2013. március 29., péntek

Zellerkrém leves egyszerűen

by Waka
Gyakran készítem, nálunk nagyon bejön, de én többnyire az egyszerű megoldást preferálom.

Hozzávalók:
Egy darab 50-60 dkg-os zellergumó
3 liter zöldség- vagy húsleves
2 dl tejszín
1 tojás sárgája
0,5 dl olaj vagy vaj
A tálaláshoz:
Pirított zsemlekocka
Reszelt sajt

A zellert megpucoltam, felkockáztam, és kevés olajon kissé megpirítottam. A forró levesből apránként töltögettem hozzá, és fedő alatt puhára pároltam. Lényeges, hogy kevés lében pároljuk, a turmixolásnál ne kelljen a zellerkockákat a hosszú lében a botmixerrel kergetni.

Mikor megpuhult, botmixerrel pürésítettem, a maradék lével felöntöttem, és újra felforraltam, kicsit utánasóztam. Egy nagy zellernél semmilyen további sűrítésre nincs szükség, éppen jó.

A tejszínt a tojássárgájával összekevertem, és az éppen felforrt levest legíroztam. Fontos, hogy ezután forralni már nem szabad, mert kicsapódik a tejszín.

7.jpg

A tányérba ementáli sajtot reszeltem, rámertem a forró levest, és megszórtam pirított zsemlekockával.

2013. március 28., csütörtök

Böjtből kivezető poszt

Hová lett Waka? Mi tudjuk, hogy el sem veszett. A blogkocsma.blog.hu oldalon szórja sziporkáit, de  most itt is olvashatunk tőle egy kis történetet. Sonka is lesz benne, mert már a böjti időszak végén tartunk, ki kell jelölni a továbblépés irányát. /PO/

by Waka
Csillagomat kirúgták a kollégiumból. Járhatott volna rosszabbul is, de aztán megkegyelmeztek neki. Voltaképpen az én hibám volt az egész. A következő évben aztán újra kollégista lehetett, én már nem jelentettem veszélyt rá.

dobi_1.jpeg


A Kollégiumot eleve rosszul építették. A lépcsőházban két sor lépcső X formán keresztezte egymást a félemeleteknél, egészen a legfelső szintig. Maga a lépcsőház az épület utca felőli részén helyezkedett el, mindössze egyetlen nagy helyiség volt ezen az oldalon, a túlfelén volt nagyobb rész. Az építésnél senki nem gondolt arra, hogy esetleg lányok is fognak lakni az épületben. Megoldásképpen kijelölték a legfelső emeletet lánykollégiumnak. A felvezető lépcsősorok egyikét biztonsági záras rácsos ajtóval látták el (itt jártak fel a kulccsal rendelkező tanárok), a másikat pedig lezárták egy nagyobb – anyagmozgatásra alkalmas – ráccsal, melyet egy szem Tuto lakat védett. A lányok az afféle tűzlépcsőként szolgáló, az épület végéhez ragasztott lépcsőházban közlekedtek, fel a negyedikig.

A lakat problémát már elsőben megoldottam. Egy hétig itthon voltam, kiírt az orvos. Pénteken elsétáltam a MÉH-telepre, és vettem két kiló lakatkulcsot. Nyolc darab volt, ami nyitotta a lakatot. Hatot mindjárt értékesítettem, egy ezres volt darabja. Megmaradt kettő, de én valami elegánsabbra vágytam. Egyrészt, a rács éppen az ügyeletes tanár pihenője előtt volt, másrészt a zsanér igencsak nyikorgott, tehát nem kis adag elszántságot igényelt a használata. Bár az ügyeletes tanárok többsége estére kellőképpen „elfáradt”, a veszély fennállt.

A fotólabor a földszinten volt. Elsős korom óta volt hozzá kulcsom, ez valami hihetetlen előjog volt, egy belülről zárható helyiség a kollégiumban. Nem is nagyon éltem vissza vele. A tanári egy köpésre volt, a kulcstáblán ott lógott a lányokhoz vezető másik ajtó kulcsa. Egy szombat estén, megfelelően összehangolt műveletben tíz percre lenyúltuk a kulcsot. Fotópapírra fektettem, megvilágítottam, majd előhívtam. Megvolt a lenyomat. A tanműhelyeknél kialakítottak egy kis barkácsműhelyt, használhatta a kimaradás alatt bárki. Az ügyelő tanárnak rendszerint akadt jobb dolga, ott hagyott minket. Az előhívott kulcslenyomat alapján pár nap alatt sikerült néhány használható kópiát előállítani.

Hogy ki fújt be, nem tudom. Velem nem sokat tudtak kezdeni, szakma kiváló tanulója voltam, és az Iskolai KISZ Bizottság titkáraként gyakorlatilag a magam javára szavazhattam. Csillagom viszont repült a kollégiumból, szerencsére nem lakott messze.
Bejárt minden nap, elméletes héten minden szünetben együtt lehettünk, gyakorlatoson reggel munkába menet előtt azért összefutottunk. Délután elkísértem az állomásra, többnyire az utolsó vonattal ment haza.

Egyik reggel egy jókora csomagot nyomott a kezembe.
- Mi ez? - kérdem.
- Anyu küldött sonkát, mert mondtam neki, hogy folyton éhes vagy.
Kéttenyérnyi, ujjnyi vastag szelet friss, puha sonka volt. Jó volt, jól is esett. Aztán hozta, minden nap. 71 kiló voltam akkoriban. A kollégiumban napi háromszori étkezés volt, képtelen voltam megenni ennyit. A szobatársak segítettek persze, de nem akartam őket tömni.
Egy napon kérdi:
- Hozzak hozzá uborkát?
- Hozz – mondtam gyanútlanul. - Gondoltam, hoz egy kis házi savanyú uborkát. Csudát, kígyóuborkát hozott. 198X-ben, áprilisban.

Egyszerűen nem tudtam, hogyan mondjam meg, hogy ne hozzon többet, mert nem kell.
Aztán egyik vasárnapra meghívott magukhoz. Húztam a nyakam rendesen, de előbb-utóbb szembesülni kellett a családdal, főként, hogy Csillagom nekem köszönhette a kirúgást.
Az anyuka igen bölcsen elküldte párját vidékre, csak ő maradt otthon. Meglepően kellemesen telt a délután, jól eldumáltunk. Rákérdezett a sonkára is, dicsértem, szépen megköszöntem, aztán erőt vettem magamon, és kiböktem, hogy ennyit csak nehezen tudok megenni. Jót nevetett. Kiderült, hogy Csillagom ragaszkodott az extra adaghoz. Szegénykém ült az asztal végén, és vörösödött.
Szótlanul, száját összeszorítva kísért ki az állomásra. Másnapra azért megbékélt, és hozott egy hatalmas sonkás-uborkás szendvicset.

2013. március 26., kedd

Titokfejtő poszt

Él-e még Süllőcske? Hol volt? Mit csinált? Megannyi kérdés hever a válaszra várás parlagán, ezért utánanéztem ezeknek, nem is eredménytelenül. Olyan tényanyag került a birtokomba, amit feltétlenül közkinccsé kell tenni. Aki aggódott András miatt, hogy tétlenkedett, megnyugodhat. Nem pihent - sőt! Aki ezt a böjtös dolgot kétkedve fogadta, az is hátradőlhet: nem éhezett - sőt! /PO/

by Süllőcske
Télvég, farsang farka után jön a nehezebb étkek utáni válság, elnehezültség, kilófeleslegek, a lakásmeleg, mozgáshiány. Azaz jönne, ha nem tennénk ellenlépéseket, ha nem hagynánk lábnyomokat a szűz hóban, hűs kamránkat nem rendeznénk újra.
Kis családunknak a böjt a felébredést jelenti, tavaszvárást, takarítást kül-és belvilágunkban. Már nem szőjük tervünket, cselekszünk, természetes belső vágytól serkentve, gondolatrügyeinket szárba szökkentve, a voltaképpeni új esztendő fürthozó venyigéit nevelve.
Étrendünk követi a ciklusváltozást, a tartalékok felélését, majd tisztító, friss eledelekkel a szervezet energiával feltöltését jelenti. Kamránkban körülnézve, a gyökerek, krumplik garmadája a szembeötlő, száraz hüvelyesek, dunsztosok figyelnek a polcokról. Készítsük hát el őket. Itt van például egy klassz, lilahagymás lencsesaláta, sült céklával, pasztinákkal.

Főztünk egy jó kis sűrű, sárgaborsós zöldséglevest, pácolt hallal, füstölt kacsatojással, bloggazda füstölt paprikájával.

Szárított gombás köleskása is segít felmelegedni a hideg télvégben.

Rakott zöldek füstölt hallal.

Ilyentájt van nagyon ideje a házi sütésű kenyereknek,

zsemléknek,

lepényeknek.

Ezek jó gabonából, nemes kovásszal, szeretettel készülnek, sok energiát adnak. 
Fehérjéket mi halételekkel veszünk magunkhoz, süthetünk egészben például kisebb pontyokat, fűszeres vajjal kenegetve.

Vagy hekket, ha fagyos halból dolgozunk.

A ponty igen finom céklával, joghurtos salátával.

Ha lazacot kerítünk ünnepiesebb alkalomra, halfüstölőnknek is akad dolga.

Az őszi őzláb is előkerül a fagyóból, rántva, spenóttal, joghurttal teljes ételt kapunk.

Ha viszont már csírázik ez, az, egyre fontosabb szerepet kap a konyhánkon.

Először csak kiegészítésképpen, mint ennél a puliszkánál.

Majd akár főelemmé válik.

És a grillezett fetasajt csak kiegészíti.

A miskulanciát ha behintjük ibolyavirággal, ecetolaj öntettel, a tavasz eljött.

A fiatal hagymafélék az asztalon, a macihajma ingerlően illatozik. Szereztünk legelő tehéntől vett tejet, készülnek a csodás, házi tejtermékek.

Kitűnően érezzük magunkat, dacára a rendellenesen hideg márciusnak. Fogytunk is, erő is van. Emésztésünk gyors, könnyű, álmunk jó, fej rendben. Csak lenne már igazán tavasz. Valami ilyesmit kívánok nektek!

2013. március 24., vasárnap

Újragombolta



by PO
Évekkel ezelőtt a legnépszerűbb magyar gasztroblogon készült egy riport egy jóravaló lánnyal. Arról szólt, hogy szereti a munkáját, kreatívan nyúl bizonyos megszokott dolgokhoz - és ez az élet rendje. Ennek az írásnak akkora indulat-cunami lett a következménye, hogy a blogposztnál letiltották a hozzászólásokat, örök haragok születtek, talán 10 percre még a Lánchídon is leállt a forgalom. Azóta Angéla már rég nem a Kistücsökben alkot, meg aztán rajtam kívül ki emlékszik már erre a kis történetre?

Egy tányér hever előttem. Nem vagyok járatos a desszertekben, műveltségem fehér foltját jelentik, de erről konkrétan tudom, hogy egy somlói galuska. Az Olíva fézbúk üzenete szerint: újragondolt!



Mielőtt a desszertet felfaltam elköltöttem volna, egy rövid szóváltás volt Ricsi és köztem.

- Boldog születésnapot, olvastam a fézbúkon, hogy megint valahány éves lettél!
- Köszönöm!
- Nézem ezt az újragondolt somlóit. Igaz, remekül néz ki, meg az illata is csábító, színek-textúrák-arányok rendben, de mégis, 25 évesen honnan veszed a bátorságot, hogy újragondold a somlóit? Egyáltalán, minek kell újragondolni azt, ami úgy jó, ahogy van?
- Erről a desszertről azt kell tudni, hogy a hagyományokat követve megtalálható benne az összes olyan összetevő, mint a somlóiban. Azt mondjuk a mai gasztronómiában, hogy semmi nincs törvényekhez és szabályokhoz kötve. Ha újra gondolunk egy desszertet, ugyan azokat az anyagokat jelenítsük meg, mint az  eredetiben. Az, hogy milyen formában, milyen textúrákkal, az a saját kreativitásunkra van bízva. A mai gasztronómiában a korszerű technikákkal a pihent agy határain belül bármit megvalósíthatunk. Nem biztos, hogy ha más elgondolással készítünk el egy desszertet, az rosszabb lesz.  A puding igazi próbája az evés és majd a vendég megmondja. De mi, szakácsok gyakran nem férünk a bőrünkbe és próbáljuk saját ízlésünk, kreativitásunk szerint formálni az ételeket, desszerteket.        
Látszik, hogy nem vagyok igazi riporter, mert Ricsi magyarázata közben böszme módon belekóstolok a somlóiba. Illetlenül elkezdem ropogtatni a kis grillázslapot. Bekapom az egyik vattacukor pamacsot - de a szemem, fülem árgus! És legalább tele szájjal nem beszélek.
-  Ebben a desszertben ugyanaz a piskóta, vaníliahab és ízesítés van.  Viszont egy kis narancsot is vittem bele.  A külsejét csokoládéöntettel szoktuk bevonni, ez egy 70 százalékos spanyol csokival van meghúzva és diógrillázs darabokkal van rusztikusan megszórva, pici diógrillázs dísszel. A  mártása pedig egy narancsos, diós, rumos fehér csoki öntet.    Egy érdekes kiegészítő a rumos vattacukor, ami a dióval  harmonizál és a tányér kiegészítésére szolgál.
Közben ízlelem a piskótát, a krémet, a kettőt együtt...
- Jó étvágyat kívánok hozzá!
- Köszönjük szépen. Hallod-e, nagyon meggyőző ez a somlói, tartsátok meg, szeretni fogom! :)                

2013. március 17., vasárnap

Fűben, fában...

by PO

Jöjjön egy találós kérdés! Mi van a pohárban, ha nem víz?


Segítek: víztiszta, szagtalan folyadék. Fagyáspontja 0 °C körül van. Kémhatása kissé savas, pH-értéke 6,3. A sótartalma a debreceni csapvízénél alacsonyabb, vezetőképessége 0,45 mS/cm.
Szűkítsük a kört: nem mérgező, sőt! Igen előnyös élettani hatásokat tulajdonítanak neki. Íze kissé édes, enyhén fanyar aromával.

Ha a származási helyét is felfedem, vége a játéknak. Ez bizony a nyírfa leve!  Az ember ősidők óta él azzal, hogy tavasszal, a rügyfakadás előtt, az intenzív nedvkeringés megindulása után megcsapol néhány olyan fát, amelynek a nedve enyhén édes és azzal oltja a szomját. A nyírfalé ivásának szokása nagyjából a nyírfa (Betula pendula) elterjedési területével azonos. 

A magyar nyelvben sokféle névvel illetik ezt a nedűt. Mondják rá, hogy nyírvíz, nyírlé, boza (ez mást is jelenthet), nyirics, csiger, virics. Ez utóbbi azért is érdekes, mert a jó palócok és a székelyek egyaránt ezzel a névvel illetik - pedig szomszédhatás kizárva. Sőt, a viricselés magát a fa megcsapolását is jelenti.

A fa levét úgy nyerték ki, hogy bodzafából faragtak egy kis csövecskét, azt pedig 1-2 ujjnyi mélyen beeresztették a fa törzsébe. A kicsepegő levet edényekbe, tömlőkbe felfogták.  Így, ezzel a módszerrel egy nap alatt akár 20 liter virics is csapolható. Én nem akartam a fa törzsén sebet ejteni, emellett kevesebb lével is beérem, így egy kíméletesebb módszert választottam. Egy alsó helyzetű, lehajló, ujjnyi vastag ágat visszametszettem, majd kötöttem rá egy PET-palackot. Egy nap alatt tele lett. Így ni:


A nyírvíz komplex szerves savakat, ásványi anyagokat tartalmaz. Régen vesebántalmak, tüdőbaj ellen, ízületi fájdalmak enyhítésére tartották hatásosnak. Vértisztító hatású. 
A mai természetgyógyász irányvonal energetizáló, immunrendszert erősítő, nyirokrendszert tisztító hatását hangsúlyozza. Minden arra mutat, hogy a tavaszi tisztító kúrákban, böjtök során hasznosan alkalmazható.
Bővebb olvasnivalók  itt, ott, amott.

Nemcsak a nyírfa levét itták, hasonlóan ízletesnek tartották a juhar (jávor), cserfa és a szilfa nedveit is.  Ezek mindegyike tartalmaz egy kevés cukrot, így a régi időkben különösen kedvelték. Errefelé juharfát könnyebben találok, így még ezen a tavaszon megpróbálkozom annak a csapolásával is. Sőt, ha több nyírvíz gyűlik össze, akkor az erjesztéssel is teszek egy próbát. Mivel a nyírvíz források jó 2 hét múlva elapadnak, így próbálok gondoskodni áprilisra is.

Vannak elszánt emberek, akik a nyírvizet forralással besűrítik, bizony mondom néktek, egy kis kanálnyi nyírfacukor az ő jutalmuk! A jó finnek is így élnek vele. A nyírfacukorról mostanában ódákat zengenek, talán még a Fogorvosok Világszövetsége is melegen ajánlja, olvassatok utána.
Különben a besűrítés más célokat is szolgálhat. A derék székelyek ún. viricsfőző házakban végezték el a műveletet. A magasabb cukortartalmú léből magasabb alkoholtartalmú üdítőitalt készíthettek. Itt van benne az okosság...

A juharfa levéből szintén sűrítéssel készül a juharszirup. Ezek persze nem a nálunk előforduló, vadon termő alakok, hanem cukortartalomra nemesített fajták. A kanadaiak imádják, nem beszélve az amerikaiakról.

És végezetül még egy ajánlott olvasmány: 
Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin: Rákosztály