt besóztam, mégpedig szárazon. Sokan ajánlják az 5-10 százalékos sólét de higgyétek el, jobb a száraz sózás. A vastaghúsra többet szórjunk.
A hűtőtáskában szépen elvoltak az úton, este bekerültek a csepegtető tálca fölé, a dupla rácsra.
Lángot alá, 15-20 perc, kész.  Pihentetés, kihűtés, jöhet a bontás. A  háton bevágott kabát egy mozdulattal lejön, feltárul a gyönyörű pisztránghús.


Tudjátok, mi a titka az ilyesféle ételnek?  Finoman kell csinálni, könnyű kézzel, borotvaéles késsel, mint egy japán szusiséf. A halat tisztelettel kezelve, nem törve, zúzva, különben fáradt ízű massza lesz belőle, nem szaftos halsaláta.
Szóval, bontjuk,”lapozzuk”, kikapkodjuk az izomlamellák közül a pisztráng egyszerű szálkáit, a tiszta húsgerezdeket  tálba tesszük. Egy kimagozott fürtös uborkát csíkokra, majd finom kockákra vágunk. Hámozott, jó ízű paradicsomot, egy kisebb, ifjú lilahagymát (legjobb a zsenge salotta), egy sült kaliforniait  szintén  összevágunk. 


Na most a kapor. Az nemesít.  Nemes anyagot igazol, igen, ez csucsu, mondja. De kaporral takarózni egy hamis ételnek se lehet, mert lelepleződik. A kapor, az minőségellenőr, turbó.

Tehát belevágjuk az illatos szálakat, keverünk. De nem ám bicepszből, sztárséf módra, hanem két evőpálcikával, szelíden, óvatosan. És kész.

Most már csak az a kérdés, hogyan lehet ezt megenni. 1Kutyánál  Imre remek tönkölykenyerére kentük, de jó fehérkenyéren, bagetten, ez esetben pirítjuk, vajazzuk az alátétet. Ezután számításba jöhet az arab kenyérbe töltés, még izgalmasabb a tépett kenyérdarabbal, tálból való kicsípés, én ez utóbbit díjazom. Ilyenkor középre tesszük a tálat, és mindenki  keze ügyébe 2-3 arab, vagy indiai kenyeret teszünk. Így egész este elvan a társaság, jól is lakik, aki akar. 

















Ízelítőnek is jó, de ha elkészül, inkább mennyiséget  készítsünk, meg nem fog maradni, nagyon kívánja az ember.

Végezetül: Ebben az ételben látszólag nincs semmi különleges, egyszerű tételekre épül, gerince a szaftos, forrón füstölt hal, a zöldségek frissítő szerepben vannak, el is hagyható némelyik. A paprika szerintem nagyon fontos, a kaprot  pedig könyörgöm, védjük meg, ne engedjük  el, az étel tetejére szórjunk még plusz szálakat is!

* * *

Ez volt a Pásztortűz blog 100. posztja.

2012. június 17., vasárnap

Mondom: zöld dió!!!

by PO
Az a helyzet, hogy öles léptekkel gyalogolunk bele a nyárba. Ilyenkor sok a teendő, füvet kell nyírni, fel kell kötözni a paradicsomot, szalonnát kell sütni, grillezni kell, le kell legelni a cseresznyefát, de álljunk meg egy pillanatra! Mi most a legfontosabb?
Igen, az, hogy szedjünk zöld diót, befőttnek.

Mert a zöld dió Szentivánig még zsenge, bele tudom szúrni a fogpiszkálót. Utána már befőtt célra nem nagyon alkalmas.

Ez egy dinamikus poszt lesz, mindig írok hozzá új fejleményeket. Eggyel több ok, hogy látogassátok a Pásztortűz főzős-evős-ivós élményblogot.

Első lépés: kiszemeljük a kívánatos diófákat. Mivel a múltkor már szóltam erről, remélem, ezzel már mindannyian megvagytok (ha nem, úgy jártok, mint én a viricseléssel). Többet is meg kell célozni, mert az egyiken lefagy a virág, a másikon meg atomrakéta módjára fejlődik.

A napokban meglátogatjuk a diófát, leveszünk egy olyan szemet, amelyik már ütődött, sérült (jégverés, szélvihar miatt) és átszúrjuk egy fogpiszkálóval, azzal a keménnyel. Ha átmegy rajta, örvendezzünk, hogy nem késtünk még el.

Egy kosárba szedjük le a befőzni kívánt zöld dió mennyiséget. Óvatosan, ne ütődjön.

Ki kell áztatni a héjából a különböző anyagokat (juglon, hidrojuglon glikozidok, cseranyagok), amik keserűvé, élvezhetetlenné teszik a zöld diót. Régen megszurkálták a héjat és vízben jó sokáig áztatták.
Én meghámozom és sokáig fogom áztatni. Ezekkel a mai kis hámozókkal viszonylag vékony réteget lehet lefejteni a héjból, a víztaszító, viaszos külső réteg eltávolítása után a nagy felület miatt gyorsabban kioldódnak az ízrontó anyagok.


Itt a kesztyű használata javallott, különben befogja a kezünket a zöld dió leve. Aztán nem zöld lesz, hanem barna, vagy egy hétig. Állítólag citromlével lehet tisztogatni.

A meghámozott diót hideg vízben áztatjuk. Naponta kétszer-háromszor cseréljük le a vizet. A cuccot hűvös helyen tároljuk.

Mostanában már a kamrában sincs hűvös, de nem akarom a hűtőben tárolni. PET-palackban teszek vizet a hűtőbe és minden vízcserénél ezzel a 10 fokos vízzel öntöm nyakon. Utána 8 óra pihenés, megy az újabb palack víz a hűtőbe.

Olyan receptet szereztem, amiben 3 hét áztatás van. Nem merem hamarabb abbahagyni, nehogy keserű legyen a sok munkával elkészült dió.

Folyt. köv., fotókkal.




2012. június 8., péntek

Kabát, új fazonnal


by Gerda

Rántott hús kell. Rántott hús nélkül nem lehet élni, magyar embernek semmiképp. Akkor is, ha a diétás étrendjébe nem fér bele, akkor is, ha utálja, hogy a lakás, a haja, a ruhája átható olajszagú lesz. 


Az életmód-váltásom előtt sem ettem túl gyakran rántott húst, mivel a bő olajban sült dolgokat soha nem kedveltem igazán. A magas kalóriatartalmuk mellett elnehezítenek, és én nem szeretem, ha étkezés után úgy érzem, egy nagy kő van a gyomromban, amit csak úgy tudok megemészteni, ha semmit nem csinálok, hogy minden energiámat arra fordíthassam.


Egyszer aztán megkaptam a sütőben sütött rántott hús ötletét egy ismerősömtől, emlékszem, ők részben a szag, részben a tűzhely mellett dekkolás megúszása miatt készítették így. Kipróbáltuk, ízlett. Mindent ugyanúgy kell csinálni, csak tepsiben, sütőpapíron kell sütni, minimális olajat önteni alá. Csirkét 200 fokon, többit nem tudom, valószínűleg a sertést, marhát lassabban sütjük, talán 160 fok körül. Profi háziasszony biztosan tudja. Nem ugyanolyan, mint a bő olajban sült, a panírja valahogy keményebb, nem olyan egyenletes színű és állagú, viszont ízre ugyanolyan finom.

Amióta másképpen táplálkozom, azért ki kellett találnom egy még modernebb megoldást. Ha rántott húst készítek, mindig sült karfiolt eszem hozzá, mert fantasztikus ízkombináció.

Csirkemell-szeleteket enyhén kiklopfolok. Olívaolajat elkeverek sóval, borssal, fokhagymával, pici mézzel, pirospaprikával, őrölt köménnyel és római köménnyel. Ez az én kedvenc ízesítésem, de mindenki olyan fűszereket tesz az olajba, amiket szeret. Ezzel a keverékkel vékonyan megkenem a csirkemellek mindkét oldalát, és állni hagyom. Félórát, pár órát, ahogyan éppen alakul. Úgy még nem próbáltam, hogy előző nap bepácolom ezzel a cuccal a húst, de szerintem nem árthat meg neki, sőt.
Sütés előtt elkészítem a panírt: teljes kiőrlésű zsemlemorzsát, teljes kiőrlésű tönkölylisztet és zabkorpát keverek össze, sózom-borsozom, ez az alap. Néha megy bele parmezán, durvára darált dió, lenmag vagy szezámmag. A hússzeleteket ebbe a keverékbe forgatom, és a fent említett módon sütöm. A végén mindkét oldalára rágrillezek. Grilles sütő nélkül is lesz színe, nem baj, ha sima gázsütője van valakinek, abban is tökéletes. 


A sült karfiol pofonegyszerű, a rózsáira szedett karfiolt sütőpapíros tepsire rakom, meglocsolom kevés citromos olívaolajjal, szórok rá sót, borsot, római köményt és 200 fokon megsütöm. Néha vastag karikákra vágott lilahagyma is megy közé. A rántott hús ezzel a körettel fenomenális.


Ha valaki túl száraznak találja ezt a fogást így, akkor készíthet hozzá valamilyen tejfölös vagy joghurtos mártást, mondjuk tzatzikivel szerintem finom lenne, de egy snidlinges-petrezselymes tejfölt is  el tudnék képzelni mellé.

Hogy bizarr az a panír? Ki kell próbálni!

   

2012. június 4., hétfő

Parázs a réten


By Süllőcske

A  Dráva, mint szeszélyes nő, energikusan kígyózva, eszelősen robog le az Alpokból, végigszáguldva a stájerországi hegyeken, hogy nagy, erős folyóvá duzzadva zúduljon le a Bilo-hegység és a Baranyai-dombság közt elnyúló Verőcei-síkra. Itt aztán elegánsan kanyarogva búcsút int Villányi-hegységnek és a magyar államhatárnak, hogy útjának végén találkozzon az Öregúrral, a széles mellű nagy Dunával.
A nagy találkozás előtt mindketten tiszteletteljesen megtorpannak, sarló alakú szigeteket vetve, vízi labirintus-szegletet, közös árterületet alakítanak. Számtalan gyermekük születik, ifjú erek, meglett kanálisok, bölcs, nagy tavak, vénséges rétek jelzik ezredéves szerelmüket.

Ez a táj paradicsomi lakóhelyet ad halnak, vadnak, madárnak, embernek.
Különös nép élt mindig is a Dráva- szögben, melynek eredete a Vinca-kultúráig vezethető vissza. Hatalmas vadvízország lakói ők. A hely neve: Kopácsi-rét.
Már a neolitikumban itt élő ember házának kiásott talajából is kétszáz kilós harcsák csigolyái kerültek elő. Agyag hálósúlyok, csontszigonyok mutatják az élettér speciális belakását. Olyan hagyománya van itt a halászatnak, mint a Sárköz, Szigetköz, Csallóköz ősi népességénél.

A morotvák, természetes csatornák, holtágak világában  Kopács halászatának  jellegzetes eszközei alakultak ki a történelem során.
Ravasz eszköz, ügyes találmány a vejsze, amely vessző és sásfonat, afféle kerítés, mely a haljárás útjába fondorlatosan letéve, a zsákmányt egy szűk udvarba csalja, ahonnét csak kiszákolni kell.
A kopácsi halász magyar ajkú, csak az elcsatolást követően települ be kisszámú délszláv etnikum. Halászatának eredményét  a templom melletti halmérőhelyen  árusítja, heti három napon. A haltartó csucsok apróhalat, vegyes jó halat, vagy nemes halat tartalmaznak.
Szokás a nádból font szőnyegen  való halszárítás. Kiváló halételeket készítenek, remek nyársas technikákat alkalmaznak és régiesen készül a halpaprikás.
Születésem évétől (1967) természetvédelmi terület a gyönyörű rét. A halászat ma csak hagyományőrzés. Az itt élők manapság  csodás fűszerpaprikájukról és a legendás Halnapokról híresek.

Európa egyik legszebb tájegységének és lakóinak tiszteletére elkészítjük a csíptetős pontyot.

Ehhez az ételhez legalábbis kétkilós, erős, vaskos formájú pontyot javaslok, sőt, minden probléma nélkül elkészíthető a négykilós jószág is. Egyáltalán  nem baj, ha a hal jóltáplált, netán kissé kövérkés, ez kifejezetten előny.
Ez a nádlakó 2.20 kg volt. Uszonyait kimetszettük, a tükröst szépen megborotváltuk éles késünkkel.
Ez, ha jól sikerül, a végén igen finom sült bőrt eredményez.
A hátán bontjuk a halat, a gerincen is kicsi húsréteget hagyva. Itt egy kissé elfröccsöztem a figyelmemet, az egyik oldalon elcsíptem a gallérját, holott elég lett volna a koponyát bárddal átvágva folytatni a kettéosztást. Ezt később össze kellett tűznöm.
 Szépen kiterítjük a kibelezett halat. Van, aki a vékonyabbik oldal farokrészét rajta hagyja a gerincen, a borda végénél elvágva. Én szimmetrikusan terítem ki, szerintem így csinosabb.
 Sokan nem irdalják, de szerintem érdemes, mégpedig a gerinces oldalt bőr felől, a párját hús felől.
A gyönyörű húst kívül-belől sózzuk, borsozzuk.
Szükséges ezután egy vaskosabb husáng, amit hosszan behasítunk, vékony kis nyársak  a hús kimerevítéséhez. A hosszában megtűzött halat keresztben, középen a husángba csíptetjük, alul, felül drótozzuk.

Jön a tűz, hadd lobogjon, hadd lángoljon. Közelébe tűzzük a csíptetett halat, melegedhet.

Lassan készítjük, egyre közelebb téve a parázshoz, időnként forgatva. Lehet a parazsat  is tologatni, ki hogy állítja be a hőt.

A fűszerezés többnyire puritán, előfordul, hogy csak só van a halon. Én viszont tudom, amit tudok.
Jön a vegeta. Zsályát, petrezselymet, fokhagymát, sót mozsarazunk, vajjal keverjük. A nagyon finom fűszervajat zsírpapírból tekert tölcsérbe töltjük, kifagyasztjuk. Ezzel a kúppal lakkozzuk a sülő halat, amely ettől omlós, puha, kívül szép kérges lesz.

A hal zsírja lassan kicsöpög, utolsó fázisban rövid ideig egészen közel tesszük a parázshoz.

A bőr ropogóssá válik, változatos textúrák alakulnak ki.

A húsos oldalnál egészen picit elbámészkodtam (szentgyörgyhegyi), a csontos szélek  kicsit megégtek.

Viszont a hús zamatos, omlós, semmi kiszáradás, itt-ott remek, ropogós szélek, kellemes zöldfűszeres aromák díszítik a ponty tiszta ízét. Szálka nincs, az irdalás újra összetapad, a vaj csodás hatással van a sülésre.

A halász kenyérrel, sózott hagymával ette, mi salátát, parázsban sült újkrumplit is szolgáltunk fel.

2012. június 2., szombat

Reggeli

by PO
Ez egy könnyed nyári reggeli. A teraszon kellett volna elköltenem. De ahhoz hűvös volt.