Köszönetcsokor

by PO

Száznegyvenkilencedik poszt.

Blogdíjat kaptunk Krinsztől és Erdőkóstolótól. Süllőcske és Waka nevében is köszönöm, én szeretem az ilyen apró figyelmességeket.

A két ajándékozó hölgy blogját én is kedvelem erőst, mindkettőjük kitűnik azzal, hogy rendkívül sok vadon termő alapanyagot használ, valósággal a természetben élő bloggerek. Viszonzásképpen ezt a kis könnyed tányérdesszertet küldöm szeretettel:

A reprodukálhatóság érdekében a Fűszeres sült kacsamáj pitypangsalátával receptje:

Forró kacsazsírba egész fekete borsot, római köményt, csillagánizst, füstölt paprika magot és fekete hagymamagot szórtam, egy percig kevergettem. Utána egy fej, negyedekre vágott vöröshagymát dobtam bele. Amikor az színt kapott, szétesett, beletettem a kettévágott pecsenyekacsa májdarabokat. 5-10 percig nagy hőfokon sütöttem. Kiszedtem, a sózás ráér a tányéron.

Zsenge pitypanglevelet (később ezt rukkolával is lehet) megmostam, megszárítottam. Darabokra téptem, majd szamóca karikákat helyeztem rá. Az öntet balzsamecet és olívaolaj keveréke, amelybe sót, mézet és fehérborsot tettem.

A Best Blog díjjal a következő teendőm az, hogy továbbadom olyan blogoknak, akiknek 200-nál kevesebb követője van. Az én díjazottaim:

A Blogkocsma, ahol már több, mint egy éve napi rendszerességgel történik valami érdekes,

a Hal és Más, mert én is nagyon kedvelem a halételeket,

a Mandula Sarok, ahol Chriesi, szűkebb hazám fia szórja közénk a gyöngyöket,

és az Ani-Culinaris, mert Anita olyan szimpatikusan elkötelezett az egészséges táplálkozás mellett.

És most kiteszem ide, oldalra ezt a kislyányos logót :))

Végül megyek és értesítem egy kommentben a díjazottakat, gratulálok nekik és megkínálom őket is fűszeres sült kacsamájjal. Ti is nézzétek, olvassátok őket, érdemes, ha mondom! 

A Műtárgy - I. rész

Aznap reggel még nem gondoltam volna. Hogy estére már műgyűjtőnek számítok.

Amikor Süllőcske letakarva behozta, már sejtettem, hogy ez nem egy kisplasztika.

András - mondtam neki, merthogy így hívják - mi lesz ebből?

Aztán ünnepélyesen lelepleztük. András feleségétől egy kedves kis akvarellt kaptam, Andrea képét majd később mutatom be.

Örömöm határtalan volt, körbejártam, megsimogattam, mindenfelől megnéztem, majd jóféle fehér borral áldomást ittunk. Előbb az alkotó egészségére. Aztán meg azéra, aki használja majd.

Amint látjátok, konyhám dísze más léptékű, mint a többi fűszer őrlő mozsaram. Még dédanyám rézmozsara is csak szerényen elbújik mellette.

A nógrádi gránitból faragott mozsár súlya 20 kg. A hozzá tartozó törő 2 kg. A fészek térfogata egy literes, tehát egy jó félliternyi pesztót kényelmesen össze lehet benne zúzni. Két oldalán fogantyú van, András a bal oldalit kiöntő csőrnek képezte ki. A jobb oldali fogantyú konzolosan kiáll, itt még egy diótörő fészek is helyet kapott.

Kétöklömnyi teret belefoglalni húsz kiló kőbe: ez a monumentalizmus! Annak is funkcionális irányzata, mert ne feledjük, egy használati tárgyról van szó.  Barta Andrásnál a tömegesség alkalmazása nem öncélú, az alapanyagok törése-zúzása két kezes munka, ehhez egy stabil mozsárra van szükség, itt nyer a dolog nagy jelentőséget.
Bélabácsinak megköszönöm, ha kiegészíti ezt a műfaji meghatározást.

Süllőcske galériája itt.

A mozsár bemutatója tiszteletére alkottam egy salátát, nevezzük ezt Pásztortűz salátának. Használtam hozzá zsenge fejes salátát, amelyet András édesanyja nevelt, a kertemben szedett pitypang virágszárat és a Waka egyik receptjéből lesett öntetet. A Tököskánya szerzője füstölt szalonnáról indítja a dolgot. Van még benne egy kis zöldhagyma, uborka is.

A hozzávalók:

1 fej saláta

10 pitypang virágszár

egy fél kígyóuborka

két szál zöldhagyma

az öntethez 15 dkg füstölt húsos szalonna, 2 ek olívaolaj, 2 ek borecet.

Így készült:

A salátát levelekre szedtem, megmostam, lecsepegtettem. Kézzel darabokra tépkedtem, a salátástál aljára szórtam.

Az uborkát csíkokra szecskáztam, rászórtam a salátára.

A lilás színű zöldhagymát felkarikáztam, ráhalmoztam.

A néhány virágszárat megmostam, ekkor vágtam le róluk a virágot, majd 1 cm-es darabokra vágtam, a salátakupac tetejére szórtam.

A húsos szalonnát kis darabokra vágtam, majd kiolvasztottam.  Egy kis befőttes üvegbe, amelyet saláta-öntetek összerázására szoktam használni, tettem 2 ek olíva olajat, ebbe tettem 2 ek füstölt ízű zsírt. 2-3 ek borecettel kiegészítettem, majd összeráztam.

A húsos szalonnapörcöt lecsepegtettem, majd a salátára szórtam. 

Végül az egészet leöntöttem az összerázott öntettel.

A saláta ne legyen nagyon olajos, a dresszingből először a borecet aromája jöjjön elő, majd a füstölt íz. Nem ez a saláta kap majd Smithgerda Vándorserleget, de szerintem ennyi zsír simán elmegy benne, csak fűszerként van jelen.

A következő részben mozgóképen mutatom be a Műtárgyat és azt, hogy mi volt az első pesto, ami benne készült.