2015. augusztus 2., vasárnap

Talán kínai

by PO
Évekkel ezelőtt tanultam egy sült oldalast, ahol a főszereplő gyümölcsös társaságba keveredett. Jól állt a zsíros húsnak az édes-savanyú társítás. Sokszor készítettük ezt azon a nyáron, egészen a szeder kifutásáig. Aztán jött az az ötlet, hogy ezt ugyan olyan jól lehet szilvával elkészítve is. Megvallom, így egy fokkal jobban szeretem.

Akkoriban nem találtam hozzá jó köretet. A rizs, a bulgur száraznak tűnt, ezért évekig minden köret nélkül egyszerűen csak felfaltuk. Így ez az étel nem volt partiképes, egy vendégségben nem állta volna meg a helyét: nem mindenki tud húsokat tömős köret, vagy kenyér nélkül megenni. 


Mára minden megoldódott. A nem klasszikus sült oldalashoz találtam egy jó köretet, össze tudtam kötni egy jó szósszal, így bátran merem ajánlani. A szofisztikáltabb megoldás ára a többlet idő és munkaráfordítás. Megéri! - mutattak rá londoni elemzők, akik elég kockák ahhoz, hogy mindent a cost-benefit elven minősítsenek..

Az oldalast egy sütőtálba teszem. Sózom, megszórom kevés kínai ötfűszer (csillagánizs, fahéj, szegfűszeg, édeskömény, szecsuáni bors) keverékkel. Ami rendszerint nem is kínai (mert én készítem), nem is öt (mert kevesebb hozzávaló van itthon). Felezett, magozott szilvával letakarom.
Sütőben, 170 fokon, légkeveréssel megsütöm. Ez általában 60-70 percet igényel.


Barna bulgurhoz borbolyát keverek, majd sózom, leforrázom és 20 perc után szűröm, lecsepegtetem. Lefedve állni hagyom. Kihűlés után egy kevés olajos-balzsamecetes dresszinggel nedvesítem.

Készítek egy szilvaszószt. Én arra a chutney receptre esküszöm, ahol a szilvából hagyma, foghajma, csili, gyömbér, fahéj, balzsamecet, szerecsendió, bors és só hozzáadásával lesz szósz.  Javaslom, mindenki keressen egy olyan receptet, aminek a fűszerezésével ki tud békülni. Érdemes egyszerre több litert készíteni és azt vagy befőttes üvegben (a hőkezeléssel tartósítás szabályai szerint), vagy fagyasztóban félretenni.


Évek óta töprengek azon, hogyan nevezzem el ezt az ételt. Hiányzik egy frappáns név, amikor említeni akarjuk. A szilvás oldalas nem elég jó. Ha egy vendégség szervezésekor így kérdezném, mindig akadna valaki, aki rögtön kilőné: fújjjj. 
Valami ütős név kellene. Amiben a kínai jelző sincs benne. Mert ez attól még nem kínai, hogy ilyen fűszereket használtam. Ez az étel a középkori erdélyi konyhában feltűnés nélkül megjelenhetett volna.
Szerintetek minek nevezzük ezt a tányért?