2016. október 28., péntek

Végy egy darab sütőtököt...

by PO
...hozzá almát, sokat és kevés krumplit. És persze valamilyen húst!

Mai dolgozatom hálás témája egy idény jellegű tányérdesszert.
Húsétel, de a pikáns köret teszi igazán érdekessé.

Végy egy darab malachúst. Vagy nagyobb disznóból való tarját. Esetleg oldalast. De csülköt ne! Süsd meg úgy, ahogy azt szereted.
Én most a malachúst választottam. Mindkét oldalt sózom, majd 170 fokon légkeveréssel sütöm. A tálaláskor tekerek rá (fekete) borsot.

A köret kifejezetten idény jellegű. Krumplit és almát az év többi időszakában is találunk, de a sütőtök az őszi-téli hónapokban használatos. 

Egyszerűbb esetben krumplit, almát és sütőtököt vágunk közel egyenlő kockákra. 
Tűzálló, lefedhető tálba tesszük, kevés olajjal bepermetezzük, sózzuk. 
Borsot (fehéret) törünk reá, majd dobunk egy rozmaring ágat ráhelyezünk és lefedjük. 
A sütőben 170 fokon kb. 45-50 perc alatt sül meg.

Bonyolultabb esetben a köret hozzávalóit különböző formákra vágjuk, de ugyanúgy együtt sütjük meg. A tálaláskor szebb lehet a tányér, ha kihasználjuk a különböző alakokban, formákban rejlő lehetőségeket. Fotózhatjuk, de ez általában el is maradhat. Hacsak nem szeretnénk a vacsoránkat a fézbúkon megvillantani.


Javaslom, hogy a krumplinál sokkal több tökkel készítsétek. Bizonytalan finnyogás, bátorodó kóstolgatás után úgyis mindenki azt keresi majd. De legtöbb az alma legyen! A zsíros sertéshús mellé csak úgy társíthatunk édes ízeket, ha egy kis savasságot is belecsempészünk. Ehhez viszont sok alma kell. 
Nálunk az is megesett már, hogy a húshoz egyenletesen fogyott a köret, aztán ebéd után a gyerekeim kiették a köretes tálból a sütőtököt és az almát - desszert gyanánt. Én pedig ehettem 2 napig a megmaradt krumplit.

A rozmaringot ki ne felejtsétek, anélkül az egész olyan, mint egy férfi bajusz nélkül.

2016. október 26., szerda

Nem kerülgetjük tovább!

by PO
A híres bölcselő szerint egzakt dolog csak egy van, a balegyenes! A címlapfotó is azt sugallja: itt valami bunyó lesz! Most aztán úgy bemosunk valakinek akkorát, hogy a fal adja a másikat!


A Pásztortűz főzős-evős-ivós élményblog régi - tehát igen nyájas - olvasói már ebből is sejthetik, hogy itt nem valami unott oldalköpés várható, hanem egy atomvillanás, valami káros társadalmi jelenség alapos körüljárása, a téma értő feldolgozása. A problémák felvetése, elmélyült elemzése, majd iránymutatás: ki hova álljon, mit csináljon. Bízhattok bennünk:  a Pásztortűz blog megmondja a tutit!

Már akkor gyanús volt nekem ez az egész, amikor a Királylány azt mondta az édesapjának, hogy úgy szereti, mint a sót! Lelkemet felkavaró mondat volt ez a javából, akkori tudásszintemen nem is nagyon tudtam ezt feldolgozni. Gyanakodva és értetlenül figyeltem, ahogy a krónikák megemlítették, hogy a királyok mindig rátették a véres kezüket a sóbányákra... Később is akadt a sóval problémám bőven, de azon meg végképp kiakadtam, hogy most mi folyik ebben az országban! Ettől megosztóbb anyagot még az életben nem láttam! Egyesek épp, hogy szítják is az ellentéteket: jódozzák? adjanak hozzá káliumot halálos adagban? tengeri legyen vagy őstengeri, esetleg patikai? papírdobozban vagy műanyag zacskóban? meg mittudomén!

Szóval torkon ragadjuk ezt a korszakos jelenséget és - egyáltalán nem azért mert kicsit dühösek vagyunk amiatt, hogy lemaradtunk a himalájai sóbizniszről - kíméletlenül kicsontozzuk. Küldetésünk teljesítése során egyetlen célt ismerünk, azt, hogy blogunk olvasói szinte megvilágosodjanak, mindent tudjanak a konyhasóról! Mindent!

Ezért arra kérek minden olvasót, hogy ne csak tétlenül várja - naponta tízszer frissítve a Pásztortűz oldalt - a sómizériával leszámoló posztunkat, hanem kommentben fogalmazza meg aggályait, kérdéseit. És mi megkeressük a választ, ígérem! :)))))


2016. október 22., szombat

Őszike

by PO
Folytatom.
Ott hagytuk abba, hogy megnyílt a Keszegsütő. Azóta köszöni szépen, jól van. Én is elpusztítottam már ott egy nagy kosár halat, nekem az első perctől a sült keszeg a nyerő. Úgy tűnik, a névválasztás is nagyon befolyásolja az embert.
Az elmúlt évben nem voltam túl aktív, de azért főzögettem, sütögettem, figyeltem a világ rezdüléseit. Feltűnt, hogy mára már egymást érik a mindenféle fesztiválok, ahol valamiféle gasztroötlet adja az esemény gerincét, azt pedig megfűszerezik néhány haknizenekarral - és a Nép örvendezhet. Akkora fesztiválláz tört ki a nyáron, hogy ilyen helyeken már nemcsak méltán felejthető zenei élményeket lehet találni, hanem egészen jóféléket is. Arra következtetek, hogy ezek a rendezvények egyre nagyobb költségvetéssel bírnak, egészen jó zenekarokat is meg tudnak fizetni.
De menjünk tovább a gasztro vonalon. Az év legfényesebbre koptatott dumája a "streetfood" volt. Hűvös távolságtartással figyelem az irányzatot -  megható az igyekezet, ahogy egyre tartalmasabb ételeket igyekeznek azok kezébe adni, akik az étkezésnek nem képesek megadni azt a 10 perc tiszteletet és figyelmet. Én nem szeretek utcán sétálva enni, nekem még az is gondot okozna, hogy egy egyszerű lángosevésnél hogy tartsam távol a bajszomtól a tejfölt.

Ebben a visszatérő posztban egy kenyérféle receptjét osztom meg. Nemrég kaptam egy meghívást Zsályától, aki egy kenyeres játékot gondolt ki. Rendszeresen sütök ilyet, fotóm is van, én ezzel játszom majd.

Ezt a kenyeret leginkább gyökérkenyérként emlegetik. Közös ezekben, hogy nem igényelnek dagasztást (gondos kidolgozást), képlékeny, lágy a tésztája, a bélzete sütéskor a nagy víztartalom miatt olyan rusztikus lesz.

Kedvcsinálónak egy fotó:


Jót derültem azon, hogy a pályázó kenyereket lehetőleg vegán környezetben kellene fotózni... Hát ezen ne múljon. Oda tettem a frissen sült bucik mellé az ősz utolsó rózsáit, a kép nem is lehetne ettől vegánabb.

Azért ajánlom ezt a kenyeret, mert egyszerű és gyors, jól ízesíthető, 4-5 napon át fogyasztható. Meg aztán finom is.
Ha kedvet kaptál hozzá, akkor egy konkrét recept:
Hozzávalók:
45 dkg BL55 finomliszt,
11 dkg teljes őrlésű búzaliszt,
10 szem olíva magozva,
1 ek szárított szurokfű (oregano),
4 tk só,
4,5 dl langyos víz (összesen),
2,5 dkg élesztő.

Az élesztőt megfuttatom kb. 1 dl langyos, cukros vízben.
A többi hozzávalót kimérem egy dagasztásra, kelesztésre alkalmas műanyag vagy üvegtálba.
Az olívabogyót felaprítom, hozzáadom.
Amikor az élesztő megfutott, az egészet összekeverem. Nem dagasztom simára, de azért egyenletesen elkeverem.
Szükség szerint 1-2 órán át kelesztem (20 °C feletti hőmérsékleten, letakarva).
A sütőt 250 °C-ra állítva bekapcsolom.
A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítom. Lisztezett kézzel téglaslapra húzogatom, többször hajtogatom.
A tésztát 3 részre vágom. Mindegyiket rúdra formázom, megtekerem, lisztezett tepsibe fektetem, megigazítom.
A sütőt 20 percig melegítem elő, majd ezen a hőfokon beteszem a sütni valót.
12 percig 250 °C-on sütöm, majd leveszem a hőfokot 150 °C-ra. Itt még 18 percig sütöm.
Kiveszem a megsült gyökérkenyeret, majd hagyom kihűlni.

A kész kenyér bélzete - a felületes dagasztás, az összetevők, a magas víztartalom, meg a holdfázis miatt - ilyen szokott lenni:

Néhány tipp:
A kenyér kihűlésig ropogós, csak törhető. Egy darabig még ilyen marad, de később megpuhul a kérge, attól kezdve szeletelhető is.
Ha nincs kéznél teljes őrlésű liszt, szoktam hozzátenni 1-2 ek tökmaglsztet, lenmaglisztet.
Olíva helyett mehet bele aszalt paradicsom is.
A fűszere lehet még bazsalikom, rozmaring is.

A következő poszt már húsokat is tartalmaz majd! :)