2011. április 27., szerda

Nem baj, ha kurta

Ma maradékot tálalok. A mai poszt főszereplőjét nem ma főztem, hanem még februárban. De most került rá sor. Malac farkával nem jöhetek akármikor ;-)

Az egyik hentesnél belebotlottam egy rakás malacfarokba. Egyet sem tétováztam! Mérettem, csomagoltattam, már tudtam, mit fogok tenni.

Határozott léptekkel elővettem a porcelán kést, vágódeszkát, mindent, ami egy ilyen hirtelen kitűzött célhoz kell. Ebből malacfarok paprikás lesz és káposztás kölessel körítem! Erzsike egy kommentjében megosztotta velünk ennek a kölessel, savanyú káposztával készülő köretnek az ötletét, ettől kezdve csak az alkalomra vártam.

Ez a farok nagyüzemből való, ahol a kannibalizmus megelőzésére kurtítják a malacok farkát, így a vágósertéseknél a hosszú, kunkori farok helyett ezek a kis torz répák maradnak. Szerintem be kellene tiltani az ilyen brutális csonkolásokat, egy vágósertésnek joga van azt a 9-10 hónapos életét természetes szépségében leélni! Egyedül a vadászó vizslánál tartom indokoltnak a farok felezését, de ez más tészta. Én még láttam egész disznófarkat, főztem is paprikást belőle, nagyon érdekes étel.

Ezek a kis gubicsok meg, na mindegy, először trancsírozni kell, meg válogatni, mert a faroktő környékén túl sok a zsír. Kétfelé csaptam a farkakat, a faroktőnél lévő zsírosabb darabokat lefaragtam, felapróztam és azokat kisütöttem, ahogy a disznótorban a zsírt szokták. Addig csináltam ezt, míg a tepertő egész kis töppedt darab nem lett, de még nem kezdett el pirosodni. Sok zsír gyűlt a lábasban, ennyi nem kell egy adag paprikáshoz.

A zsír felét eltettem más ételekhez, egy részét pedig átöntöttem egy másik lábasba, azon kinyomkodott savanyú káposztát kezdtem párolni. Közben a fő edényben megmaradt zsír-pörc alapokon egy paprikást kezdtem el készíteni. Először dobtam a forró zsírba néhány szem egész köményt, sercegés, aztán bele a hagymát. Amikor üveges lett, lehúztam a tűzről és szórtam bele paprikát, kevés erős paprikát is. Összekavartam, majd ment az egészhez az előkészített farok. egy kis vízzel felöntöttem, pár percig forraltam, sóztam, később lefedtem és kis lángon főztem tovább. Amikor félfővésben volt, tettem bele kevés csípős zöldpaprikát apróra vágva.
A savanyú káposztát gyakori keverés mellett kis lángon pároltam. Amikor majdnem teljesen puha volt, félretettem. Megfőztem a kölest háromszoros mennyiségű sós vízben. Egy tűzálló tálat vékonyan kikentem zsírral és alulra egy réteg káposztát, középre a főtt kölest, felülre ismét káposztát rétegeztem. Meglocsoltam a paprikás szaftjával és betettem a sütőbe, 120 fokon lefedve összemelegítettem.

Forrón tálaltam.

Ez a februári malacfarok paprikás igaz története. A tanulsága - mert ennek is van - annyi, hogy kurta farokból is lehet finom paprikást készíteni.

2011. április 21., csütörtök

Még nem jött el a malacfarok paprikás ideje...

...még 3 nap a böjtből.

Addig nézzük csak, mivel lehetne érdekesebbé tenni ezt a sovány időszakot! Itt van például a citromfű. Frissen előbújt hajtások kínálják magukat.
Elöljáróban elmondom, hogy nálam a citromfű nem tartozik az egy szál gatyában szedett tea alapanyagok közé. Ennek oka egyszerű: kora reggel kilépek, szedek egy kis borsmentát, reggelihez szívesen iszok zöld teát, mateteát, csalánból készült teát. Ezek élénkítenek, a citromfű viszont nyugtat. Tehát a citromfű csak este jöhet szóba.

A citromfű hálás növény. Lágyszárú évelő. Elplántálunk egy tövet, aztán egy év múlva már egy kosárnyi nagy bokor lesz belőle. Szép sötétzöld levelei egy kicsit a csalánra emlékeztetnek, de leszakítás után egy összetéveszthetetlen, mézes-citrusos illatot érezhetünk. Érdekes, hogy az édes komponens nagyon hangsúlyosan van jelen, hogy ilyen borászosan-választékosan fogalmazzam a dolgot.

A hivatalos neve orvosi citromfű (Melissa officinalis), a nép meg úgy is nevezi, hogy citromszagú melissza, méhfű, mézfű, igaz nádrafű, macskaméz, mézelke. Ebből a sok névből nekem úgy tűnik, hogy régóta, mindenhol ismerik, használják.

Vizualizáljunk:

Én a többi gyógynövényhez hasonlóan csak a teaválaszték bővítésére használom. Nehéz is lenne azt a napi 3-4 liter folyadékot ásványvízként letolni.
Aki viszont álmatlansággal, emésztési zavarral, herpesszel küzd, számíthat a gyógyhatására. Emellett vírusölő tulajdonsággal is bír. A gyógyhatására vonatkozóan néhány olvasnivaló itt, ott, meg amott.

Én teaként használom főként, egyszerű forrázatot készítek a friss citromfű levelekből. Lefedve 10 perc után  szűröm, fogyasztom. Nem teszek bele semmit, amivel elfedném ezt a csodálatos citrusos-mézes ízt. A citromfű tea elkészítése tehát pont olyan egyszerű, mint a többi hasznos gyógynövényé.

Még két hasznos tipp: néhány friss citromfű levéllel izgalmas ízhatást érhetünk el, ha salátához tesszük. Nem nagy mennyiségben, csak ízesítésképpen. A levelet apróra vágjuk és csak belekeverjük a salátába.
Az illóolaja is jól használható, párologtatni, masszázsolajokba. Esti szabadtéri üldögélésnél szúnyog riasztásához is hasznos lehet.

Még két nap és vége a böjtnek. Addig mindenki próbálja ki a citromfű teát is! És később is éljen vele, egész nyáron szedhető.

2011. április 16., szombat

Kedvencek

Böjtölünk. Ha csülök nincs, meg pacal sincs, máshogyan még turkálhatunk a kulináris örömökben. Például úgy, hogy a filmek világába kikacsintunk.

Az első gasztro témájú filmélményem a Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? c. film volt. Addig a kardozós filmek vonzottak, ebben sem a kulináris aspektus vonzott igazán. Kellemes kis vígjáték, igéző tekintetű női főszereplővel, erotika, facsart kacsa, ilyesmi :-)  A neten szerencsére van belőle sok rész, nézzük a trailerét:


Szívemnek talán a legkedvesebb a Szinbád egyik jelenete. Hányszor megnéztem már, de marad az örök talány: miért pucolják a nők olyan dühödten a sárgarépát?


Régesrég, vagy 30 éve egy mozifilm előtt láttam Az utolsó pákász c. kisfilmet. Nem volt benne se sex, se kaland, mégis meghatározó élmény volt. Esélyem sem volt, hogy még egyszer megtaláljam, de van ez a Youtube, itt még ilyen régiségek szerencsére meglelhetők:

Van egy tévécsatorna, ami korpásodó hajú, vérző ínyű, puffadó hasú, gombásodó lábú, álmatlanul hánykolódó embereknek szól, tanácsokat adnak, mivel kenjék be a problémájukat. Itt időnként megszakítják az adást és főznek ezt-azt. Szeretem, ilyenkor, különösen a Gasztropuccsot. Egyszer, talán szilveszterkor Kozi főzött valamit, Bede Róbert stílusában, kedvelem ezt a paródiát:

A humoros műfajban bérelt helye van az asztali örömöknek. Egy régesrégi klasszikus:

A gulyás nemzetközi ismertségét, tekintélyét ez a kis ügyibevaló orosz klip is bizonyítja. Igaz, hogy a közölt recept csak avantgarde megközelítése a témának, de ezen ne csodálkozzunk. Még itthon is milyen sok tájjelegű változata van, de itt most globális léptékben kell gondolkodni:

Különben meg gulyás-ügyben Barta László itt megmondja a frankót, részben osztom a véleményét:


És végül, ne csak együnk, igyunk is! Egy bordal, kortárs szerzőktől:

2011. április 13., szerda

Miért pont fecske?

Miért a fecskemadárról nevezték el a vérehulló fecskefüvet? Mert akkor kezd virágozni, amikor a fecskék megérkeznek. 
Rájöttem, hogy ez tényleg így van. Ma láttam az első kinyílt virágot, ma hallottam először az ismerős csivitelést. Bár az enyéimet még nem láttam.

 Kép innen.

Néhány kép füsti fecskéim tavalyi életéből:

És végül néhány hasznos link a vérehulló fecskefűről:
http://www.weborvos.hu/egeszsegmagazin/verehullo_fecskefu_gyogyit_vagy/156370/
 http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9rehull%C3%B3_fecskef%C5%B1
http://www.netambulancia.hu/egy+allati+gyogynoveny_+a+verehullo+fecskefu

2011. április 11., hétfő

Következzen immár az borsmenta

A tavasz gazdagon ontja a fűszernövényeket, ezért is szeretem! Szinte minden nap van valami újdonság, most épp a borsmenta.
Ha tudományosan nézzük, van ugye a fodormenta, meg a vízimenta, ezek évelő növények, vadon is fellelhetők. A borsmenta pedig csak termesztve, kertekben fordul elő. A fodormenta és a vízimenta alapfajok, míg a borsmenta egy spontán módon keletkezett többszörös fajhibrid. Az alapfajok ugyanis könnyen kereszteződnek egymással.
Szóval ezek a mentafélék hasonlítanak egymásra, közös bennük a sajátos illat, amit az illóanyagainak egyike, a mentol okoz. Kellemes, az egész világon kedvelt illat ez, fűszerként, kozmetikumként egyaránt jól használható.

A kertekben sokan termesztenek borsmentát, nem nehéz, mert tarackoló gyökereivel vitálisan terjed, ha megkedvelte a kert valamelyik nyirkosabb zugát. Megfigyeltem, hogy mindenki - kivétel nélkül - valamelyik öreg nénitől kapja. Tulajdonképpen én is elmondhatom ezt, bár mi a kerttel együtt vettük, de azt tényleg egy virágokat kedvelő nénitől. Régebben már írtam, hogy tárkony is volt itt, azt is megőriztem.

A világ borsmenta termelésének 99,99 %-a szerintem teaként hasznosul, de én most többféle használati módot is bemutatok. Nem újdonságok, de együtt, egy helyen, ezt csak a Pásztortűz főzős-evős-ivós élményblog tudja nyújtani :-)

Fogyasszunk akkor borsmenta teát, ha meghűlés kínoz, ha az emésztésünket akarjuk serkenteni, fel vagyunk puffadva, az epeműködésünket szeretnénk serkenteni, vagy egyszerűen csak megkívántuk a menta ízét. Gyerekeknek egyáltalán ne adjunk mentateát! Túlzottan élénkít, nyugtalanságot, alvászavart okozhat, más vélemények szerint a légzési funkciót is zavarhatja.
Szóval akik a keresőbe a borsosmenta, Mentha piperita, mentaolaj, mentatea, Mojito, mentaszéna, illatos menta, fodormenta, zöld menta, mezei menta kifejezéseket ütötték be, megérdemelnek néhány ötletet, alapvetően borsmentára hangszerelve.

A teát a szokásos módon, forrázatként készítjük: egy nagy kancsóba egy-két teáskanál szárított mentalevelet, vagy 8-10 széttépett nyers levelet teszünk, majd forró vízzel leöntjük, lefedve vagy 10 percig állni hagyjuk. Melegen kortyolgatjuk, langyos állapotában mézzel is édesíthetjük. Ez tehát az igazi mentatea.



Az arabok is szeretik a mentateát, csak kicsit másképp. Ők úgy készítik, hogy főznek egy jó erős fekete teát, kiöntik csészébe, ipari mennyiségű cukorral édesítik, majd tesznek bele mentalevelet. Ez tehát egy menta ízesítésű fekete tea.

A tea-vonalon egy old-scool recept. Kell hozzá egy régi szódásszifon! Főzzünk egy egyszerű mentateát, majd hagyjuk kihűlni. Édesítsük meg mézzel, ízesítsük néhány kiskanál citromlével, majd töltsük bele egy szódásszifonba. Lezárjuk, majd tekerünk bele egy CO2-patront és betesszük a hűtőbe. Ez egy roppant finom mentolos-szénsavas nyári üdítő.

Következzen a híres koktél, amely Mojito névre hallgat, kiejtését hallgassátok itt., hogy előkelő társaságban kellő eleganciával tudjátok emlegetni.
Egy long drinkes pohárba beledobunk néhány darab lime-ot és 4-5 borsmenta levelet, majd összenyomkodjuk. A poharat feltöltjük 2/3-ig törött jéggel, öntünk bele fél dl fehér rumot. Teszünk még bele 2 teáskanál nádcukrot, majd felöntjük hideg szódával. Végül az egészet bárkanállal megkeverjük és hidegen szervírozzuk. Lehet ezt figurásabban is, de így is működik ez a kellemes nyáresti hűsítő.

És most következzen egy ráadás, ezt én gyógyszerként használom. Fogok egy 2 dl-es zárható üveget, félig öntöm mézzel. Ide kifejezetten folyós méz kell, a krémes állagú repceméz, a hamar kristályosodó mézek nem jók ide. Cseppentek bele vagy 10 csepp citrom illóolajat, majd jól összekeverem. Csepegtetek bele most 10 csepp borsmenta illóolajat, majd ezt is jól elkeverem. Ehhez jön még egy kis eukaliptusz-olaj.  Rendszerint hozzáadok még egy kis kakukkfű olajat és kész.Tetszőlegesen lehet persze variálni az összetevőket, a lényeg, hogy mind felső légúti nyavalyákra javasolt olajok legyenek és 4-nél többet ne keverjünk össze.

A borsmenta jó dolog. Éljünk vele! Márciustól novemberig szedhetjük a friss leveleit, aztán meg jöhet a szárított.

2011. április 5., kedd

Együnk néha virágot!

"botommal könnyedén lenyakaznék én egy virágot, s azt mondanám, mi ez?"

Sétálgassunk a tavaszi napsütésben, jó az sok mindenre. Eldobhatjuk a télvégi erőtlenséget, az álmos évszak után kezdődjön a változás!
A séta vezessen lehetőleg az erdőbe, mezőre, fedezzük fel, mennyi kincs hever a lábunk előtt. Itt van ez a kis sárga virág, áprilistól nyílik. Ha otthon, a gondozott pázsit között látjuk, bosszant, mert nagy helyeket kitenyerel magának a fű között. Ha a fűnyíróval levágjuk, a következő kijövő virág csak 5 centi magas lesz, már épp elbújik a gyilkos kés alatt :-) Hiába, huncut növény ez a pongyola pitypang!

Kép innen
A réten, erdőben sétálgatva azonban nem haszonnövényeket és gyomokat látunk, hanem csodatévő gyógynövényeket. Ebben a kis sárga virágú pitypangban is lássuk meg az értékes, gyógyító levelet, gyökeret, virágot. Keressünk valami tiszta helyet, ami messze esik úttól, ahol nincs kutyaszar, vadetető és tépjünk le egy virágot. Láthatjuk, hogy az üreges szárból fehér, tejszerű nedv csöppen ki. Ezért is hívhatták a pitypangot tejesfűvirágnak az öregek. Kóstoljuk meg a virág szárát! Ha le tudjuk győzni az édes íz preferenciánkat, akkor ezt a kissé kesernyés zöldséget kellemesnek találjuk, hasonlít a saláta vastag erének kesernyés ízéhez. Ropogtassunk el néhány virágszárat, hasznunkra válik. A virágot is megkóstolhatjuk.

Nem sorjázom a gyógyhatásait, arra ott van a net és a keresők, mindenki utána tud nézni.  Én csak arra biztatok mindenkit, hogy vállalja azt a kis kalandot, hogy a tavaszi salátához felhasználja a pitypangot is.

Az egyik javallatom:
Néhány csokor pitypang levelet megmosunk, kisebb darabokra tépkedünk. Darabolt zöldhagymához, felkockázott paradicsomhoz keverjük, az egészre egy kis olívaolajat csurgatunk és kész a gyors, egyszerű tavaszi saláta.
A pitypang leveléhez télen is hozzájuthatunk, mert ennek az évelő növénynek egy enyhe tél meg se kottyan, fagymentes időben szinte mindig találunk zöld levelet.

A másik:
Egy kis kapribogyós üvegbe öntünk egy fél deci olívaolajat (más olaj is mehet), rá fél deci almaecet (vagy borecet, citromlé) és jól összerázzuk. Miközben a hozzávalókkal szöszmötölünk, többször összerázzuk.
20-30 virágszárat megmosunk, majd 2 cm-es darabokra aprítjuk.
Egy fej salátát leveleire bontunk, jól megmossuk. Darabokra tépkedjük a salátaleveleket, belekeverjük a pitypang szárat, majd az egészet leöntjük a homogénre rázott öntettel.
A pitypang virágját április-május hónapokban szedhetjük.

Maria Treben néni is nagy figyelmet szentel a pitypangnak, természetesen a virágból, levélből, gyökeréből készítve ezer bajra ajánl valamit. Megjegyzi, hogy a gyökeréből és a virágjából nagyon finom szirupot lehet főzni, íze akár a méz. És persze példázatokkal osztja a jó tanácsokat.
Maria Treben megkerülhetetlennek látszik pitypang témában (is). A neten olvasható írások nagy része tartalmaz a könyvéből átvett részeket - hivatkozás nélkül. Én legalább megemlítem ;-)

Már kijött a borsmenta idei hajtása, legközelebb arról lesz szó. Húsról még nem - nagyböjt van, na.

2011. április 3., vasárnap

Elloptuk!

A Pásztortűz főzős-evős-ivós élményblog Pásztorkutya sorozatának indításánál egyszerűen elloptuk az egyik velőtrázóan szellemes mosóporreklám szlogenjét. Bizony, mondom néktek, jobbat én sem tudtam volna! 
Így:

Előtte   -   utána!

Blogunk mai meglepetésvendége csak nektek meglepetés, én naponta hallgatom az ugatását. Fertályórára sem lehet róla elfeledkezni, még ebben az ingerszegény, erdő melléki helyen is mindig talál ugatnivalót. Származása szerint vegytiszta pumi, akkora akaraterővel és energiával, hogy neki sosem hajlik vissza a füle (pedig a terriereknél kéne).
Itt a tavasz, ilyenkor nincs mese, meg kell újulni neki is. Rendszerint vele kezdem a nyírást, mert ő jól tűri az ollót, később jön a másik, az nagyon ördögfattya, őt csak kb. egy hét alatt lehet lerendezni, pedig a puliról nem jön le egy vödör szőr.

Buksi, a pumira jellemzően aktív, éber, intelligens, agilis, érdeklődő. Annak idején végigasszisztálta mellettem a járdaépítést, tényleg minden érdekli.
Nagyon szeretem benne azt, hogy fegyelmezett, nincsenek kiszámíthatatlan reakciói, két éve a tipegő kislányunk legbiztosabb támasza volt. Kinti főzéskor meg nem dézsmálná az elérhető magasságban hagyott dolgokat. Ha vendégek vannak, nem koldul, hanem illedelmesen, a tűzhöz közel hallgatja a beszélgetést.


Nincs birkanyájam, sem kecském, így Buksi látszólag munkanélküli. Ő viszont mindig talál magának valamit, megpróbálja az őrzésvédelemben megvalósítani önmagát. Hiába a nyugodt, erdei környezet - az a gyanús, ami nem gyanús - az ő figyelme nem lankad. Bár, amióta van egy hyperaktív puli társa, inkább már csak a főnököt játssza.

A pumi a nemrég kialakult sinkakutya nem is olyan távoli rokona, az újkeletű fajtában neki is van egy téglája.