A múltkor a tört paszulyra irányítottam a figyelmeteket. Azért idéztem fel, mert gyermekkoromban a nagy disznótorok után, az ételek szigorúan szabott rendjében egyszercsak ez következett, ezt is szerettem, ahogy nagyanyám készítette. Fel kellett idéznem, meg kellett újra találnom, ez az étel nem veszhetett el nyomtalanul családunk hagyományaiból!
Télutón ez az étel máskor is használatos volt, hús nélküli formában, tehát jól illett a böjti étrendbe. A böjtről, annak múltjáról, szellemiségéről később akartam írni, de meggondoltam magamat. Süllőcske hozzászólt ehhez a tört paszulyos írásomhoz, úgy gondoltam, ennél ékesebben nem lehet bevezetni a böjti ételekről szóló sorozatunkat.
Íme Süllőcske hozzászólása, amit most megosztok véletek:
Jó az étel, szép a tányér. Szerintem is böjtbe vezető étel lehet. Kifejezetten böjti változatát úgy ismerem, hogy a hús persze elmarad, kárpótlásul a megfőtt paszulyt enyhén megfüstölik, megtörik, pirított hagymával, finom olajjal meglocsolva tálalják.