2012. február 23., csütörtök

Böjtelő hava

A múltkor a tört paszulyra irányítottam a figyelmeteket. Azért idéztem fel, mert gyermekkoromban a nagy disznótorok után, az ételek szigorúan szabott rendjében egyszercsak ez következett, ezt is szerettem, ahogy nagyanyám készítette. Fel kellett idéznem, meg kellett újra találnom, ez az étel nem veszhetett el nyomtalanul családunk hagyományaiból!
Télutón ez az étel máskor is használatos volt, hús nélküli formában, tehát jól illett a böjti étrendbe. A böjtről, annak múltjáról, szellemiségéről később akartam írni, de meggondoltam magamat. Süllőcske hozzászólt ehhez a tört paszulyos írásomhoz, úgy gondoltam, ennél ékesebben nem lehet bevezetni a böjti ételekről szóló sorozatunkat.
Íme Süllőcske hozzászólása, amit most megosztok véletek:

Jó az étel, szép a tányér. Szerintem is böjtbe vezető étel lehet. Kifejezetten böjti változatát úgy ismerem, hogy a hús persze elmarad, kárpótlásul a megfőtt paszulyt enyhén megfüstölik, megtörik, pirított hagymával, finom olajjal meglocsolva tálalják.

2012. február 15., szerda

A nutria

Akiknek a nyúl túlságosan cuki, a ló túl intelligens, a hal meg túl szálkás, van egy reális alternatívánk. Itt van ez a nutria. Esszük? Nem esszük? Na, nézzük csak!
Nem szívesen mondanánk le arról az elsőségről, hogy a gasztroblogok közül elsőként foglalkozzunk a nutriával. A régebben itthon jól ismert prémes jószágot meg is lehet enni, ez egykoron része volt az állat többcélú hasznosításának. Vendégünk Balage, aka Waka a nutriáról és Virslibácsiról idézte fel emlékeit.

Virslibácsi egy nagy építővállalat középvezetőjeként ment nyugdíjba a szocializmussal együtt, valamikor a rendszerváltás környékén. Addigra felépült a Hegyen a kulipintyó, téliesítve, pincével, ahogy kell, készen voltak az ólak, beszerezett az minden szükséges háztáji gépet, és a kis szőlő is termőre fordult (hiába no, az utolsó munkával töltött évek már a nyugdíjas létre való felkészülés jegyében zajlottak).

2012. február 12., vasárnap

Tört paszuly malacfarokkal

Egy nagyon régi ételt mentek meg most. Nagyanyám még főzte, édesanyám már nem, úgyhogy össze kellett szedni minden emlékező tehetségemet és egy kicsit utána is kellett menni néhány részletnek. Ilyenkor döbbenek rá arra, hogy a rokonságban már alig néhány embertől kérdezősködhetek.

40-50 évvel ezelőtt egy disznóvágás után minden családban meghatározott rend szerint dolgozták fel, tartósították és élték fel az áldozati állatot.

2012. február 5., vasárnap

Helyénvaló dolog

Itt, a Szentgyörgyi-erdő szélén, a Medvés-aljban sportolásra alkalmas hómennyiség jött össze. Szeretem az evidenciákat. Nyáron legyen meleg, a macska legyen hízelgő, a tél meg hideg és hólepte. A baj csak annyi, hogy a járdán, teraszon is vastagon hever a nagy, fehér paplan.

Megyek, lapátolom, seprem, eltakarítom.

Van ennek a dolognak kulináris vonatkozása? Hogyne, persze.