2011. május 18., szerda

Nahát!

Bevallom, én ezt a disznófejet nem sokba néztem eddig. A disznótorban gyorsan beledobtuk az üstbe, ronggyá főztük, aztán eltűnt a sajtban. 
Régóta ismertem a székelyek tárkonyos disznófő levesének receptjét, de eszembe se jutott, hogy kipróbáljam. Ki kíváncsi erre a túl zsíros, bőrös alkatrészre, különben is, a disznó legjobb része a csülök! Néha megláttam a hentes pultjában, mint látványelemet, nem is gondoltam, hogy megeszik, azt hittem, a konyhai analfabétáknak jelzik: ez itt a disznóhúsos pult..

Nem tudom, mi volt a döntő impulzus, de egy reggel arra ébredtem, hogy tárkonyos disznófő levest AKAROK! Délután a szakkereskedést meglátogattam, kifelé jövet egy fél fejjel volt nehezebb a kosaram. Jött hozzá egy kis zöldség, aztán a következő jelenetet már úgy ábrázolnám, hogy elszánt tekintettel kést fenek. Nem úgy, mint Ramsay, hanem hasmagasságban és máshogyan, de erről majd máskor.


Na nézzük, néhány biztató kísérlet után mivé lett a kezem között ez az étel.

Egy fél disznófejet alaposan megmosok, ahol kell, megtisztítom még. Fogok egy kis PB lángszórót és szépen, egyenletesen, sültcsirke színűre megperzselem. Víz alatt alaposan megkapargatom, aztán beleteszem egy fazék hideg vízbe, annyiba, hogy épp ellepje. Esetleg levágom a fülét, hogy jobban elférjen.
Sózom, dobok bele 10-12 szem fekete borsot, majd 2 szál petrezselymet, 2 szál sárgarépát és egy fej hagymát. Később teszek hozzá egy-két friss tárkony hajtást is.
Amíg lassú tűzön megfő a fő, addig tisztítok 2-3 szál sárgarépát, 3-5 szál petrezselymet, egy darab zellert, egy kisebb fej karfiolt.
Amikor a disznófej puhára főtt, szinte leugrik a csontról, kivesszük, lecsepegtetjük és egy tálra tesszük. A léből kivesszük az elfáradt zöldségeket, azt is külön tálba tesszük. 
Megpróbáljuk elképzelni, mennyi levest szeretnénk, szükség esetén még egy kis vizet önthetünk hozzá. (Kocsonya főzéskor persze ez nem javallott, ha később kerül még bele víz, lőttek a kocsonyának.) A forró lébe beletesszük a felkockázott zöldségeket, öt perc múlva a kis darabokra szétszedett karfiolt is. Nem feledve, hogy a célunk egy tárkonyos leves, ekkor egy marék apróra vágott zöld tárkonylevelet is teszünk a forrongó lébe.  Egy nagy adag levesnél egy fél csilipaprikát is csempészek bele. Ez épp csak ahhoz elég, hogy legyen egy kissé karcosabb, de itt nem is kell több. Én szeretem a fehér borsot, ekkor teszek bele azt is. A zöldségek fővése előtt még egyszer ellenőrizzük a sóját. 
Amikor a zöldségek ressre (vagy puhára) főttek, 3-4 dl tejszínnel besűrítjük a levest. Még egyszer fellobbantom és kész.
Tálaláskor citromkarikákat kínálok hozzá.

A disznófej termékpályája más. Nem nehezíti a levest, hanem külön útra kel. Kihűlve, tormával tálaljuk, előételként vagy reggelire külön ételként fogyasztjuk. Persze, nemcsak a torma, a zöldhagyma is illik hozzá. De lehet, hogy ezt csak azért mondom, mert május van, ilyenkor még a tejberizshez is el tudom képzelni a zöldhagymát.

Nem tudom, hiányosság, vagy erény, de rövid fogalmazásomban végig sikerült elkerülni a sertés szó használatát. Nem volt célom, így sikerült.

2011. május 7., szombat

Dedikált, Pásztortűz-emblémás...

...kutyakölykök azonnal elvihetők!

Még van kettő. Illetve nem is volt több, de ezeket kifejezetten kedves olvasóimnak tartogattam. Mielőtt belelendülnék a marketing-dumába, néhány fotó:

Ez Kutyutyu:

Ez pedig Macikutty:


Mint látható, a magamfajta amatőrnek elég nagy kihívás fekete kutyákról jó képet készíteni. Hát, nekem nem is sikerült! :-D Ilyen fotótémáknál értelmét vesztik a jól ismert fehéregyensúly, mélységélesség, részletgazdagság fogalmak.

Szóval ezeknek a kis falnivaló, jó családból származó kiskutyáknak keresek értő, empatikus, gondoskodó gazdát. Lakásban tartás természetesen kizárva.
Az apjuk egy aktív pumi, akit már régebben szóba hoztam a blog folyamán, becsületes neve Buksi. Az anyjuk egy puli, akit Nánásról fajtamentettünk Andival, mert nem voltunk megelégedve a tartás körülményeivel. Ezt  nem úgy kell elképzelni, hogy jól pofánvágtuk a gazdáját, hogy mit képzelsz, te faszkalap, a kutya nem szeretne ehelyett az algás zöld lötty helyett rendes vizet, a penészes kenyérhaj helyett rendes kaját??? Nem, máshogy történt. Meg sem kérdeztük a tulajdonost, hanem Andi lehúzta a nyakörvet róla, betettük az autóba, nyomtam egy kövér gázt és távoztunk. Azt a napokig csodálható bikaláncot el sem hoztuk.

Szóval ennyit a családi háttérről.

Ha szeretne valaki egy dedikált, Pásztortűz emblémás kiskutyát, azonnal szóljon. Most két hónaposak, azonnal elvihetők. Ingyen.

Ha május 20-ig nem lesz gazdájuk, nem is tudom, mit tegyek. Azt hiszem, ragut fogok készíteni belőlük. Tárkonyosan. Élő, webkamerás adásban követhetitek.

És hogy milyen az a Pásztortűz embléma? Hát ilyen!

2011. május 3., kedd

SOS !

Vagy két éve, így tavasz táján észrevettem, hogy a fecskék valamiért abbahagyták a fészek építését. Nem értettem, mi történt, elgondolkodtam. Aztán a homlokomra csaptam, az a baj, hogy nincs eső, nincs pocsolya, nincs sár, amiből építhetnék a fészket!



Gyorsan elővettem az öntöző szórófejet és a veteményes kertben csináltam egy kis esőt. Lett is nagy öröm! A füstifecskék odasereglettek, fürödtek a napfényben és a vízben, nyakalták a sarat és vitték, vitték. Meg is örökítettem, ahogy lenyelnek néhány falat sarat és kissé elnehezülve felröppennek.



Észrevettem, hogy az idei tavasz is nagyon száraz, megint hiányzik az éltető eső, a fecskéim most sem tudnak fészket rakni. Megint segíteni kell rajtuk! Vegyétek elő a slagot és a kert végében valahol csináljatok egy kis pocsolyát, hadd gyűjtögessék a fészekhez a sarat! Tavalyelőtt ősszel a szeptember eleji hideghullám során nagyon sok elpusztult, megérdemelnek egy kis segítséget, hogy újra szaporodni tudjanak.

Save Our Swallows!