by PO
Vessünk csak egy pillantást erre az ételre! Milyen könnyed kis kalandnak ígérkezik? Akár Anicum blogjába is beférne. Sokan akár vacsorának is el tudják képzelni.
Lássuk csak! Valami rizottó, borsó helyett kukoricával. Szottyosan, ahogy az olaszok csinálják. Az meg mi ott? Valami rántott parizer?
Hát, nem minden az, aminek látszik. Pelikán elvtárssal: "az a gyanús, ami nem gyanús"! Ez a kis ártatlan bárányka valójában egy nehéz étel, epekímélő diétába nem is lenne való. Még a böjti menübe sem!
Nézzük, hogyan készült, mert nyilván itt vannak a titkok, amelyek a szemnek láthatatlanok, de az orrunk előtt nem maradnak rejtve. Mert azonnal érezhető a rizottó (eredetileg: risi e bisi, de ez nem borsóval, hanem kukoricával készült) különleges zamatán, hogy itt valami ármány és cselszövedék van!
Azért, mert így kezdtem:
Néhány velős csontot megsütöttem. 180 fok, egy óra. A sütés közben kifolyt zsír a hűvös kamrában keményre dermed, ebből vettem egy jó nagy evőkanálnyit és egy serpenyőbe tettem.
Vizet forraltam, sóztam, borsoltam, vetettem belé murkot, meg petrezselymet, de még egy fej hagymát is. Készítettem egy zöldség alaplevet. Erre forrón lesz szükségem.
A forró velőzsírba dobtam egy fél póréhagymát, apróra vagdalva. Kevergettem, amíg szinte megpárolódott, ekkor beleöntöttem egy nagy csésze rizst, aminek a zacskójára az volt írva, hogy Arborio. Rövid, zömök szemű, rizottónak való rizsfajta ez. Kevergettem, hogy minden szem forró, majd üveges legyen.
Ekkor az egészet nyakon öntöttem egy pohár száraz fehérborral.
Kimásztam a képződő gőzfelhőből. Figyeltétek? A hagyma beleszórása óta a bal kezem egy pillanatra sem állt meg, folyamatosan kevergettem a cuccot.
Amikor a bornak illata elfőtt, a zöldség alaplevet kezdtem rászedni. A lényeg, hogy mindig tartsuk fenn a főzelékszerű állagot és mindig kevergessük. A közepes lángon fővés közben szórtam hozzá egy evőkanálnyi, mozsárban porított szárított rókagombát. Törtem rá borsot is.
Amikor a rizs még harapható, belevegyítettem egy doboz csemegekukoricát, együtt pároltam még vagy 2 percig.
Ízlés dolga, mikor hagyjuk abba. Az olaszok "al dente" szeretik, van, aki puhán. Mindenesetre ne legyen belőle rizspuding, tehát ne főzzük szanaszét a rizsszemeket.
A kész köret állaga főzelékszerű. Csorgathatunk rá egy kis fűszeres ízű olívaolajat, szórjunk rá reszelt parmezánt. Tekerjünk rá borsot is, majd tálalás előtt 2 percre fedjük le.
Feltét témájában ne ekkor kezdjünk el töprengeni, hanem azt készítsük el előbb, mert a rizottó frissen az igazi.
Először halat szerettem volna, valami párolányt. De hamar észbe kaptam, hogy az esszenciális marhaízhez más kell.
Bundáskenyér-féle - mondta Waka. De zsemléből! Akár bundázd többször! Kosárkát is készíthetsz, tojást is üthetsz bele!
Előtte húslevesbe áztasd be feltétlenül! - emelte fel mutatóujját Süllőcske.
Hát ilyen kreatív végeredményre juthatunk, ha az ember jól választja meg a konzulenseit.
Volt kéznél marha húsleves. Annak levébe belenyomkodtam a zsemlék talpából készült korongokat, majd egy órányit szikkadni hagytam. A zsemle derekából nem jó ilyen módon használni, mert a belseje annyira gyenge, hogy szétfoszlik a lében.
A zsemledarabokat felvert tojásban megforgattam, forró olajban kisütöttem. Néha alkalmaztam a Wakától tanult cselt: némelyik kisült darabot még egyszer-kétszer megbundáztam.
A kisült szeletek tetejére reszelt parmezánt szórtam.
Ezt az ételt sokféle variációban készíthetjük. Mehet bele borsó, gomba is. Én az alaplé zöldségeit nem szoktam belevegyíteni a végén, mert addigra megeszem.
A böjti változat velő helyett vajjal, húsleves helyett sós tejjel készül majd.
