Tísztakása

 by PO

A tésztakása (itt nálunk: tísztakása) a régi idők étele.

Abból az időből való, amikor még nem volt krumpli, vagyis a XIX. sz. közepe előtti korszakból. Ecsedi István írt róla majd 100 évvel ezelőtt, vagyis még egy darabig párhuzamosan élt a slambuc nevű újabb étellel, aztán - szerintem a háború után már kiszorult az étrendből.

A tésztakása egy nagyon egyszerű pásztorétel. Ha nézzük az elkészítés módját, és azt, hogy köles, leveles tészta, só, zsír és víz kell hozzá, rögtön észrevesszük, hogy ez lehetett a slambuc őse. Sőt, közvetlen elődje.

Nézzük az alapváltozatot:

Zsírban megpirították a leveles tésztát, majd szórtak rá kölest. Felöntötték vízzel, forralták, sózták.
Amikor a tészta és a kása felszívták a zsíros főzőlevet, óvatosan kevergetni, majd forgatni kezdték. A végén hasonló volt, mint egy jól megpirított mezítlábas slambuc.

Én ezt a régiséget rekonstruáltam, de be kell látni, a mai ízléshez egy kicsit idejét múlt ízek ezek. 
Úgy döntöttem, egy gyorsabb étellé varázsolom. Amit konyhában akár háromnegyed óra alatt is össze lehet ütni - és legyen sokkal színesebb, mint egy menzás krumplistészta!

Akkor nézzük ezt a modern változatot!

Szalonnából zsírt olvasztok, kiszedem a pörcöt és félreteszem.
A zsírban megpirítom a száraztésztát (leveles tészta, lebbencstészta), majd rászórom az apróra vagdalt hagymát, zöldpaprikát, adok hozzá sós paprikakrémet. Óvatosan összekeverem, majd 2 evőkanál fűszerpaprikát hintek reá.  Kölest adok hozzá, és az egészet összekeverem.
Forró vízzel nyakon öntöm, majd lassú tűzön forralom. Sózom, csípős paprikával fűszerezem, készre főzöm. A kész állapotot az jelzi, hogy minden puha, és már nincs leve. Mindmegitta, mindelfőtte.
Tálaláskor szórunk rá a szalonna pörcből.

A tányérfotón a végeredmény így jelenik meg:

Az óvatosan ottfelejtett odahelyezett paprika jelzi, hogy erősen csípősre sikeredett. 
A tányért finomutalásféleképpen piros kockás abroszra tettem. Jelezve, hogy ezt az ételt kis útszéli etető helyeken is el tudnám képzelni.

Messze földről jött emberek kedvéért bemutatom, milyen pásztorételeket szoktam főzni - ezeknek az alapanyaga egyként a leveles tészta.

Mezítlábas slambuc, mint alapétel.
Az öt jellegzetes hozzávalóból készül, szülőhazája a hortobágyi, balmazújvárosi, hajdúböszörményi puszták.
A krumplit zsírban üvegesre pároljuk, majd felöntjük vízzel, felfővés után sózzuk. Hozzáadjuk a tésztát, majd az egésznek elfőzzük a levét. Forgatjuk, rázogatjuk, a végeredmény egy pirospozsgás, zsíros gombóc.
Díszítési lehetőség, ha a tésztát a legelején megpirítjuk. És még az is, hogy a szalonnapörcöt rászórjuk a kész ételre, Jómagam nem szoktam pirítani a tésztát, a pörcöt pedig arra használom, kogy kínálgatok belőle, ha valami lázongás akar kitörni a hosszú főzési idő alatt. Mert az a 32 forgatásnyi idő remek csapatépítő! Ennyi idő alatt azok is megvilágosodnak, akik csak egy bográcsban főtt krumplis tésztát ismertek fel benne - és boldogok, mert meglátták a slambuc legtisztább lényegét!

Öhön, szülőhazámból.
Hajdúnánáson Tiszavasváriban és Dorogon lehet találkozni ezzel a paprikásan színezett változattal. Itt a leveles tésztán, krumplin és zsíron kívül kerül még bele egy kis hagyma is és piros fűszerpaprika. A tésztát az elején vagy pirítják, vagy nem. A mi családunkban néhány karika füstölt kolbász is került bele.
Dorognak nincsenek birtokai a hortobágyi pusztán, így nyilvánvaló, hogy a szomszéd nánásiaktól eltanult ételről van szó. 
Én ezt a változatot nem készítem, de megőriztem a szülőhazám többi ízemléke között.

Pirított tísztaleves - pergelt tísztaleves, lebbencsleves.
A leveles tésztát zsírban megpirítom, majd fűszerpaprikával meghintem. Apróra vágott hagymával hűsítem, majd felöltöm forró vízzel. Forrás után teszem bele a krumplit. 
Az a színezési lehetősége, hogy két evőkanálnyi kölessel gazdagítom, zöld paprika darabokat is teszek bele, esetleg egyetlen darab paradicsomot is, majd a vége felé tojást buggyantok bele. Belészórom a húsos szalonna pörcöt is.

Öreglebbencs, a Tisza mellékéről.
A zsírban pirított tésztához kolbász karikákat is teszek. Fűszerpaprikával megszórom, majd apróra vágott hagymával, sós paprikakrémmel hűtöm. Felöntöm forró vízzel, az újraforráskor beleteszem a kockákra vágott krumplit. Ha mindent jól csináltam, amikor a hozzávalók puhára főttek, addigra mind megitta a levét.
Figyelmes olvasók rácsodálkozhattak, ez az egyetlen, amiben szeretem a füstölt kolbászkarikákat.

És még néhány paraktikus tanács:
A slambuchoz, öhönhöz a legjobb a pincében, veremben hagyományosan tárolt krumpli. Friss krumpliból nem jó ilyet főzni, mert ragad, mint a bélyeg...
A slambucba és öhönbe a krumplit vékony karikákra vágjuk, a többi ételben kockára.
Ezen ételek főzésénél a zsír helyett ízesebb, ha szalonnát olvasztunk. Szabad tűzön elég a sós szalonna, tűzhelyen pedig már jobb füstölt szalonnát használni. Ha kínálgatni is akarunk a pörcből akkor használjunk a zsír kisütése után húsos szalonnát is. Az ugyan sötétre színezi a zsírt, de ez teljesen rendben van.
Az slambuc és az öhön főzéséhez vasbogrács szükséges. (Ha valakit érdekel annak az ápolása, kiegészítem a posztot.) A többi ételhez célszerűbb a zománcozott, a rozsdamentes vagy az öntöttvas.

Természetesen tudom, hogy a slambucféle ételeket sokféle néven nevezik, de ezek egy kicsit mind különböznek is egymástól.

Végül nyelvi emlékek ápolásaképpen álljon itt néhány ételnév ebből a tágas családból:
Öhön, öhöm, öreglebbencs, betyáros, galaburgyi, handabakáré, slambuc, nyögvenyelős - hirtelen felindulásból ennyi jutott eszembe.

Fülétől a farkáig

 by PO

Ezt a receptet olvastam már régebben is, Zilahy Ágnes asszony szakácskönyvéből való. De igazán akkor figyeltem fel rá, amikor Máté Szabi is elkészítette, és látá, hogy jó.

A malacfej ma rendszerint a disznósajt egyik alapanyaga, máshol nemigen találkozunk össze vele. Esetleg belekerül még kocsonyába, de ez a bőrös-zsíros alapanyag paprikásként teljesen ismeretlen. Elképzelhetjük, hogy a régi idők embere sokkal többre becsülte ezeket a zsíros falatokat. A mai ember meg sovány tarját követel a hentestől, meg a csirkemell-fetisiszták, ááá, hagyjuk....

Ágnes asszony (de!) 140 éves receptje egyszerűbb már nem is lehetne, ezért én egy kicsit színesebbé tettem. Részben azzal, hogy a koponyáról lefejtett anyag mellé még farkat is tettem bele, másrészt a paprikán kívül más fűszereket is használtam.

Tehát a malacz-fej paprikás hozzávalói:

- egy fél malacfej,

- néhány malacfarok,

- zsír,

- 2-3 fej vöröshagyma,

- 3-4 kanál fűszerpaprika, ízeket gazdagítani kápia, csili, cseresznyepaprika,

- fűszerkömény,

- babérlevél.

A fél fejet szakácsfáklyával megperzseltem, megtisztogattam, majd a fejhúst lefejtettem a koponyáról, és ezzel túl is voltam a főzés legkellemetlenebb részén.
A fejhúst és a fület felvagdostam falatnyi darabokra. A farkakat háromfelé vágtam.

Egy edényben zsírt hevítettem, majd beledobtam egy fél evőkanál fűszerköményt. Negyed percig gyönyörködtem a sercegő hangokban, meg a kipattogó szemek illatfelhőjében, majd beledobtam az apróra vágott hagymát. Alaposan megpároltam, mert gyanakodtam a disznó fiatalabb korára, ebből adódóan a rövidebb főzési időre. Közben adtam hozzá paprika krémet is.

A tűzről lehúzott edénybe fűszerpaprikát tettem, majd belevegyítettem a feldarabolt húsokat, bőröket. Felöntöttem meleg vízzel, majd közepes tűzön főzni kezdtem. Sóztam, tettem bele két kis babérlevelet, majd még csípős paprikát is.
Időnként megkevergettem, kóstolgattam, szóval ott fontoskodtam a tűzhely körül.

Nem ártott az óvatosság, ez tényleg fiatal állat lehetett, mert egy óra alatt puhára főtt. "Mintha kis malac húsából készült volna." - írta Ágnes asszony. "Nagyanyád szívószállal" - mondta Imre komám.

Zöldséges kölest készítettem hozzá. Nálunk, gyerekkoromban a disznótoros ebédnél a pörkölt mellé ilyen köret volt.
Legközelebb jobb választásnak tartom a főtt köles és savanyú káposzta elegyéből készült köretet. (erről ITT)

Kattintottam a kész paprikásról egy zsánerképet:

...majd a feladott ételről is:

És ezzel meg is volnánk.

A malacz-fő paprikás nem lesz a kedvencem, de mégis elkészítem évente egyszer. Érdekes színes alapanyag, ismerős, de mégis szokatlan ízek jelennek meg.

Ügyeljetek arra, hogy a bőrfelületet alaposan tisztítsátok meg. Az alapos perzselés mindenképpen jó ízeket hoz, másabbat, mint a füstölés. És ez ráadásul minden falatban megjelenik.
Amennyiben nagyobb a fej, célszerű csökkenteni a zsíros részek mennyiségét a főzött adagban.

Fül feltétlenül legyen benne! Én farok nélkül sem csinálnám...

Jó étvágyat, kalandorok, kíváncsiak, időutazók!

Télkergető táncház, Hosszúpályi, 230325

 

by PO

Tudtam jóelőre, hogy lesz, mikor lesz, hol lesz. Mégis késtem 8 percet…

Már a kanyarban hallottam a zenekar dübörgését, közelebb érve Puskás Laci direkcióit… betekintve a terembe pedig csak ropogó lábakat, suhogó szoknyákat (óóóazapirosszoknya!), táncolókat láttam! Senki nem ült, csak a büfések!

A hosszúpályiak ma délutánra egész szép kis műsorfüzért találtak ki. Volt itt kiszebáb égetés, sokadalom, meg örömködés afelett, hogy elégették a kiszebábot, tiszta erőből itt van a tavasz! Néptánccsoportok adták egymásnak a színpadot, meg a zenekart, így az ünneplő gyülekezet már délután óta hangolódott az estére.

 Ahogy elolvastam a plakátot, rögtön láttam, ez a táncház sikerre van ítélve. A recept az volt, hogy… na, ezt majd a végén!

A táncház hajdúsági tánccal kezdődött. Kívülállók nem nagyon ismerik ezt a helyi módit, sokan a szatmári táncok kilúgozott változatának tartják. Országos színpadokon is ritkán tűnik fel. De azért 2019ben egy dunántúli legény az aranysarkantyúért ilyet táncolt. Megmutatom:

 

Vajon hogy jutott eszébe? Talán úgy, hogy a párja eszébe juttatta – Nóri mégiscsak hajdúsági menyecske.

Egyébként a hajdúsági tánc tényleg nem olyan attraktív, mint a felkapott erdélyi táncok, de! Olyan a figurakészlete, hogy egy táncházban félórás tanítás után is elindulhatnak a párok, és önállóan táncolhatnak. Na, ennyit az élményteli bevonódásról ;)

Puskás Laci és Fanni alapos munkát végeztek, mert félóra elteltével a népség pörgött-forgott, énekelt, szóval már az első menetben felvették a táncház ritmusát.

Utána szilágysági táncok következtek. Mindegy is, hogy krasznai vagy tövisháti, jól tanulható mindkettő. Az ünneplő gyülekezet nagy élvezettel táncolta ezt is!

A magyarbődi rend egy kiadós énekléssel kezdődött. A menyecskék egy nagy karikázó kört alkottak, és úgy zengették a magyar nyelvterület legészakibb részéről származó, többszólamúvá vált dalokat. Sokak által ismert zenéről volt szó, én végig hallottam a terceléseket. A tánctanítással bevezetett tánc is hangulatosra sikeredett.

A mezőségi rendet is egy félórás tanítás vezette be. Ekkor már nem voltunk olyan sokan, mert ez már a táncház vége felé volt. De azért a táncolók lelkesedésén látszott, hogy ez az egyik kedvenc.

Kiszebáb égetésével kezdődött, kalotaszegi menettel fejeződött be a télkergető táncház. Mi remekül éreztük magunkat, a lehúzás után a rendezők arcán láttam a fáradt, megkönnyebbült mosolyokat, sóhajokat.

 

Ide a végére összeszedtem, mit tegyen az, aki egy jó táncházat szeretne rendezni.

· Keress egy jó nagy termet, ahová befér sok táncoló ember, a közelben sok autó parkolhat.

· Végy egy jó zenekart. A Bakator egy elég jó zenekar. Régóta ismerem őket, de amikor a nyáron hallottam Harangodon, hogy játszottak a Fordulj Kispej lovam táncegyüttes talpa alá, én a legjobbak között jegyzem őket. Azért a palatkai menetben én hiányoltam még egy brácsást… ;)

· Hívjátok Puskás Lacit és Lakatos Fannit táncot tanítani. Fannit piros szoknyában… Ha Laci nem ér rá, akkor valaki olyat, aki képes olyan szívvel, lelkesedéssel jelen lenni, hogy a gyerek táncház végén csöpög a kalapja karimájából a víz. Fanni mellett nagyon szeretjük Vajda Juditot is.

· Legyen etetés-itatás, de ezt egy esti programnál nem kell túlzásba vinni.

· Legyen jóelőre megfelelő hírverés, a közösségi médiában.

Még két dolgot nem érintettem. Ezekkel is kell foglalkoznom, mert szorgos olvasók számon kérik.
Az egyik a szoknyák kérdése. Nem vagyok egy divatdiktátor, de azt láttam, hogy akik olvasgatták az előző posztjaimat, azok nagyon szép szoknyákat öltöttek. Kivéve Fanni, aki mindig élményszámba menő szép szoknyákat visel, de ezt csak 15 percben tudnám összefoglalni...
A másik a zenekari hangzás, a sound. Mondtam már, hogy nem szeretem a villanygitárokat, meg a villanybrácsákat, de itt a teremméret és létszám indokolttá tette a hangosítást. Jó ízléssel megoldották, hallhatóan nem először hangosítanak népi vonószenekart.
Külön dicséret jár azért, mert a prímás állva játszott. Ádám tud valamit...

Ez jó táncház volt? Mindenképpen az, még sokáig emlegetjük. Köszönjük mindenkinek! Az elűzött tél azért visszakacsintott kicsit kedden délután, de nem bánjuk………………

Szivárványos táncház, Derecske, 230311

 by PO

Haladni kell a korral, ezért ezt a táncházas élménybeszámolót az – egyre híresebbé váló – Mesterséges Intelligenciával akartam megíratni.

Ezt ne úgy képzeljétek, hogy terpeszkedtem a fotelomban, kortyolgattam a szponzorbort, beírtam a címet és unottan ásítozva vártam az eredményt. Hanem úgy, hogy terpeszkedtem a bőr vezérigazgatói forgószékemben, megadtam az MI-nek néhány fontos tényt és nyomtam egy entert. Még ki sem tudtam nyitni a szponzorbicskát (ezt a posztot a Dixon késgyártó manufaktúra támogatta), máris itt volt a válasz! Olyan meglepően gyorsan, mint a Mézga családban a Köbüki küldeményei!

Az MI – aki veletek ellentétben nem járt még táncházban – így fogalmazta meg élményszerűen a szombati kalandomat:

Az este felettébb varázslatos volt! A Bíró Imre és zenekara által játszott zenék alatt döbörgött a bőgő - brácsa ritmusszekció, míg a hegedűk szomorú dallamokat sírtak. A hangulat fantasztikus volt, és az emberek százai összedobogtatták a szívüket egy ritmusra. A kalotasszegi csárdás volt a táncház csúcspontja, és a táncosok egyszerűen magukból kiestek a lendületből. Mindenki boldog volt, és az este emlékezetes marad mindenki számára!

Háááát, nem rossz ez. De majd, ha a Mesterséges Intelligencia is elmegy elég sok táncházba, teleizzad néhány inget, töméntelen sok népzenét hallgat, bizonyára meglátja a néptánc legtisztább lényegét. Addig viszont érjétek be velem! :-{) [ez egy bajszos szmájli volt!]

Szóval kezdjük onnan, hogy Derecskén táncház volt. A napfényes Derecskén.

Nem győztem örülni – ezért már a bejáratnál széles vigyorra váltottam, ami egész este le se hervadt rólam – mert ezúttal a nagyteremben volt a mulatság!

Ez egy táncházhoz méltó helyszín. Elegendő tér, hely a gyerekeknek, szülőknek, táncoló és nézelődő vendégeknek. És parketta! A legjobban táncolható padló!

Szóval székek, asztalok, a délutáni táncház tomboló gyermekei, szülői, az áthangolódó zenekar és a gyülekező felnőtt táncház közönsége zsinnyegtek, amikor én érkeztem. Én azért szeretem a derecskei táncházakat, mert több generációról gondoskodnak. Délután a gyerekek táncolnak, kézműveskednek, láthatóan nagyon élvezik a dolgot, aztán jönnek a nagyfiúk, nagylányok, meg a molyos farkú öreg rókák.

A felnőttes program azzal kezdődött, hogy a debreceni Főnix táncegyüttes bevonult és bemutattak egy jó kis rimóci táncos hangulatot. Először felszaladt a szemöldökünk a hajunk alá, mert a fiatalok bizony nem viseletben jöttek, hanem civilben. A fiúk hétköznapi módon öltöztek, a lányok csiniben – de azért pár perc alatt átállt az agyunk, elfogadtuk, hogy nem kell mindig a színpadias megjelenést erőltetni. Ez így teljesen rendben volt. Csak azt a tűzpiros ruhát tudnám feledni, uhhh……….

A bemutatót egy kis tánctanítás követte. Elfelejtettem videózni, mert úgy lenyűgözött a leánkák röptetése – nem is emlékeztem, hogy itt többet vannak a levegőben, mint a padlón – de igazán hangulatos volt!

Utána volt egy kis felcsíki tánc, meg huncutkodás. Ez alkalmas volt arra, hogy a népséget érzékenyítsék: itt most egy táncolós mulatság következik!

Ezután derecskei verbunk tanítására tsalogatták a legényeket. A Hajdúságban egyedül itt maradt meg egy felgyűjthető verbunk hagyomány, örülök neki, hogy itt ezt még szépen ápolják is. (Külön ünnepet is szántak ennek Derecskén.)

Ezen a tájékon szinte minden táncegyüttesnek van valamilyen hajdúsági korográfiája, ebben jellegzetes betét a derecskei verbunk – én is táncoltam ilyet.

Most volt egy kis tanítás, utána a helyi legények a vendég legényekkel egy vérbő közös verbunkot mutattak be. Vertem a fejem a falba, mert előre nem sejtettem, hogy a táncház egyik csúcspontja lesz ez – és így nem örökítettem meg…

Ezután a jelenlévő két táncegyüttes fiataljai hajdúsági táncokat táncoltak – spontán módon, ahogy jött. Gyönyörű volt!

Szilágysági táncok következtek immár. Remekül szólt a zenekar. Talán az a legnagyobb dicséret, hogy eleinte észre sem vettem, hogy fel vannak hangosítva. Tudom, ki tette, megjegyeztem a pofáját, jó ízléssel végezte a munkáját. Be kell látnom, ekkora teret, ennyi táncoló embert, Jeremiás Lajos hangját, mégannyi beszélgető közönséget nem lehet unplugged túlzengeni. Ide kellett a hangosítás.

És ekkor jött a kalotaszegi menet. Minden táncházak csúcsa, itt mindenki alaposan kitáncolja magát. Volt csárdás, friss, utána legényes, meg verbunk is. És még egy kis kalotaszegi invertita is. Erről készítettem egy jellemző hangulatképet, itt láthatjátok.

A zenekar talán ebben a tánczenében érezte a legjobban magát. Lenyűgöztek a súlyos tizenhatod-zuhatagok, a míves, szépen kijátszott díszítések. Meg kell dicsérnek az éneklős prímásokat! Lassan kimegy a divatból, hogy a zenekar énekeljen – pedig hallhatjuk, milyen elemi erő volt azokban a 30-50 évvel ezelőtti zenekarokban, mindenki énekelt! Mindenki, még a bőgős is!

 

Szokatlan módon ezután jött a széki pár. Gyönyörűen megmuzsikálva, szépen táncolva. Nekem volt egy tévképzetem arról, hogy a fiatalok ezt már nem is szeretik. Ennek ellentmond az, hogy már az elején, a négyes alatt folyamatosan megtelt a tánctér. A végén még sűrű tempót, meg ritka tempót is jártak a legények.

A jól sikerült táncház szép záróakkordja a mezőségi táncok voltak. De ez ma már mindig palatkai. Senki nem játszik egy táncházban magyarszovátit, nem táncol pl feketelakit, a palatkai lett az abszulút kedvenc.

A zenekar megadta a módját, a táncrend egy méltóságteljes akasztóssal kezdődött, majd ment tovább csárdással, szökőssel, friss csárdással, ahogy kell. Egy kis legényes zárta a végét, majd mindenki igazán lenyugodott.

Remek táncház volt ez!

Méltó helyen, jó zenekarral, idevaló közönséggel. Úgy érzem, senki nem bánta meg, hogy szombat este itt múlatta az időt.

Többen kértétek, hogy a szoknya kérdéskörre máskor is térjek vissza. Itt kevés volt a szép táncos szoknya, inkább a fiatalos ruhák és a mára folklorizálódott elastic farmerek uralták a látképet. De ez érthető abból, hogy fiatal, aktív táncos korosztály volt túlsúlyban.

Feljegyeztem: Derecskén április 22-én lesz legközelebb táncház. A Palatkai Szimfonikusokkal…

Jövök!

Végül mutatok néhány képet a szponzor gyönyörű munkáiból. Hogy miért pont kések, bicskák? Nem is tudom. Úgy gondoltam, a derecskei verbunk szülőföldjére mégsem jöhetek szemöldökcsipesszel!

Göbölyös táncház, Tiszavasvári, 230304

by PO

Egy táncegyüttes neve mindig érdekes, vajon mi az üzenete? Hogyaszongya: Göbölyös Kör-karéj Egyesület. A táncház előtt firtattam ezt, és addig jutottunk, hogy a Göbölyös Tiszavasvári külterületén egy kis rész, egy tavacskával. A Göbölyös-tó ismertebb nagytestvére a Fehér-szik tó, onnan pár nyíllövésre. De mire megy a nagyobb hírével, róla nem neveztek el táncegyüttest.

 A táncház alcíme az volt, hogy batyusbál. Ez a szó mindig megmozgatja az emberekben a gondoskodó szeretetet – aki szeret, az etet – nagy mennyiségű ételt-italt hordanak össze egy asztalra. Vagy több asztalra. Elnézve a finomságokat, titkon azt kívántam, bárcsak addig tartana ez a táncház, míg ezek betartanak!

Én háromféle pogácsát vittem. Ezek is jók éhenhalás ellen, de pálinkák, borok méltó kísérője is.

Nem vagyok szociológus, de már észrevettem, hogy minden táncház közönsége más. Itt főleg az együttes aktív, passzív tagjai, barátok, ismerősök voltak, néhány messzebbről is jött vendéggel. Fiatalok kevesen voltak. jónéhány csillagszemű, szép leánka, de legények alig.

Az ünneplő gyülekezet táncház többségét az a korosztály tette ki, akit én – rendkívül találóan – úgy jellemeztem, hogy „too young to die – too old to kalotaszegi legényes”.

A terem nagysága miatt nem kellett hangosítás – hál’ Istennek – így Bakos Dani & zenekara tényleg hifi minőségben szólalhatott meg. Rendes vonós felállásban. A hangosítással néha nincs gond, vannak jó ízlésű emberek. Máskor csak olyanok tologatják a potmétereket, akik elektronikus zenéken nevelkedtek, nem is ismerik az akusztikus hangszerek hangját. De a legnagyobb bosszúság nekem az, hogy ha van elektronika, a zenekari szünetekben is betolnak valami hangos zenét, amitől nem lehet, csak kiabálva beszélgetni. Ősrégi vendéglős trükk…

A táncolás egy kedves kis moldvai blokkal kezdődött. Nekem tetszett, hogy a zenét nem püfölték széjjel valami nagy dobbal, hanem ízlésesen a bőgős oldotta meg a ritmus szekciót. Volt egy csokornyi moldvai sláger, így a népség kellően „meg lett érzékenyítve” egy hajnalig mulatásra.

Utána jött egy széki pár. Egy becsületes. Az elején csaptak a legények, fröcsögött a tesztoszteron! Utána négyes, majd lassú. Összekötötték egy szapora lassúval, majd jött egy jól énekelhető csárdásfüzér. A végén a jövevény táncok, ahogy kell.

A kalotaszegi menet nagy indulatokat váltott ki, rögvest tetőfokára hágott a hangulat! Én mindig abból érzem, mekkora a forróság, hogy milyen hangos az ének. Na, hát itt olyan tűz volt, amiben jó volt táncolni, csak énekelni, akár csupán szemlélni is. Milyen jó érzés lehet ezt muzsikálni is! Nagyon jól szólt a zenekar!

A mezőségi rend következett immár. Örültem, hogy szépen megadta a módját a zenekar. Akasztóssal kezdték. Amikor egy zenekar nem ezzel kezdi, nekem mindig olyan érzésem van, hogy gyorsan át akarnak esni a mezőségi renden, mint egy gyerekbetegségen.

Szóval itt szépen megadták a módját. Örömünkre, bele volt muzsikálva az akasztósba a Szelidecske is, amit a táncoló népség hálásan fogadott, átszellemülten énekelt. Jó kis íve volt a csárdásnak, szökősnek, sűrű csárdásnak is. A végén volt egy kis korcsos, de mondtam már, hogy ez egy idősebb korosztály volt, így ez zenei szempontból volt szép keretezés.

Az éjfélt a vajdaszentiványi rend közben szeltük át. Itt is sorjáztak az énekelhető slágerek, az „Akkorszépazerdő”, a híres mezőmadarasi halottkísérő és a többi. A banda alapos munkát végzett itt is. A lehúzást pihegő keblek, gyöngyöző homlokok és cserélendő ingek követték.

A táncház egy kis hajnali énekléssel ért véget, ami méltó befejezése egy táncháznak. Mint a sütemény egy szép, kerek vasárnapi ebédnek.

Szóval remek kis táncház volt ez. Jól zengő zenekarral, jó emberekkel. Nem véletlen, hogy az egyik kis táncos csemetét, aki még egy éves sincs, ide hozták a szülei, hogy érezze az Élet áramlását.

A javallatom az, hogy postcovid izé, depressio esetén ilyen táncházat írjon fel az orvos. Heti egy szemet.

Ps.: A szoknyák nagyon rendben voltak! És bizonyára nem azért, mert olvasták az előző posztomat! :-))

 

Bajnóca táncház 230225

 by PO

A bajnóca egy kedves kis virágzó, lombhullató cserje – nevezik kerti gyöngyvesszőnek is. A Bajnóca pedig egy ügyibevaló kis néptánc együttes*, valahol a Berettyó mentén. Konkrétabban a jobb partján, Berettyóújfaluban.

Az elmúlt szombaton náluk jártunk táncházban. A mulatságot a székházukban rendezték. Nem túl nagy terem, jóféle fapadló várt itt minket. És jókedvű fiatalok. Nekem az a leány tetszett a legjobban, aki boszorkánynak volt maszkolva, piros, vamp ajkakkal, feketében, kalapban, ahogy kell. Őrület!
Az összegyülekezett népnek nem volt kicsi a terem, de a táncház tetőpontján alaposan megtelt. Én azért szeretem az ekkora termeket, mert ebben nem kell hangosítani a zenekart. Az unplugged muzsika szépen betölti a teret, és jó a hangzása. (A hangosított zenekarnál, a kerámia padlónál már torzul a hangzás.)

A kezdéskor még kevesen voltunk, de hamar összegyűlt a nép. A debreceni Flaska banda - szokványos vonós felállásban - muzsikált, aki igencsak otthon van Újfaluban.
Kezdésnek szatmári (vagy ahogy ma píszí: felső-tisza-vidéki) muzsika szólt és a bálgazda táncospár táncot is tanított. Dancza István és Jakab Barbara hangulatosan tolta az ecsedi ízekkel átszőtt figurákat. Megtelt a terem! A végén még egy kis verbunk tanítás is volt, lelkes kis helyi legényekkel.

Fotó: Makoldi Sándor archívumából

Nem túl hosszú szünet után bukovinai táncok következtek. Csárdást, silladrit és polgári táncokat tanítottak Pistáék. Már megint tetőfokon volt a hangulat – és ezt még kívülről is jó vol szemlélni!

Később a zenekar kívánság alapján muzsikált szilágyságit, székit, mezőségit, kalotaszegit. Nagyon örültem a széki párnak, mert észrevehetően kezd kikopni a mai táncházakból – de itt örvendezhettünk, felebarátaim.

A táncház hangulatára jellemző volt, hogy mindegyik menet végén tetőfokára hágott a hangulat, megtelt a tánctér. Jól szólt a Flaska banda! A gondos bálgazda megtűzdelte a műsort egy kis zsibai, cövekelő, sűrű tempó, ritka tempó tanítással is. Így a kisemberek is érezték a törődést.

A táncháznak sok hangulati csúcsa volt, de azért a mezőségi és a kalotaszegi menet jelentette az igazi tetőpontot!

Barátaimmal sokat szoktunk azon vitatkozni, hogy kell felöltözni egy táncházba. Van, aki szerint öltözz úgy, hogy jól érezd magad. Ebbe aztán belefér a mackóalsó, a farmer, a márkás sportcipő is.

Nekem az a véleményem, hogy ha a bálgazda és a párja fel tud öltözni gyönyörű viseletbe, nekünk is meg kellene adni a tiszteletet. Érdekes kérdés a leányok, asszonyok öltözete. Itt a fiatal leányok öltözete nem sokat bízott a fantáziánkra: népviseletnek számított az elastic farmer… Az idősebb menyecskék viszont már tudják, hogy a nőiség megélése szoknyában más. És a szoknya oly szépen díszíti a táncot…

Jó kis táncház volt ez. Jövök máskor is. Hazafelé végigénekeltem az utat. Háromnegyed óra, amit hazavittem a táncház hangulatából…

*Ezeket a mindenféle bohókás táncegyüttes neveket talán Bistey Attila tudja a legnagyobb szeretettel kimondani...

Ársapkás csirke farhát paprikásan. Meg tarhonya.

 by PO

Tekints bele a kosaradba. Úgy értem, a fogyasztói kosaradba. Ha ott felül egy nagy darab csirkemell filét látsz, akkor eltévedtél, én sem értem, hogy kerültél te ide... Csirkemell fetisiszta lehetsz vagy szépségkirálynő, én az ilyeneket nem szoktam itt kényeztetni.

De ha jó ismerős a csirke farhát, akkor neked főztem valamit.

Szereztem ilyen csirke alkatrészt, aminek nemrég megszabták a maximális árát. Ársapka - ez néhány hónappal ezelőtt még megfejthetetlen szójáték lett volna. Ma már nem az... 

Úgy gondoltam, érdemes ennek a mostani kornak emléket állítani, talán épp ezzel az emblematikussá vált szegényétellel. Bár én ezt sem tekintem proli kajának, és lehet ezt is érdekesen elkészíteni.

Csirke lábból (namégezis!) főztem egy alapot. Zsírban hagymát üvegesítettem, füstölt paprikakrémet és fűszerpaprikát adtam hozzá, ebben lassú tűzön megfőztem a lábakat, vagy egy kilónyit.
A lábakat kihalásztam, majd forró vízzel kicsit felszaporítottam az alaplevet.
Újból paprikáztam.
Beletettem a ketté vágott farhát darabokat, így már külön vált a far és a hát. Sóztam. Tettem bele egy kis szívet és lassú tűzön pároltam meg az egészet. A végén egy kevés májat is dobáltam bele.

Köretként tarhonyát készítettem hozzá. Ilyen lett:

Ha valaki szereti a stílusos dolgokat, ne a végén rontsa már el! Lábosból, kanállal. Így kerek! :-)))

Elárulok egy hibalehetőséget. Cseréljétek fel a fűszerpaprikát csípős paprikára. Nem lesz a paprikásunk szép piros, ellenben bitangul csípni fog. Na, ez most ilyen lett!

A legendás Jókai-bableves

 

by PO

Az Andrásoknak, sok szeretettel!

 Vannak ételek, amiket híres emberekről neveztek el. Rendszerint nem ők alkották ezeket – a régebbi korok férfi idoljai nem főztek –, hanem kedvelték erőst ezeket az ételeket, később emlegették, írtak róla, így híressé tették.

Színesíti a képet, hogy Gundel János és Gundel Károly is szívesen kötötte népszerű ételeit valamelyik korabeli celebritáshoz, és ez jó marketing érzékről tanúskodik.

A Jókairól elnevezett bableves eredete azért vész homályba, mert a nagy mesemondó nem jegyzett le recepteket – ilyet a kor híres szakácsai tettek. Nem írt az asztali örömökről sokat – a hedonizmust majd Krúdy örökíti meg – csak finom utalások vannak a regényeiben.

Jókai bizonyára elismerően csettintene, ha látná, hogy ma milyen ételek viselik a nevét.

Egy kicsit úgy járt a bablevese, mint a dédapám szekercéje… Aminek a nyelét háromszor, a fejét kétszer kicserélték már, de ez akkor is a dédapám szekercéje!

Az ő bableveséből már csak a bab maradt, amihez mindenféle füstölt disznóhúsokat társítanak. Meg kolbászt. Meg mindenféle zöldségeket. Szóval az ő szinte puritán bableveséből mára számtalan barokkos költemény született.

Be kell látnunk azonban, hogy egy malackörmös bablevest nehéz a méltóságunkat megőrizve elkölteni, így szinte adódott, hogy a fejlődés a jobban kezelhető csülköt, tarját, kolbászt hozza majd be az ételbe.

Mai dolgozatunkban visszatekintünk, a kor gasztrokulturális milliőjébe helyezzük az írófejedelem egyik kedvencét. Kihűltek a nyomok, ma már nem találjuk meg az igazit, hanem megmutatunk egy lehetséges bableves változatot. Ilyen is lehetett Jókai kedvence.

A Jókai bableves egy korabeli szezonális étel lehetett. Azt lehet tudni, hogy a belevaló füstölt hús konkrétan malacköröm volt. Angyalbakancs – ahogy az író a Kőszívű ember fiaiban is nevezte. A bab pedig jó nagy szemű fajta volt, amit „görögolvasó”-ként emlegetett. Tudhatjuk azt is, hogy az étel a vendéglők világából származik.

 

A mi Jókai bablevesünk korhű technikával készítve íme, így néz ki.

A főzéshez előkészítünk

• -          2 füstölt malackörmöt (hosszan, a csülök aljával meghagyva);
• -          30 dkg száraz lóbabot;
• -          3-4 gerezd fokhagymát;
• -          1 fej vöröshagymát;
• -          2 db babérlevelet;
• -          1 tk szemes fekete borsot;

A rántáshoz:

• -          2 kisebb fej vöröshagymát;
• -          3 gerezd fokhagymát;
• -          1 púpos ek fűszerpaprikát;
• -          fél mk csípős paprikát;
• -          1 fakanálnyi sertészsírt;

 A füstölt malackörmöket feldaraboltam. Fűrésszel, hogy ne legyen csontszilánkos.

A körmöt és a lóbabot egy éjszakára beáztattam hideg vízbe.

Másnap vettem egy öblösebb jénai edényt és beletettem a körömdarabokat és a babot.

Fűszerként dobtam mellé egy fej vöröshagymát, 4 szétlapított fokhagyma gerezdet, 2 babérlevelet és 1 tk szemes feketeborsot.

Felöntöttem vízzel.

Sóztam. Ez a legnehezebb, eltalálni a sómennyiséget. Hiába fedtem le, ebből a léből párolgott el. A fél napra beáztatott körmökben is marad só, ami majd kifőtt belőle. Én szeretek egyszer sózni, másoknak a fokozatos közelítést javaslom…

Az elektromos sütőt 200 fokra hevítettem fel. Aztán amikor a lefedett edényben felforrt a lé, visszavettem 120 fokra. Ettől kezdve csak alig láthatóan pötyögött, mint egy jóféle kocsonya.

3,5 óra elteltével ellenőriztem a belevalókat, tökéletesen puha volt a köröm is, a bab is, a léből csak kevés párolgott el.

Kevés zsíron két fej finomra vágott hagymát, 4 gerezd fokhagymát pároltam. Amikor üveges lett, lehúztam és megszórtam édes fűszerpaprikával* és kevés csípős paprikával. Egy dl vízzel nyakon öntöttem, majd folytonos kavargatás mellett zsírjára sütöttem. Ez volt a korabeli rántás, ami akkoriban terjedt el**.

A sütőben megkészült levesből a körmöket egy tálba szedtem, lefedtem.

A levest a babbal egy fazékba szedtem, majd hozzákevertem a paprikás rántást.

A tányérban így mutatott Jókai bablevese. A tarka lóbab a levet eleve sötétebbre színezte, a rántással ez mélyvörös színt nyert. Tán az ördög vére lehet ilyen...

Szándékosan olyan tányérba tettem, mint amiből Szindbád szürcsölte a húslevesét – amit Dayka Margit főzött.

A mai ízlés szerinti bablevest fazékban főzöm. Én kuktát soha nem használtam.
A köröm főzésével kezdődik a játék, majd félfővésben hozzátesszük a babot. Amikor a bab is szinte megfőtt, gazdagítom petrezselyemmel, sárgarépával, zellerrel.
A végén egy tejfölös-lisztes habarással színezzük meg.

Egyes krónikások szerint Móricz bácsi 79 éves korában kedvelte meg ezt az ételt. Én igazán örülök, hogy nem kellett addig várnom, míg a hamut is mamunak mondom, sokkal hamarabb megadatott.

* A XIX. század vége felé még csak csípős fűszerpaprika létezett. Az édes fűszerpaprika fajtákat a XX. század elején nemesítették ki. Az eredeti Jókai bableves nem volt erőteljesen csípős, csak kis mértékben. Ha azt akarták, hogy a paprika enyhébb legyen, szárítás előtt kiszedték az ereket.
Ezeket figyelembe véve a rántást enyhén csípősre hangolom, az eredeti bablevesben is ilyen lehetett.

** Abban az időben jött divatba a paprikás rántás. A jó Zilahy Ágnes asszony még a debreceni mazsolás csirkelevesnél is használta. Pedig ehhez az ételhez nem illik...

Kedvencem maradt

 by PO

Gyermekkoromban a tejberizs volt a kedvencem. Már 10 éves koromban tudtam ilyet főzni, nem sajnálva rá az időt.

Akkor még sokkal szegényesebb volt az édességek, desszertek világa. Később sokat láttam, sok finom desszertet megismertem, de most is ott tartok, mint az a mesebeli tükör, amelyik azt mondta a gonosz királynőnek, hogy "de Hófehérke százszor szebb". 

Az idő előrehaladtával megismertem a rizskochot, töltött almával az lett a születésnapi desszertem. Később találtam egy olyan változatot, ami egy olaszos technika, ma így főzöm a gyümölcsrizset.

Most a török rizspuding vagy kemencés tejberizs (sütlac) a legnagyobb kedvenc.

Szóval: a tejberizs örök. 

Nézzük csak sorjában.

Az ősi változat az volt, hogy 1 liter tejet cukroztam, sóztam, felforraltam, majd egy csésze rizset adtam hozzá. Állandó kavargatás mellett, kis lángon készre főztem. A végén kb. 5 dkg vajat kevertem bele.

A tányérra kiszedett rizset kakaóval és cukorral szórtuk meg. Nem kavartuk össze, hanem szépen ettük. Csak azok ették rondán és összezagyválva, akiknek az óvodában a tejbegríz volt a kedvencük.

A gyümölcsrizsről már írtam egy külön posztot néhány éve.
A lényege az, hogy kb. 1 liter tejből alaplevet készítek, vaníliával és citromverbénával ízesítve. A végén kevés sót és cukrot adok hozzá.
Ezután vajon üvegesítem a rizset, majd folyamatosan rászedem a forró tejet, folyamatosan kavargatom. Mazsolát teszek bele közben.
A tálalás előtt könnyű gyümölcsöket vegyítünk bele.

És most jöjjön a mai kedvenc, minden tejberizsek Királya - ezt sem a nagyanyám kötényébe kapaszkodva lestem el!

Kemencés tejberizs, török rizspuding, sütlac.

10 dkg rizset 4 dl enyhén sós vízben megfőzök.

1 liter tejet és 10 dkg cukrot (lehet kevesebb is!) adok hozzá, majd kb 25 percig összefőzöm. Híg konzisztenciájú még a főzet ekkor.

10 dkg rizslisztből kevés tejjel csomómentes pépet keverek, hozzáadom, majd mazsolát vegyítek bele, 5-10 perc alatt készre főzöm.

A masszát formába, tálakba öntöm és 200 fokos sütőben meggrillezem. Ha lehet, a teteje tehénfoltos legyen! (A színezést konyhai sárkánnyal is lehet végezni.)

A gránátalma mag szépen díszíti, pikánsan ízesíti.

A zöld dió befőtt a maga törökös sziruposságával pedig eszméletlen magasságokba emeli. Onnan már nincs fentebb!

Libasültet enni

 by PO

Oka van annak, hogy a blog szinte úgy viselkedik, mint egy elszabadult hajóágyú. Tudomást sem vesz a világpolitikai helyzetről, az évszakról, a kulináris érdeklődést befolyásoló évvégéről, szinte semmilyen külső tényezőről. Csapong ide-oda. Most is mit hoztam? libasültet, amit minden rendes ember Márton- napkor fogyaszt.

Mindeközben dolgozok egy enciklopédikus igényességű kocsonyás poszton, de ezt nem lehet csak úgy összedobálni, mint egy lapra szerelt ikeás bútort. El kell mélyülni a témában, még szeretnék kipróbálni egy-két érdekes alapanyagot is.

Szóval libasült.

Én a liba szárnyát is finom falatnak tartom, ezt még néha lehet is venni a húsboltokban. A madár többi részét nem nagyon, a hazai lúdtermést rendszerint a német piac szippantja fel.

Ezen a fotón épp látszik, hogy a libaszárny felső bütykét lefűrészelve egész hercig megjelenést lehet neki adni. Szóval, ha ráérünk, és szép tényérfotót is szeretnénk készíteni, akkor (apró fogú) vasvágó fűrészlappal vágjuk le a bütyköket. Utána szépen gyűrjük vissza a húst és a bőrt a másik bütyök felé, így olyan alakot ölt, amit az angolok szívesen neveznek lollypopnak. Ez náluk nem azt jelenti, hogy dobverő, hanem azt, hogy nyalóka.

Én ezt a húst úgy sütöm, hogy sózom, és mindenféle trükk nélkül 160 fokon, légkeveréssel, kb egy óra alatt.

Érdemes egy kis figyelmet szánni a tört krumpli köretnek, ezt éppen Adorjányi Máriusztól tanultam. Szeretem ezt a tömény, mély krumpli ízt, ezért bevállalok egy kis többletmunkát érte.
A héjában főzött krumplit megpucolom, majd sóágyon a sütőben, 150 fokon még 20 percig szikkasztom. Ezek után összetöröm, vajjal lágyítom, sózom, majd pirított-vagdalt mogyorót keverek hozzá. Még zöldfűszer is mehet bele, például snidling.

Könnyed, olajos-borecetes salátát adtam hozzá.

És végül néhány fázisfotó:

Hápogás, gágogás sok puliszkával

 by PO

A kacsának és a libának vajon mik a legkedveltebb részei?  A melle és a combja, alighanem. És persze a mája.

Pedig ezek  jószágok tartogatnak olyan csemegéket is, mint a szíve, zúzája. Régebben, egy-egy madár házi vágásakor eltüntették az apróléklevesben. Ma viszont ezekből nagyobb mennyiséget is zsákmányolhatunk - és gondolkodhatunk, mit is készítsünk belőlük.

Én a kacsa, liba zúzájából, szívéből szívesen készítek paprikást. Máskor meg ragut - mert nem kell mindig mindenből paprikás ételt készíteni.

Köretként ezekhez kimondottan jól megy a puliszka, egyszerűségénél fogva hálás étel.

A belszervből a paprikást hagyományos módon készítem.

A szívet, zúzát rendszerint együtt használom, egy fokkal izgalmasabb lesz így a paprikás. A liba alkatrészekhez libazsírt, a kacsáéhoz kacsazsírt használok.

A zsiradékot felhevítem, hagymát üvegesre párolok. Por alakú fűszerpaprikát, paprikakrémet, morzsolt csilit használok hozzá, majd hozzáadom a megtisztított és feldarabolt zúzát és szívet. Egy kis forró víz hozzáadásával beállítom a szaft kívánatos mennyiségét, végül sózom és készre párolom.
Ezt a paprikást kevés paradicsom hozzáadása lecsóssá, üdébbé teszi.

A zúzából gyakran készítek pikáns ragut is. Szív is mehet hozzá természetesen.

A megtisztított zúzát (még nem feldarabolva) vízben párolom, borssal, sóval ízesítve. Fél óra múlva apróra vágott petrezselymet, sárgarépát és zellert adok hozzá, és az egészet együtt készre főzöm. Amikor kész, a zúzát kiszedem és korongokra szeletelem. A levet tárkonnyal és zsályával ízesítem, majd 5 percnyi főzést követően botmixerrel pürésítem.
Végül visszeteszem a ragu alapjába a felszeletelt zúzát és még 5 percig összepárolom.

A puliszkát ezekhez szívesen használom köretnek. Kukoricadarából (esetleg grízből) 1:3,5 arányban vízzel puliszkát főzök. Fekete szezámmagot adok hozzá.
A vizes nyújtódeszkára kiterített, kihűlt, korongokra kiszaggatott puliszkát adom a paprikáshoz, raguhoz.
A puliszka korongokat néha fokhagymás vajban kicsit megpirítom, de lehetőleg csak rövid ideig. Ne szívjon magába sok zsiradékot.

És végül álljon itt ezekről az ételekről néhány kép:

Következzenek immár az spenótos étkek

 by PO

Volt egyszer, régen egy érdekes kis étel. Egyszerű volt, mint a faék, egzakt, mint egy balegyenes. Spenótos töltelék került az óriás kagylótésztába, a töltelék ízesítése pedig szokatlanul pikáns volt. Egy Poczok nevű fickó ismertette meg velünk.

Nagy siker volt a családban, hasított egészen odáig, míg egyszercsak eltűnt az áruházakból az óriás kagylótészta.

Volt nagy sírás-rívás-fogcsikorgatás! Kétségbeesetten kerestem az alternatívákat. Kipróbáltam azt a megoldást, amikor a spenótos töltelékkel hajdinalisztes palacsintát (galette sarrasin) bélelek ki.
Bevált a dolog, ezen a képen épp füstön főtt tojással koronázva mutattam be az ételt.

A spenótot olyan tésztás környezetben is kipróbáltam már - többször is - amikor a rakott palacsinta figurája volt a minta. Jó ez a búzalisztes palacsintánál, a zablisztesnél és a véknyabbra sütött hajdinalisztesnél egyaránt. Így nézhet ki:

Következett a lasagne mintájú spenótos. Ez a változat is bevált. Én a lasagne szerkezetet rendszerint lebbencstésztával csinálom meg, jól működik így is. Arra kell ügyelni, hogy őrizzük meg a nagyobb darabokat, ne aprózzuk el a tésztát, mert akkor hosszú ideig tart összerakni az ételt, ami így "puzzle 2-3 év" játékká változik.

Így mutat a lasagne és a spenót házassága. Az ott a tetején egy pikáns sajtkrém, a poszt végén még írok róla.

Aki dolgozik vadkovásszal, szembesül azzal a helyzettel, hogy a szaporulatot rendre ki kellene dobni. Mi, takarékosabb szemléletűek azonban ezt külön összegyűjtjük és hetente próbálkozunk valami hasznosítási lehetőséggel.
Készítettem már ételt úgy, hogy a spenótos töltelék fundamentumát a kimaradt kovász adta. Felhasználás előtt megetettem liszttel, majd néhány óra múlva kanállal rétegeztem egy lasagne sütő edénybe.

Telt-múlt az idő, már teljesen lemodtam az eredeti ötletadó óriás kagylótésztáról és új formátumú ételek kerültek az étrendünkbe.

Ám egyszercsak betoppant egy igazi Tündér, és azt mondta: hoztam óriás kagylótésztát! Örömömben megölelgettem ezt a Tündért, azonnal elő is vettem a régi receptet és együtt örömködtünk a felidézett emléken.

Én alapvetően kétféle spenótos tölteléket készítek.

Legkényelmesebb, ha fagyasztott alapanyagot használunk. Ínyencek a spenótpürét készíthetik friss, leveles spenótból is, párolás után pürésíthetjük aprítógépben, botmixerrel, vagy pesztós mozsárban is. 

Az egyik a megszokott, hagyományos íz, amikor a spenótpürét kellően sűrűre főzzük és fokhagymával ízesítjük.

A másik, a pikáns ízű töltelék spenótpüréből, juhtúróból és mazsolából készül. 

Ehhez én mindig készítek egy sajtkrémet is, ami mindig külön adok hozzá az ételhez. A kagylótészta töltésénél a tetejére teszem, a többi, szeletelt adagnál pedig rácsorgatjuk.
A sajtos mártás úgy készül, hogy kékpenészes sajtot olvasztok, kétszer annyi semleges krémsajttal kikeverem, szerecsendióval ízesítem. Ehhez a dió is remekül illik. És a száraz fehérbor.