2013. június 27., csütörtök

Kutya meleg van! Mit iszol?

by PO

Nagyon megörültem ennek a címnek. Nagyon inspiráló, adja magát, hogy fél év múlva hozzam a "Kutya hideg van! Mit iszol?" című szakdolgozatot.

A hangulati azonosulás fontos, ezért hallgassuk meg ezt a meditatív zenét.

Summertime + Summer Storm

A nyár, vagyis a NYÁR hangulatát idéztem fel ezzel a darabbal, amiben a Summertime alapjaiba bedolgozták Vivaldi motívumait (Summer Storm). Fantasztikus, a posztomat remekül ékesíti, egészen eddig egy öncélú zenei kísérlet volt.

Szóval a hőmérő higanyszála, narancs és vörös riasztások, hőguta, bágyadtság, hőháztartás, hidratáltság... A perzselő forróságban nagyon fontos, hogy igyunk sokat és ügyeljünk olyan dolgokra, amik máskor talán elhanyagolhatók.

Én már nagyon sok kánikulát láttam, oszt mégis itt vagyok! Túléltem mindegyiket. Sok csínja van annak, hogy sikeresen átvészeltem őket, ezekből szemezgetek most.

A jó hidratáltság korán reggel kezdődik. Nem sokkal felkelés után iszom egy nagy pohár nem hideg vizet. Teljesen mellékes, hogy milyen idő van, később a reggeli során iszom egy liternyi zöld teát. Nem egyszerre, eltart egy jó óráig is, mire mind elfogy.

Napközben rohanok ide-oda, a lényeg, hogy mindig van az autóban és a táskámban ivóvíz (vagy csapvíz, vagy ásványvíz bubi nélkül). Legalább óránként iszom legalább 3 decit.
Szénsavas ásványvizet, üdítőt nem hordok, ha felmelegszik az autóban, szörnyű íze van. Ha a sima víz melegszik fel, az még elmegy.
Különben melegben a hideg szénsavas víz sem jó. Ha olyat iszom, azonnal verítékezni kezdek, bosszantó, ha  csavarni lehet a vizet a rajtunk lévő pólóból. Ugyanakkor nem mindig vagyok olyan helyzetben, hogy válogassak, néha a szénsavas víz is jobb, mint a semmi.

Nyáron az izzadás során sok sót is veszítünk, Ilyenkor nem elég a folyadékot pótolni, a sók pótlása is fontos. Nagy melegben nyugodtan bevállalom a magasabb sótartalmú ásványvizeket is (1000 mg/l feletti sótartalom), egyébként a hígabbakat iszom. Tessék címkéket böngészni! :)

Én szinte semmit nem hűtök és semmit nem iszom hidegen. Vendéglőben és más etetőhelyeken mindig hűtetlen vizet kérek.

És még egyszer a zöld teáról: csodaszer! Aki nem hiszi, próbálja ki! A legnagyobb melegben készítsünk egy zöld teát, ügyelve arra, hogy ne forrázat legyen, hanem 70-80 °C között legyen a víz. 3 perc után öntsük ki csészébe és kezdjük el kortyolgatni. Bátran igyunk belőle több csészével! A teában lévő koffeinek kitágítják az ereket, növekszik a hőleadás és így csökken a kínzó hőségérzet. Ugyanez más forró italokkal tapasztalatom szerint nem működik.

Az alkoholos cuccokat kerülöm a meleg napokon. Sem a hideg sör (még az alkoholmentes sem), sem a fröccs nem alkalmas a szomj oltására hőség idején. Ilyesmit csak napnyugta után iszom, akkor már nem a hőség túlélése a cél, hanem a vacsora része.

És van egy olyan kedvencem, ami kánikulában tényleg nagyon üdítő, akkor készítem el, amikor hazaérek. Előveszek a hűtőből egy nagy doboz joghurtot. Ehhez nem a márványos, hanem a folyósabb felel meg jobban. Beleöntöm egy 3/4 literes befőttes üvegbe és ameddig lehet, felengedem szódavízzel. Teszek bele egy mokkáskanál sót, majd összerázom - homogén legyen. A törökök ezt az italt ayrannak nevezik, ezért én is ezt követem. Fantasztikus üdítőital, csak emiatt szeretem a kánikulát :))


Nahát, így iszok én. És hogy' isztok ti? Nyájas olvasók, elő a titkos limonádé és koktélreceptekkel, üstöllést!

Lapzárta után érkezett érdekességek:
Süllőcskétől: egy közepes nyers uborkát, zöld kaprot, 4 dl joghurtot, 4 dl szódavízzel összeturmixolunk, majd sóval ízesítjük.
Fatimától: kefírt sóval, borssal, borsmenta levéllel összeturmixoljuk, vízzel hígítjuk, jégkockákkal szervírozzuk (ez a perzsa dogh).

2013. június 24., hétfő

Szeged, Mórahalom, Királyhalom és Csodarét

by PO
A hétvégi kirándulásomnak néhány tanulsága álljon itt:

- Szeged a napfény városa, de tényleg. A hidegpontja a Venesz-díjas Halászcsárda teraszán van - és mi azt megtaláltuk.
- Borika egy tünemény. Ha lesz még egy lányom, biztos, hogy Bori lesz valamelyik neve. Ilyen impulzusokból születnek a nevek iránti szimpátiák.
- A Csodarét mostantól nem a fenekeszegekről fog eszembe jutni, hanem a bárányraguról, a szarvasbélszínről, Süllőcske kedves családjáról.
- A böglyök gonosz állatok. Megérdemelték volna, hogy Robi falbontó hangját hallgassák vagy két napig (mi is...).
- Melegben ne igyunk vodkát, Hanem inkább jeges gyümölcsteát, amelyet szeretettel készítettek és kedves szavakkal kínáltak ;)

Ez a poszt voltaképpen egy vizualizáció. Aki ott volt, felidézheti, aki nem, az elképzelheti végre.





































2013. június 9., vasárnap

Három legenda és egy celeb

by PO
Blogunk egyik lelkes olvasója hozott a minap Angliából két érdekes ajándékot. Akkor rögtön két celebről szerettem volna írni, de elgondolkodtam. Lehet, hogy a Scotch bonnet egy celeb, de a Maldon só a maga majd 200 éves múltjával inkább egy legenda. És ha már egy sólegenda, akkor van az én tarsolyomban még két érdekesség. Így kerekedett ki a koncepció és a cím pedig adta magát.

A Maldon só egy érdekes szerkezet. Ha az ujjaink között morzsoljuk, a roppanásokból érezhető a pelyhes szerkezete. Ez meg is határozza viselkedését, már amennyiben nem elegyes sózásra használjuk. Ha felületi  sózást végzünk, mint pl egy kacsamájnál, akkor egy változó intenzitású sósság érzet lesz a dologból. Az ínyencek ezt nagyon izgalmas dolognak tartják, közülük a sósznobok fertályórákat tudnak egymással beszélgetni arról, hogy milyen intenzív az íz, milyen a lecsengése és így tovább.
Jut eszembe, az egyben sült tarját is szeletelés után szoktam sózni, feltétlenül kipróbálom arra is.


Különben a Maldonról lehet tudni, hogy az Osborne család majd 200 éve párolja a híres sót a kies Albionban. Essexben, a Blackwater folyó torkolatánál érdekes klimatikus és hidrológiai tényezők között történik a nagyobb koncentrációjú sóoldat keletkezése, nyerése, majd a tisztítás, bepárlás.


A másik legenda Erdélyből származik. Eredetileg az a sóvíz számít igazán híresnek, különlegesnek, amiről már írtam. Ezt a sót a lövétei sóskút vizéből pároltam, vagyis hagytam, hogy kiszáradjon, közben megcsodáltuk azt a jelenséget, hogy a sólepel higroszkópikus tulajdonsága miatt a sóvíz kimászott az edényből.


Amikor vége lett, egy nagyon kemény sókéreg keletkezett, elég nehéz volt kirobbantani az edényből, hogy az el  ne törjön. Ez a só főleg nagy szemcséket tartalmaz, finom részeket alig. Legtöbbször emiatt oldatban (levesek, stb.) használtuk, felületi sózásra csak ritkán.


A harmadik legendás só igazi legenda a maga nemében. Hiszem az erdélyi sóvidék már az ókorban ontotta a fontos anyagot. Mikor kinek. Hol a rómaiaknak, hol a hunoknak, székelyeknek, hol a magyar királyságnak, de még külhonba is jutott belőle. Az erdélyi sóvidék Európa egyik legnagyobb sóelőfordulása, ahol olyan méretű sófekvetek vannak, hogy mélyművelésű bányákat nyitottak már a középkorban. A harmadik sólegenda innen származik, bár kissé méltatlan, hogy csak a harmadik helyen említem, holott... Szóval a ma bányászott, őrölt parajdi sóból is van nekem itthon.



Látható, hogy ez egy őrölt, osztályozatlan só. A szemeloszlási görbéje a liszt frakciótól az 1 mm-es morzsáig folyamatos. Én egyaránt használom elegyes sózásra és felületire. Színre a Maldon só a legvilágosabb, a parajdi pedig a legsötétebb, homogén halványszürke.

És akkor nézzük a celebet. Nem tudom, mennyire számít divatnak, de Magyarországon egyre színesebb hullámokban támadnak a különböző csípős paprikafélék. A jelenség annyira friss, hogy láthatóan sebesebben tör előre, minthogy azt a nyelv fejlődése követni tudná. A mai helyzet az, hogy minden olyan paprikafélét, ami erősebb az unásig ismert cseresznyepaprikánál, csilinek nevezünk.


A Scotch bonnet nevű paprika igazi méregbomba. Azzal dicsekedhet, hogy ott van a slágerlista élén, a legcsípősebb paprikák egyike. Mivel ezen paraméter mérése igen nehézkes, nagyon sok szubjektív elemet tartalmaz, most nem időznék a Scovill-skála felett, azt a ménkű magas értéket pedig nem is kommentálom.
A Scotch bonnet származását tekintve nem dicsekedhet, nem ették "már a régi rómaiak" is, nem a brit tudósok fedezték fel, egy ilyen buja, vad fűszerszám csakis a karibi térségből származhat, vagy Észak-Afrikából.
Még nem tudom, mire használom a cseresznyepaprikától ezerszer erősebb csiliket. Egyelőre tisztes távolból méregetjük egymást. Megfogni is csak csipesszel, vagy kesztyűvel szoktam. Akinek volt már csilivel balesete, tudja, hogy indokolt az óvatosságom.

Addig is, míg lesz véle valami recept, nézegessetek a YouTube-on olyan klipeket, ahol szuicid hajlamú emberek a konnektorba pisilés helyett Scotch bonnetet rágcsálnak.

2013. június 3., hétfő

Kakasjelvények

by PO

Írhattam volna a címben, hogy etűdök kakastaréjra, de nemrég volt már ilyen stílusú címadás. Nem ismétlünk, nem modoroskodunk. Hanem játszunk, kísérletezünk. Most épp a kakas koronájával.

Kevesen tudják, hogy sok húsboltban rendszeresen kapható fagyasztva kakastaréj  és kakashere. Mert ezek így párban járnak, mint a villámlás, meg a mennydörgés.

Sokan ismerik, szeretik a here-taréj pörköltet. Megfőzésekor mindössze arra kell ügyelni, hogy a here jóval később kerüljön a fazékba - és ne főzzük túl a cuccot. A taréjhoz negyedrész here elegendő. Nehéz elhibázni, elkészítése méltán nem tartozik a Challenge Day programjai közé. Erről ennyit.

A kakastaréj, mint alapanyag engem új kalandokra csábított. Megint feltettem az ilyenkor szokásos kérdést: muszáj mindenből paprikás ételt csinálni? Nem. Akkor keressünk más lehetőségeket is.

Azt gondoltam, hogy a ragu irányába kellene haladni. Az első kísérletem az volt, hogy a taréjt együtt főztem petrezselyemmel, sárgarépával, egészen addig, míg a taréj majdnem jó volt. Ekkor kiszedtem a tarajat és a főzőlében pürésítettem a zöldségeket. Taréj vissza, a mártást tárkonnyal, citromfűvel és egy lime levéllel ízesítettem. Lassan készre pároltam. Dödöllét készítettem hozzá, ilyen látványt nyújtott:


A következő alkalommal újból petrezselyem, sárgarépa és szemes bors társaságában pároltam a tarajat. Ugyanúgy püré lett a zöldséges léből, de a befejezéskor zsályalevelet metéltem hozzá. Megállapítottam, hogy a zsálya is kitűnő társítás ezekhez. Köretként palacsintát csíkoztam, ebben is van sok játéklehetőség. A lényeg, hogy a finom, zöldfűszeres mártást bőségesen használjuk.


A zsályás ízvilághoz jól illett a céklamozaikos törtkrumpli is (Süllőcske javallotta). A formázó hengerből egy vastagabbra szelt céklalappal nyomtam ki, ami aztán a szép színe miatt rajta is maradt.


Szintén a zsályás raguhoz készítettem egyszer puliszkát. Kevertem bele zsályát, fekete szezámmagot, majd gyúródeszkára (székelyül: lapittó) kiterítve kihűtöttem. Korongokat szaggattam belőle, majd megfuttattam forró vajon. Megérte, mert a korong kérge, meg a szezámmag együtt egy kellemes, ropogós jelleget is kölcsönöztek. Csináltam véle egy kis tányért, ami üdvözlő falatnak sok, ezért inkább előételnek tekinthetjük.