Böjtelő hava

A múltkor a tört paszulyra irányítottam a figyelmeteket. Azért idéztem fel, mert gyermekkoromban a nagy disznótorok után, az ételek szigorúan szabott rendjében egyszercsak ez következett, ezt is szerettem, ahogy nagyanyám készítette. Fel kellett idéznem, meg kellett újra találnom, ez az étel nem veszhetett el nyomtalanul családunk hagyományaiból!

Télutón ez az étel máskor is használatos volt, hús nélküli formában, tehát jól illett a böjti étrendbe. A böjtről, annak múltjáról, szellemiségéről később akartam írni, de meggondoltam magamat. Süllőcske hozzászólt ehhez a tört paszulyos írásomhoz, úgy gondoltam, ennél ékesebben nem lehet bevezetni a böjti ételekről szóló sorozatunkat.

Íme Süllőcske hozzászólása, amit most megosztok véletek:

Jó az étel, szép a tányér. Szerintem is böjtbe vezető étel lehet. Kifejezetten böjti változatát úgy ismerem, hogy a hús persze elmarad, kárpótlásul a megfőtt paszulyt enyhén megfüstölik, megtörik, pirított hagymával, finom olajjal meglocsolva tálalják.

A nutria

Akiknek a nyúl túlságosan cuki, a ló túl intelligens, a hal meg túl szálkás, van egy reális alternatívánk. Itt van ez a nutria. Esszük? Nem esszük? Na, nézzük csak!
Nem szívesen mondanánk le arról az elsőségről, hogy a gasztroblogok közül elsőként foglalkozzunk a nutriával. A régebben itthon jól ismert prémes jószágot meg is lehet enni, ez egykoron része volt az állat többcélú hasznosításának. Vendégünk Balage, aka Waka a nutriáról és Virslibácsiról idézte fel emlékeit.

Virslibácsi egy nagy építővállalat középvezetőjeként ment nyugdíjba a szocializmussal együtt, valamikor a rendszerváltás környékén. Addigra felépült a Hegyen a kulipintyó, téliesítve, pincével, ahogy kell, készen voltak az ólak, beszerezett az minden szükséges háztáji gépet, és a kis szőlő is termőre fordult (hiába no, az utolsó munkával töltött évek már a nyugdíjas létre való felkészülés jegyében zajlottak).

Tört paszuly malacfarokkal

by PO

Egy nagyon régi ételt mentek meg most. Nagyanyám még főzte, édesanyám már nem, úgyhogy össze kellett szedni minden emlékező tehetségemet és egy kicsit utána is kellett menni néhány részletnek. Ilyenkor döbbenek rá arra, hogy a rokonságban már alig néhány embertől kérdezősködhetek.

40-50 évvel ezelőtt egy disznóvágás után minden családban meghatározott rend szerint dolgozták fel, tartósították és élték fel az áldozati állatot.

Helyénvaló dolog

Itt, a Szentgyörgyi-erdő szélén, a Medvés-aljban sportolásra alkalmas hómennyiség jött össze. Szeretem az evidenciákat. Nyáron legyen meleg, a macska legyen hízelgő, a tél meg hideg és hólepte. A baj csak annyi, hogy a járdán, teraszon is vastagon hever a nagy, fehér paplan.

Megyek, lapátolom, seprem, eltakarítom.

Van ennek a dolognak kulináris vonatkozása? Hogyne, persze.

Még egy merítés

Erre a ködös múltba vesző időszakra vendégünk, Balage, aka Waka így emlékszik vissza:

1693 június. A pisztrángtelepen egyre kevesebb a hal és a meló. Novemberben felszámolunk, addig el kell adni, amit lehet. A Balatoni Halgazdaság úgy dönt, én és Feribá lemegyünk a Kis-Balatonra halászni.

Halászunk

Ez a poszt nyögvenyelős körülmények között fogant. A kedvenc gasztroblogomban volt egy bejegyzés-sorozat, ami arról szólt, hogy karácsonykor az emberek ménkű sok halat esznek, ezért a boltokban meg kell feszülni, hogy kielégítsék ezeket az igényeket. A szerző a sztorit újlipótvárosi millijőbe helyezte, ő gyilkolászta a halakat, a mellékszereplők proletárok voltak. Az olvasók vegyes érzelmekkel fogadták, mert nagyrészt műveletlen vidéki taplók járnak oda,

Nyíllal vadra - ahogy ti képzelitek

Csodálatos dolog lehet becserkelni egy szarvast. Nesztelenül lépkedni a nedves avaron, szembeszéllel, és megpillantani, amint riadtan felpattan a bozótosban. Amikor a másik irányba néz, az idegre pattintott vessző alatt megfeszíteni az íjat... levegőt sem venni, majd két szívdobbanás között elengedni útjára a vesszőt.

Gulyás témájában agyaskodok

Gulyást főzni. Ez a téma egy ilyen fazonú blogon kötelező. Most foglalkozok véle én is. A szándékom nem az, hogy hirdessem az igazságot – általában keresni szoktam. Dehát gulyás-ügyben nincs igazság, nincs egyedül üdvözítő recept! Variációk vannak, tájjellegű változatok, meg családi hagyományok. Szóval a teve kérdés sokkal egyszerűbb, mert abból van egypúpú, meg kétpúpú, oszt kész. De gulyásból meg van ezerféle - nesze neked Echte Ungarische Gulasch ;-)

Ne csak együnk, igyunk is!

A minap kényszerűen várakoztam valahol. Hogy ne teljen az idő hasztalanul, gondolkodtam, elővettem néhányat az Univerzum nagy kérdései közül.

Miért viseltek sisakot a kamikáze-pilóták? És miért nem viselnek azok a bonyák, akik hangtalanul suhannak közöttünk elektromos kerékpárjaikon?

Fehér lovat áldozunk!

Manapság igen kényes téma a lóhúsevés. Igazi vita nem alakult ki, csak az ellenzők dühödt hangját hallani, amint bizonygatják, hogy nem tisztességes dolog, ha az ember megeszi a legjobb barátját, a kutyáját, a nagymamáját, stb. Nem vitatkozom a véleményükkel, elfogadom és kész. Tegyenek lelkiismeretük szerint.

Lovagolunk tovább

Tavaly belecsaptunk a lecsóba és megkóstoltunk néhány lókolbászt, lószalámit. Ha valaki még nem olvasta az erről szóló híradásomat, kapcsolja be a poszt alján elhelyezett hallgatnivalót és lapozzon ide.

Időben szólok!

Ugye szeretnétek egy kis kemencét? Ha már kilábaltatok a beigli okozta cukorkómából, akkor ezen gondolkodjatok el egy kicsit.

Minek is?

A múltkor kedvem támadt egy kis George Michaelt hallgatni, betértem hát az egyik multináci áruházba. Az ilyen helyeken a nyár végi Sale után hamarosan felkerülnek a fenyőzöld és mikulásvörös színekből komponált dekorációk és a zenegépet is átállítják. Többféle feldolgozásban, végtelenítve nyomják a Last Christmast. Én is nagyon szeretem, csak ne legyen kötelező hallgatni :-))

Vége. És azután?

Pénteken délután 4 órakor véget ért az idei nyár. A mezítlábas, szandálos, száraz, poros nyár.

Ezt a füstre adom!

Itt van az ősz, újra itt van. Annyira el vagyunk foglalva mindenfélékkel, hogy alig vesszük észre, rég volt már ilyen szép őszünk. Örülnek a vénasszonyok, örülnek az indiánok és a hörcsögök is, mert nagyon gazdag termést tolhatnak be a spájzba.

Nyári pacalozás

A helyzet mostanra érett meg arra, hogy a pacal-kérdéssel részletesebben foglalkozzak.

Enni ettem, szeretem is, de még nem főztem.

A múltkor volt itt a közelben egy pacalos sorozat, abból kedvet kaptam a kísérletezéshez.

Gasztroblogger bakancslista játék

Ez nem egy gasztro-díj, inkább egy játék. Mi az az 5 gasztro-élmény amit feltétlenül meg kell élned, mielőtt eltávozol e világból?

Ez a fantázia játékáról szól, hogy megosszuk egymással az általunk kihagyhatatlan élménynek vélt dolgokat.

Csárdák, küszöbök, tornyok

Ha megjelenek valahol, mint messziről jött ember, rendszerint örvendeznek, hogy Debrecenből jöttem. Mondják, hogy "hú, a Nagyerdő!", meg hogy "ááá, a Virágkarnevál!". Aki kedveskedni akar, még azt is megsúgja nekem, hogy szép az a Nagytemplom! És tudni véli, hogy a Hortobágyi csárda köszöbe olyan magasan van, mint a Nagytemplom tornya. Bezony ám! Ilyenkor megkérdem, hogy akkor a Hortobágy folyó mír nem folyik be Debrecenbe? Na, miért nem?

A nagyobb helyismeretű debreceniek pedig úgy tudják, hogy nem a Hortobágyi, hanem a Látóképi csárda az, amelyik olyan magasan van!

Akkor most leszámolunk egy urban legenddel.

Kánikula, narancs riasztás

Tizenöt éve is van annak, hogy ilyenkor, nyáridőben, ebédre főztem egy slambucot. A család a hűs lakásból nézte, túlélem-e, a pálinka tud-e annyi verejtéket csalni arcomra, amennyi elég a megfelelő hűtésre. Akkor azt mondtam: soha többet. Kánikulában csak hűsölök, nem aszalom magamat a tűz mellett. Főzni csak este, és persze együtt.

A mediterrán stílusú heverészés azonban mit sem ér egy idevágó kaja nélkül. Valamit ilyenkor is kell ebédelni. Nekem ez a kedvencem. Nagyjából egy vajas kenyér elkészítési ideje alatt összeszerelhető.

Szalonnasütés, Lesson One

A blog irányultságát tekintve ez egy megkerülhetetlen beszédtéma. Sok érdekes dolog van ebben a műfajban, ezért több részben kell feldolgozni a szalonnasütést, mint közösségépítő tevékenységet. Terveim szerint a vége felé egy kis oktatófilm is összejön a sok tudnivalóból.

Óvakodnék attól, hogy megmondjam, milyen a jó szalonnasütés. Ezerféle van, igyekszem bemutatni ezeket. Aztán kinek mi a jó, úgy csinálja.

Első és legfontosabb kérdés, ez már a szalonnasütés előkészítésekor, a bevásárláskor felvetődik: miből süssünk?

Belépő

...

- Na fijam, mi lesz mámma?

- Hát… megitatom a süldőket, oszt kihajtom űket a laposba.

- Aho vóna eszed! Egísz nap heveríszni, azok meg fröcsögnek ott a vízbe…

- Hát akkor…?

- Megmondom, mi lesz. Elmícc, megitatod űket. Mink meg kihajcsuk… de nem oda… onnan egy hétig se hozzuk ki űket…

- Én meg mit csináljak?

- Te meg itt maracc, te leszel a tanyagazda.

- Oszt?

- Rendbe rakod a szárnyíkot… de ne abbúl az avas nádbúl! Hozzál amonnan! Kisepregecc… benyelezed ezt az ostort… Estére meg legyík valami a bográcsba, mire jövünk! A vályút meg telimered.

- Osztán mit főzzek?

- Mit bánom én… főzzél egy kis reszelt lúfaszt.

- ?!

- Tucc te főzni?

- Tudok hát!

- Oszt mit tucc te?

- Hát… tudok pirított tísz…

- Haggyál mán, tegnapelőtt is azt ettünk!

- ...még tudok karimás kását…

- Ühüm. Oszt kitűl tanúltad?

- Hát… nagyapámtúl.

- Érdekes… különös… hogy ez a tudomány a ti családotokban generációs ugrással hagyományozódott…

- Mit mond???

- …ehhh fijam, zsenge vagy te még ehe...  Térülünk-fordulunk, napszálltakor legyík valami. Ha nem… kitőtt a sorod! Ott van egy kis hús. Leengettem a kútba. Van ott egy kis kolbász is, maradík… pusztíccsad. Meg keressél, amit tanálsz…

...

A Kis Bojtár egyet sem tétovázott, vágott egy kis nádat, megfótozta a szárnyékot, benyelezte az ostort és nekilátott valami emberes ételt főzni. Referencia, mondanánk, hiszen ez volt a második napja a szálláson.

A Kis Bojtár elővette a bográcsot, aprított bele egy kis szalonnát. Pontosan 30 dekagrammot.

Pucolt két fej hagymát. Felkockázta.

Felhúzta a kútból a húst (talán tarja volt), volt vagy három font (~1,5 kg). Olyan falatnyira feldarabolta.

Benézett a szárnyék zugába, talált ott egy kis füstölt húst, olyan csüllöngőt, a hentesek bordaszélnek neveznék. Hát, ez is volt vagy 50 deka, ezt is feldarabolta.

Ott fityegett mellette egy kis darab kolbász, azt is felkarikázta.

Volt még ott egy kis krumpli, egy fej nyári káposzta, azokat meg a keze ügyébe készítette, majd lesz velük is valami.

Rakott egy kis tüzet. Nem nagyot, csak olyan kis hegyeset. A Kis Bojtár tudta, pedig nem olvassa a Pásztortüzet, hogy szalonnát nem szabad nagy tűzön olvasztani, mert körben odaég a zsír.

Amikor a szalonna kiolvadt, beledobta a hagymát. Sercegtette, kavargatta türelmesen, míg aranysárga lett.

Amikor megelégelte, beledobta a felkockázott húst. A hús hamar kifehéredett a forró zsírban, szépen kevergette azt is.

Lehúzta a bográcsot a tűzről és szórt rá egy kis paprikát. Ha lett volna kéznél bors, azt is tett volna bele. Két kortynyi vízzel felöntötte, hogy a húst majdnem ellepje, majd visszaakasztotta a szolgafára.

Megkeverte a húst, majd beleszórta a bográcsba a füstölt hús darabokat. Együtt főzte tovább a húsokat, kis tűzön. Megsózta, kóstolgatta. Néha egy kis vizet öntött hozzá.
Aztán amikor már a füstölt hús is majdnem megfőtt - mert a Kis Bojtár pontosan tudta, hogy ez a folyamat sebességének meghatározója - hozzátette a kolbász karikákat, még főzte együtt egy fertályórát.

Gondolt egyet, felszecskázta a káposztát, beleborította azt is a bográcsba. Néha megkeverte, aztán amikor már a káposzta is főni kezdett, beledobta a felkockázott krumplit a bográcsba. Együtt párolgatta, míg minden hozzávaló meg nem puhult. Elégedetten csettintett a kis bojtár.

...

- Fiam, öntsél abbúl a kulacsbúl egy kis bort. Meginnám.

- Oszt milyen vót a főztöm, Miska bátyám?
- A lú az Miska. Én meg Mihály bátyád vagyok.
- ?!

- Öööö… mit mondtál, hogy is hínak?

- János… vagy hát Jani.

- …úgy níz ki, csak meg kell tanúlni a neved…

...

Így esett, hogy Jani maradt a szálláson, ezt az ételt meg, mert kedvelték, róla nevezték el. Bojtárpörkölt.

Én is megcsináltam. Hadrendbe állítottam a már bejáratott öntött vas bográcsomat, porcelán késemet, új szakácskésemet és a Nagy Lúkolbász Degusztáció győztesét, a Létavértesi lókolbászt is. Így nézett ki. Lájkoltuk fenemód.

 

Nahát!

Bevallom, én ezt a disznófejet nem sokba néztem eddig. A disznótorban gyorsan beledobtuk az üstbe, ronggyá főztük, aztán eltűnt a sajtban. 

Régóta ismertem a székelyek tárkonyos disznófő levesének receptjét, de eszembe se jutott, hogy kipróbáljam. Ki kíváncsi erre a túl zsíros, bőrös alkatrészre, különben is, a disznó legjobb része a csülök! Néha megláttam a hentes pultjában, mint látványelemet, nem is gondoltam, hogy megeszik, azt hittem, a konyhai analfabétáknak jelzik: ez itt a disznóhúsos pult..

Nem tudom, mi volt a döntő impulzus, de egy reggel arra ébredtem, hogy tárkonyos disznófő levest AKAROK! Délután a szakkereskedést meglátogattam, kifelé jövet egy fél fejjel volt nehezebb a kosaram. Jött hozzá egy kis zöldség, aztán a következő jelenetet már úgy ábrázolnám, hogy elszánt tekintettel kést fenek. Nem úgy, mint Ramsay, hanem hasmagasságban és máshogyan, de erről majd máskor.

Na nézzük, néhány biztató kísérlet után mivé lett a kezem között ez az étel.

Egy fél disznófejet alaposan megmosok, ahol kell, megtisztítom még. Fogok egy kis PB lángszórót és szépen, egyenletesen, sültcsirke színűre megperzselem. Víz alatt alaposan megkapargatom, aztán beleteszem egy fazék hideg vízbe, annyiba, hogy épp ellepje. Esetleg levágom a fülét, hogy jobban elférjen.

Sózom, dobok bele 10-12 szem fekete borsot, majd 2 szál petrezselymet, 2 szál sárgarépát és egy fej hagymát. Később teszek hozzá egy-két friss tárkony hajtást is.

Amíg lassú tűzön megfő a fő, addig tisztítok 2-3 szál sárgarépát, 3-5 szál petrezselymet, egy darab zellert, egy kisebb fej karfiolt.

Amikor a disznófej puhára főtt, szinte leugrik a csontról, kivesszük, lecsepegtetjük és egy tálra tesszük. A léből kivesszük az elfáradt zöldségeket, azt is külön tálba tesszük. 

Megpróbáljuk elképzelni, mennyi levest szeretnénk, szükség esetén még egy kis vizet önthetünk hozzá. (Kocsonya főzéskor persze ez nem javallott, ha később kerül még bele víz, lőttek a kocsonyának.) A forró lébe beletesszük a felkockázott zöldségeket, öt perc múlva a kis darabokra szétszedett karfiolt is. Nem feledve, hogy a célunk egy tárkonyos leves, ekkor egy marék apróra vágott zöld tárkonylevelet is teszünk a forrongó lébe.  Egy nagy adag levesnél egy fél csilipaprikát is csempészek bele. Ez épp csak ahhoz elég, hogy legyen egy kissé karcosabb, de itt nem is kell több. Én szeretem a fehér borsot, ekkor teszek bele azt is. A zöldségek fővése előtt még egyszer ellenőrizzük a sóját. 

Amikor a zöldségek ressre (vagy puhára) főttek, 3-4 dl tejszínnel besűrítjük a levest. Még egyszer fellobbantom és kész.

Tálaláskor citromkarikákat kínálok hozzá.

A disznófej termékpályája más. Nem nehezíti a levest, hanem külön útra kel. Kihűlve, tormával tálaljuk, előételként vagy reggelire külön ételként fogyasztjuk. Persze, nemcsak a torma, a zöldhagyma is illik hozzá. De lehet, hogy ezt csak azért mondom, mert május van, ilyenkor még a tejberizshez is el tudom képzelni a zöldhagymát.

Nem tudom, hiányosság, vagy erény, de rövid fogalmazásomban végig sikerült elkerülni a sertés szó használatát. Nem volt célom, így sikerült.

Dedikált, Pásztortűz-emblémás...

...kutyakölykök azonnal elvihetők!

Még van kettő. Illetve nem is volt több, de ezeket kifejezetten kedves olvasóimnak tartogattam. Mielőtt belelendülnék a marketing-dumába, néhány fotó:

Ez Kutyutyu:

 

Ez pedig Macikutty:

Mint látható, a magamfajta amatőrnek elég nagy kihívás fekete kutyákról jó képet készíteni. Hát, nekem nem is sikerült! :-D Ilyen fotótémáknál értelmét vesztik a jól ismert fehéregyensúly, mélységélesség, részletgazdagság fogalmak.

Szóval ezeknek a kis falnivaló, jó családból származó kiskutyáknak keresek értő, empatikus, gondoskodó gazdát. Lakásban tartás természetesen kizárva.

Az apjuk egy aktív pumi, akit már régebben szóba hoztam a blog folyamán, becsületes neve Buksi. Az anyjuk egy puli, akit Nánásról fajtamentettünk Andival, mert nem voltunk megelégedve a tartás körülményeivel. Ezt  nem úgy kell elképzelni, hogy jól pofánvágtuk a gazdáját, hogy mit képzelsz, te faszkalap, a kutya nem szeretne ehelyett az algás zöld lötty helyett rendes vizet, a penészes kenyérhaj helyett rendes kaját??? Nem, máshogy történt. Meg sem kérdeztük a tulajdonost, hanem Andi lehúzta a nyakörvet róla, betettük az autóba, nyomtam egy kövér gázt és távoztunk. Azt a napokig csodálható bikaláncot el sem hoztuk.

Szóval ennyit a családi háttérről.

Ha szeretne valaki egy dedikált, Pásztortűz emblémás kiskutyát, azonnal szóljon. Most két hónaposak, azonnal elvihetők. Ingyen.

Ha május 20-ig nem lesz gazdájuk, nem is tudom, mit tegyek. Azt hiszem, ragut fogok készíteni belőlük. Tárkonyosan. Élő, webkamerás adásban követhetitek.

És hogy milyen az a Pásztortűz embléma? Hát ilyen!

SOS !

Vagy két éve, így tavasz táján észrevettem, hogy a fecskék valamiért abbahagyták a fészek építését. Nem értettem, mi történt, elgondolkodtam. Aztán a homlokomra csaptam, az a baj, hogy nincs eső, nincs pocsolya, nincs sár, amiből építhetnék a fészket!

Gyorsan elővettem az öntöző szórófejet és a veteményes kertben csináltam egy kis esőt. Lett is nagy öröm! A füstifecskék odasereglettek, fürödtek a napfényben és a vízben, nyakalták a sarat és vitték, vitték. Meg is örökítettem, ahogy lenyelnek néhány falat sarat és kissé elnehezülve felröppennek.

Észrevettem, hogy az idei tavasz is nagyon száraz, megint hiányzik az éltető eső, a fecskéim most sem tudnak fészket rakni. Megint segíteni kell rajtuk! Vegyétek elő a slagot és a kert végében valahol csináljatok egy kis pocsolyát, hadd gyűjtögessék a fészekhez a sarat! Tavalyelőtt ősszel a szeptember eleji hideghullám során nagyon sok elpusztult, megérdemelnek egy kis segítséget, hogy újra szaporodni tudjanak.

Save Our Swallows!

Nem baj, ha kurta

Ma maradékot tálalok. A mai poszt főszereplőjét nem ma főztem, hanem még februárban. De most került rá sor. Malac farkával nem jöhetek akármikor ;-)

Az egyik hentesnél belebotlottam egy rakás malacfarokba. Egyet sem tétováztam! Mérettem, csomagoltattam, már tudtam, mit fogok tenni.

Határozott léptekkel elővettem a porcelán kést, vágódeszkát, mindent, ami egy ilyen hirtelen kitűzött célhoz kell. Ebből malacfarok paprikás lesz és káposztás kölessel körítem! Erzsike egy kommentjében megosztotta velünk ennek a kölessel, savanyú káposztával készülő köretnek az ötletét, ettől kezdve csak az alkalomra vártam.

Ez a farok nagyüzemből való, ahol a kannibalizmus megelőzésére kurtítják a malacok farkát, így a vágósertéseknél a hosszú, kunkori farok helyett ezek a kis torz répák maradnak. Szerintem be kellene tiltani az ilyen brutális csonkolásokat, egy vágósertésnek joga van azt a 9-10 hónapos életét természetes szépségében leélni! Egyedül a vadászó vizslánál tartom indokoltnak a farok felezését, de ez más tészta. Én még láttam egész disznófarkat, főztem is paprikást belőle, nagyon érdekes étel.

Ezek a kis gubicsok meg, na mindegy, először trancsírozni kell, meg válogatni, mert a faroktő környékén túl sok a zsír. Kétfelé csaptam a farkakat, a faroktőnél lévő zsírosabb darabokat lefaragtam, felapróztam és azokat kisütöttem, ahogy a disznótorban a zsírt szokták. Addig csináltam ezt, míg a tepertő egész kis töppedt darab nem lett, de még nem kezdett el pirosodni. Sok zsír gyűlt a lábasban, ennyi nem kell egy adag paprikáshoz.

A zsír felét eltettem más ételekhez, egy részét pedig átöntöttem egy másik lábasba, azon kinyomkodott savanyú káposztát kezdtem párolni. Közben a fő edényben megmaradt zsír-pörc alapokon egy paprikást kezdtem el készíteni. Először dobtam a forró zsírba néhány szem egész köményt, sercegés, aztán bele a hagymát. Amikor üveges lett, lehúztam a tűzről és szórtam bele paprikát, kevés erős paprikát is. Összekavartam, majd ment az egészhez az előkészített farok. egy kis vízzel felöntöttem, pár percig forraltam, sóztam, később lefedtem és kis lángon főztem tovább. Amikor félfővésben volt, tettem bele kevés csípős zöldpaprikát apróra vágva.

A savanyú káposztát gyakori keverés mellett kis lángon pároltam. Amikor majdnem teljesen puha volt, félretettem. Megfőztem a kölest háromszoros mennyiségű sós vízben. Egy tűzálló tálat vékonyan kikentem zsírral és alulra egy réteg káposztát, középre a főtt kölest, felülre ismét káposztát rétegeztem. Meglocsoltam a paprikás szaftjával és betettem a sütőbe, 120 fokon lefedve összemelegítettem.

Forrón tálaltam.

Ez a februári malacfarok paprikás igaz története. A tanulsága - mert ennek is van - annyi, hogy kurta farokból is lehet finom paprikást készíteni.

Még nem jött el a malacfarok paprikás ideje...

...még 3 nap a böjtből.

Addig nézzük csak, mivel lehetne érdekesebbé tenni ezt a sovány időszakot! Itt van például a citromfű. Frissen előbújt hajtások kínálják magukat.

Elöljáróban elmondom, hogy nálam a citromfű nem tartozik az egy szál gatyában szedett tea alapanyagok közé. Ennek oka egyszerű: kora reggel kilépek, szedek egy kis borsmentát, reggelihez szívesen iszok zöld teát, mateteát, csalánból készült teát. Ezek élénkítenek, a citromfű viszont nyugtat. Tehát a citromfű csak este jöhet szóba.

A citromfű hálás növény. Lágyszárú évelő. Elplántálunk egy tövet, aztán egy év múlva már egy kosárnyi nagy bokor lesz belőle. Szép sötétzöld levelei egy kicsit a csalánra emlékeztetnek, de leszakítás után egy összetéveszthetetlen, mézes-citrusos illatot érezhetünk. Érdekes, hogy az édes komponens nagyon hangsúlyosan van jelen, hogy ilyen borászosan-választékosan fogalmazzam a dolgot.

A hivatalos neve orvosi citromfű (Melissa officinalis), a nép meg úgy is nevezi, hogy citromszagú melissza, méhfű, mézfű, igaz nádrafű, macskaméz, mézelke. Ebből a sok névből nekem úgy tűnik, hogy régóta, mindenhol ismerik, használják.

Vizualizáljunk:

Én a többi gyógynövényhez hasonlóan csak a teaválaszték bővítésére használom. Nehéz is lenne azt a napi 3-4 liter folyadékot ásványvízként letolni.
Aki viszont álmatlansággal, emésztési zavarral, herpesszel küzd, számíthat a gyógyhatására. Emellett vírusölő tulajdonsággal is bír. A gyógyhatására vonatkozóan néhány olvasnivaló itt, ott, meg amott.

Én teaként használom főként, egyszerű forrázatot készítek a friss citromfű levelekből. Lefedve 10 perc után  szűröm, fogyasztom. Nem teszek bele semmit, amivel elfedném ezt a csodálatos citrusos-mézes ízt. A citromfű tea elkészítése tehát pont olyan egyszerű, mint a többi hasznos gyógynövényé.

Még két hasznos tipp: néhány friss citromfű levéllel izgalmas ízhatást érhetünk el, ha salátához tesszük. Nem nagy mennyiségben, csak ízesítésképpen. A levelet apróra vágjuk és csak belekeverjük a salátába.
Az illóolaja is jól használható, párologtatni, masszázsolajokba. Esti szabadtéri üldögélésnél szúnyog riasztásához is hasznos lehet.

Még két nap és vége a böjtnek. Addig mindenki próbálja ki a citromfű teát is! És később is éljen vele, egész nyáron szedhető.

Kedvencek

Böjtölünk. Ha csülök nincs, meg pacal sincs, máshogyan még turkálhatunk a kulináris örömökben. Például úgy, hogy a filmek világába kikacsintunk.

Az első gasztro témájú filmélményem a Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? c. film volt. Addig a kardozós filmek vonzottak, ebben sem a kulináris aspektus vonzott igazán. Kellemes kis vígjáték, igéző tekintetű női főszereplővel, erotika, facsart kacsa, ilyesmi :-)  A neten szerencsére van belőle sok rész, nézzük a trailerét:

Szívemnek talán a legkedvesebb a Szinbád egyik jelenete. Hányszor megnéztem már, de marad az örök talány: miért pucolják a nők olyan dühödten a sárgarépát?

Régesrég, vagy 30 éve egy mozifilm előtt láttam Az utolsó pákász c. kisfilmet. Nem volt benne se sex, se kaland, mégis meghatározó élmény volt. Esélyem sem volt, hogy még egyszer megtaláljam, de van ez a Youtube, itt még ilyen régiségek szerencsére meglelhetők:

Van egy tévécsatorna, ami korpásodó hajú, vérző ínyű, puffadó hasú, gombásodó lábú, álmatlanul hánykolódó embereknek szól, tanácsokat adnak, mivel kenjék be a problémájukat. Itt időnként megszakítják az adást és főznek ezt-azt. Szeretem, ilyenkor, különösen a Gasztropuccsot. Egyszer, talán szilveszterkor Kozi főzött valamit, Bede Róbert stílusában, kedvelem ezt a paródiát:

A humoros műfajban bérelt helye van az asztali örömöknek. Egy régesrégi klasszikus:

A gulyás nemzetközi ismertségét, tekintélyét ez a kis ügyibevaló orosz klip is bizonyítja. Igaz, hogy a közölt recept csak avantgarde megközelítése a témának, de ezen ne csodálkozzunk. Még itthon is milyen sok tájjelegű változata van, de itt most globális léptékben kell gondolkodni:

Különben meg gulyás-ügyben Barta László itt megmondja a frankót, részben osztom a véleményét:

És végül, ne csak együnk, igyunk is! Egy bordal, kortárs szerzőktől:

Miért pont fecske?

Miért a fecskemadárról nevezték el a vérehulló fecskefüvet? Mert akkor kezd virágozni, amikor a fecskék megérkeznek. 

Rájöttem, hogy ez tényleg így van. Ma láttam az első kinyílt virágot, ma hallottam először az ismerős csivitelést. Bár az enyéimet még nem láttam.

 Kép innen.

Néhány kép füsti fecskéim tavalyi életéből:

 

És végül néhány hasznos link a vérehulló fecskefűről:

http://www.weborvos.hu/egeszsegmagazin/verehullo_fecskefu_gyogyit_vagy/156370/
 http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9rehull%C3%B3_fecskef%C5%B1
http://www.netambulancia.hu/egy+allati+gyogynoveny_+a+verehullo+fecskefu

Következzen immár az borsmenta

A tavasz gazdagon ontja a fűszernövényeket, ezért is szeretem! Szinte minden nap van valami újdonság, most épp a borsmenta.

Ha tudományosan nézzük, van ugye a fodormenta, meg a vízimenta, ezek évelő növények, vadon is fellelhetők. A borsmenta pedig csak termesztve, kertekben fordul elő. A fodormenta és a vízimenta alapfajok, míg a borsmenta egy spontán módon keletkezett többszörös fajhibrid. Az alapfajok ugyanis könnyen kereszteződnek egymással.

Szóval ezek a mentafélék hasonlítanak egymásra, közös bennük a sajátos illat, amit az illóanyagainak egyike, a mentol okoz. Kellemes, az egész világon kedvelt illat ez, fűszerként, kozmetikumként egyaránt jól használható.

A kertekben sokan termesztenek borsmentát, nem nehéz, mert tarackoló gyökereivel vitálisan terjed, ha megkedvelte a kert valamelyik nyirkosabb zugát. Megfigyeltem, hogy mindenki - kivétel nélkül - valamelyik öreg nénitől kapja. Tulajdonképpen én is elmondhatom ezt, bár mi a kerttel együtt vettük, de azt tényleg egy virágokat kedvelő nénitől. Régebben már írtam, hogy tárkony is volt itt, azt is megőriztem.

A világ borsmenta termelésének 99,99 %-a szerintem teaként hasznosul, de én most többféle használati módot is bemutatok. Nem újdonságok, de együtt, egy helyen, ezt csak a Pásztortűz főzős-evős-ivós élményblog tudja nyújtani :-)

Fogyasszunk akkor borsmenta teát, ha meghűlés kínoz, ha az emésztésünket akarjuk serkenteni, fel vagyunk puffadva, az epeműködésünket szeretnénk serkenteni, vagy egyszerűen csak megkívántuk a menta ízét. Gyerekeknek egyáltalán ne adjunk mentateát! Túlzottan élénkít, nyugtalanságot, alvászavart okozhat, más vélemények szerint a légzési funkciót is zavarhatja.
Szóval akik a keresőbe a borsosmenta, Mentha piperita, mentaolaj, mentatea, Mojito, mentaszéna, illatos menta, fodormenta, zöld menta, mezei menta kifejezéseket ütötték be, megérdemelnek néhány ötletet, alapvetően borsmentára hangszerelve.

A teát a szokásos módon, forrázatként készítjük: egy nagy kancsóba egy-két teáskanál szárított mentalevelet, vagy 8-10 széttépett nyers levelet teszünk, majd forró vízzel leöntjük, lefedve vagy 10 percig állni hagyjuk. Melegen kortyolgatjuk, langyos állapotában mézzel is édesíthetjük. Ez tehát az igazi mentatea.

Az arabok is szeretik a mentateát, csak kicsit másképp. Ők úgy készítik, hogy főznek egy jó erős fekete teát, kiöntik csészébe, ipari mennyiségű cukorral édesítik, majd tesznek bele mentalevelet. Ez tehát egy menta ízesítésű fekete tea.

A tea-vonalon egy old-scool recept. Kell hozzá egy régi szódásszifon! Főzzünk egy egyszerű mentateát, majd hagyjuk kihűlni. Édesítsük meg mézzel, ízesítsük néhány kiskanál citromlével, majd töltsük bele egy szódásszifonba. Lezárjuk, majd tekerünk bele egy CO2-patront és betesszük a hűtőbe. Ez egy roppant finom mentolos-szénsavas nyári üdítő.

Következzen a híres koktél, amely Mojito névre hallgat, kiejtését hallgassátok itt., hogy előkelő társaságban kellő eleganciával tudjátok emlegetni.

Egy long drinkes pohárba beledobunk néhány darab lime-ot és 4-5 borsmenta levelet, majd összenyomkodjuk. A poharat feltöltjük 2/3-ig törött jéggel, öntünk bele fél dl fehér rumot. Teszünk még bele 2 teáskanál nádcukrot, majd felöntjük hideg szódával. Végül az egészet bárkanállal megkeverjük és hidegen szervírozzuk. Lehet ezt figurásabban is, de így is működik ez a kellemes nyáresti hűsítő.

És most következzen egy ráadás, ezt én gyógyszerként használom. Fogok egy 2 dl-es zárható üveget, félig öntöm mézzel. Ide kifejezetten folyós méz kell, a krémes állagú repceméz, a hamar kristályosodó mézek nem jók ide. Cseppentek bele vagy 10 csepp citrom illóolajat, majd jól összekeverem. Csepegtetek bele most 10 csepp borsmenta illóolajat, majd ezt is jól elkeverem. Ehhez jön még egy kis eukaliptusz-olaj.  Rendszerint hozzáadok még egy kis kakukkfű olajat és kész.Tetszőlegesen lehet persze variálni az összetevőket, a lényeg, hogy mind felső légúti nyavalyákra javasolt olajok legyenek és 4-nél többet ne keverjünk össze.

A borsmenta jó dolog. Éljünk vele! Márciustól novemberig szedhetjük a friss leveleit, aztán meg jöhet a szárított.

Együnk néha virágot!

"botommal könnyedén lenyakaznék én egy virágot, s azt mondanám, mi ez?"

Sétálgassunk a tavaszi napsütésben, jó az sok mindenre. Eldobhatjuk a télvégi erőtlenséget, az álmos évszak után kezdődjön a változás!

A séta vezessen lehetőleg az erdőbe, mezőre, fedezzük fel, mennyi kincs hever a lábunk előtt. Itt van ez a kis sárga virág, áprilistól nyílik. Ha otthon, a gondozott pázsit között látjuk, bosszant, mert nagy helyeket kitenyerel magának a fű között. Ha a fűnyíróval levágjuk, a következő kijövő virág csak 5 centi magas lesz, már épp elbújik a gyilkos kés alatt :-) Hiába, huncut növény ez a pongyola pitypang!

Kép innen

A réten, erdőben sétálgatva azonban nem haszonnövényeket és gyomokat látunk, hanem csodatévő gyógynövényeket. Ebben a kis sárga virágú pitypangban is lássuk meg az értékes, gyógyító levelet, gyökeret, virágot. Keressünk valami tiszta helyet, ami messze esik úttól, ahol nincs kutyaszar, vadetető és tépjünk le egy virágot. Láthatjuk, hogy az üreges szárból fehér, tejszerű nedv csöppen ki. Ezért is hívhatták a pitypangot tejesfűvirágnak az öregek. Kóstoljuk meg a virág szárát! Ha le tudjuk győzni az édes íz preferenciánkat, akkor ezt a kissé kesernyés zöldséget kellemesnek találjuk, hasonlít a saláta vastag erének kesernyés ízéhez. Ropogtassunk el néhány virágszárat, hasznunkra válik. A virágot is megkóstolhatjuk.

Nem sorjázom a gyógyhatásait, arra ott van a net és a keresők, mindenki utána tud nézni.  Én csak arra biztatok mindenkit, hogy vállalja azt a kis kalandot, hogy a tavaszi salátához felhasználja a pitypangot is.

Az egyik javallatom:

Néhány csokor pitypang levelet megmosunk, kisebb darabokra tépkedünk. Darabolt zöldhagymához, felkockázott paradicsomhoz keverjük, az egészre egy kis olívaolajat csurgatunk és kész a gyors, egyszerű tavaszi saláta.

A pitypang leveléhez télen is hozzájuthatunk, mert ennek az évelő növénynek egy enyhe tél meg se kottyan, fagymentes időben szinte mindig találunk zöld levelet.

A másik:

Egy kis kapribogyós üvegbe öntünk egy fél deci olívaolajat (más olaj is mehet), rá fél deci almaecet (vagy borecet, citromlé) és jól összerázzuk. Miközben a hozzávalókkal szöszmötölünk, többször összerázzuk.

20-30 virágszárat megmosunk, majd 2 cm-es darabokra aprítjuk.

Egy fej salátát leveleire bontunk, jól megmossuk. Darabokra tépkedjük a salátaleveleket, belekeverjük a pitypang szárat, majd az egészet leöntjük a homogénre rázott öntettel.
A pitypang virágját április-május hónapokban szedhetjük.

Maria Treben néni is nagy figyelmet szentel a pitypangnak, természetesen a virágból, levélből, gyökeréből készítve ezer bajra ajánl valamit. Megjegyzi, hogy a gyökeréből és a virágjából nagyon finom szirupot lehet főzni, íze akár a méz. És persze példázatokkal osztja a jó tanácsokat.
Maria Treben megkerülhetetlennek látszik pitypang témában (is). A neten olvasható írások nagy része tartalmaz a könyvéből átvett részeket - hivatkozás nélkül. Én legalább megemlítem ;-)

Már kijött a borsmenta idei hajtása, legközelebb arról lesz szó. Húsról még nem - nagyböjt van, na.