A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szalonna. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szalonna. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. június 16., csütörtök

Szalonnasütés, Lesson One

A blog irányultságát tekintve ez egy megkerülhetetlen beszédtéma. Sok érdekes dolog van ebben a műfajban, ezért több részben kell feldolgozni a szalonnasütést, mint közösségépítő tevékenységet. Terveim szerint a vége felé egy kis oktatófilm is összejön a sok tudnivalóból.

Óvakodnék attól, hogy megmondjam, milyen a jó szalonnasütés. Ezerféle van, igyekszem bemutatni ezeket. Aztán kinek mi a jó, úgy csinálja.

Első és legfontosabb kérdés, ez már a szalonnasütés előkészítésekor, a bevásárláskor felvetődik: miből süssünk?


2011. március 1., kedd

Polenta. Szereted?


A kemény acél pengése zene füleimnek. A frissen igazított penge villan egyet és máris hasítom, kockázom a zamatos bacont. Beledobom a serpenyőbe, hevítem, míg izzó barna színt nem kap. Kiszedem és félreteszem az illatozó cicciolit. Megkóstolom, nyammogok.
A forró grassóba dobok egy gerezd fokhagymát, gracioso megkeverem. 
Egy csésze polentát tartok a kezemben. Az itáliai napfény érlelhette ilyen aranysárgára! Az egészet beleöntöm a forró serpenyőbe, pár percig kevergetem.
Három csészényi vizet öntök rá, hadd sercegjen! Ahhh, nincs kéznél  Sale Marino, most mi lesz? Jó lesz egy kis himalájai só is, egy mokkáskanállal teszek a vízbe. A fővő polentát állandóan kavargatni kell, különben puffog... Vivace, vivace!



Öt perc sem kell és máris kész! Nagy, lapos tányérokra kiszedem a gőzölgő polentát, vékonyra lapogatom. Egy csésze alapanyag három tányérnyi ízletes polentát ad ki.
A tetejére ricotta di pecorát morzsolok, gyorsan, míg a polenta ki nem hűl. Az egészre rászórom a félretett cicciolit, most aztán együtt illatozik az összes finomság, amit összehoztam egy tányéron!

Fantasztikusak ezek az ízek! Ha tehetjük, kínáljunk hozzá egy kis Proseccót.
Ez a mindennel feltuningolt polenta melegen, hidegen egyaránt jó étek.


Ugye, nem kajáltátok be?  Pontosan tudtátok, hogy én végig, egyfolytában, szakadatlanul a székelyek híres tepertős-juhtúrós puliszkájára gondoltam.

2011. február 23., szerda

Gombóta

Egy kicsit visszatekintve, talán sok volt a kitérő. A halas posztok nem annyira, de ez a mikrózás, meg egyéb észosztás már nagy elrugaszkodásnak számít az eredeti nyomvonaltól. A nagy vargabetűk után nézzünk ismét egy régimódi ételt. A gombóta közel 100 évvel ezelőtt nem a pusztai romantika miatt került az asztalra, hanem mert ez a néhány alapanyag még a szegényebbeknél is mindig kéznél volt.

A gombóta, vagy öreg reszelt tíszta alapváltozata úgy készült, hogy sós vízben főztek reszelt tésztát, addig kavargatták, míg a levét elfőtte. Aztán tányérba szedték, meghintették egy kis szalonnapörccel és kész. Hát, ez elég puritán.

Lássunk egy figurásabb változatot.
Tele vagyok olyan receptekkel, amelyek úgy kezdődnek, hogy a csizmaszárból előkapjuk a bicskát, belépünk a kamrába és levágunk egy darabot az ott lógó füstölt szalonnából. Na, ez is olyan!
Húsos szalonnát apróra vágok, a bográcsban kiolvasztom. Amikor kiengedte a zsírját, kavargatom, ha szép színe lett, kiszedem a pörcöt és félreteszem. A forró zsírba néhány kolbászkarikát dobok, megpirítom mindkét oldalát, majd azt is kiszedem. Ha sok a zsír, leöntök belőle, majd a bográcsba vizet töltök. Sózom és beleteszek annyi felkockázott krumplit, hogy a víz kényelmesen ellepje. Tehetünk bele néhány szál petrezselyem zöldet is. Amikor a krumpli szinte megfőtt, teszek bele néhány marék tarhonyát. (Ha női segítség is van, akkor inkább keményre gyúrt tésztát reszeljünk bele.)  Óvatosan kavargatom, míg felissza a levét, eközben persze megfő a tészta is.
A kész gombótát tányérra szedjük, szétnyomkodjuk. Szépen díszíti egy-két kanál színes kolbászos zsír. Megkoronázhatjuk a pörccel és a pirult kolbászkarikákkal.
Téli időszakban jól illik hozzá az ecetes uborka, úgyszólván kötelező mellé egy pohár száraz bor.




Ezt az ételt nehéz beilleszteni a mai korszerű törekvéseink közé, sőt, halmozottan hátrányos helyzetű. Nem paleo, nem koleszterinmentes, nem gluténmentes, nem szénhidrátmentes. De egyszer azért érdemes kipróbálni.

Ez a kép meg elég sápadt lett, élőben sokkal jobban nézett ki. Legközelebb valami fotosopfélét is bevetek, lesz egy kis gombtekergetés.

2011. január 24., hétfő

Találós kérdés

Mi lesz abból, ha savanyú káposztát kifacsarunk, keverünk bele egy kis kockára vágott hagymát, leöntjük néhány korty hidegen sajtolt napraforgóolajjal, megszórjuk paprikával, összekeverjük és állni hagyjuk?

Egy finom téli saláta.