Talán kínai

by PO

Évekkel ezelőtt tanultam egy sült oldalast, ahol a főszereplő gyümölcsös társaságba keveredett. Jól állt a zsíros húsnak az édes-savanyú társítás. Sokszor készítettük ezt azon a nyáron, egészen a szeder kifutásáig. Aztán jött az az ötlet, hogy ezt ugyan olyan jól lehet szilvával elkészítve is. Megvallom, így egy fokkal jobban szeretem.

Akkoriban nem találtam hozzá jó köretet. A rizs, a bulgur száraznak tűnt, ezért évekig minden köret nélkül egyszerűen csak felfaltuk. Így ez az étel nem volt partiképes, egy vendégségben nem állta volna meg a helyét: nem mindenki tud húsokat tömős köret, vagy kenyér nélkül megenni. 

Mára minden megoldódott. A nem klasszikus sült oldalashoz találtam egy jó köretet, össze tudtam kötni egy jó szósszal, így bátran merem ajánlani. A szofisztikáltabb megoldás ára a többlet idő és munkaráfordítás. Megéri! - mutattak rá londoni elemzők, akik elég kockák ahhoz, hogy mindent a cost-benefit elven minősítsenek..

Az oldalast egy sütőtálba teszem. Sózom, megszórom kevés kínai ötfűszer (csillagánizs, fahéj, szegfűszeg, édeskömény, szecsuáni bors) keverékkel. Ami rendszerint nem is kínai (mert én készítem), nem is öt (mert kevesebb hozzávaló van itthon). Felezett, magozott szilvával letakarom.

Sütőben, 170 fokon, légkeveréssel megsütöm. Ez általában 60-70 percet igényel.

Barna bulgurhoz borbolyát keverek, majd sózom, leforrázom és 20 perc után szűröm, lecsepegtetem. Lefedve állni hagyom. Kihűlés után egy kevés olajos-balzsamecetes dresszinggel nedvesítem.

Készítek egy szilvaszószt. Én arra a chutney receptre esküszöm, ahol a szilvából hagyma, foghajma, csili, gyömbér, fahéj, balzsamecet, szerecsendió, bors és só hozzáadásával lesz szósz.  Javaslom, mindenki keressen egy olyan receptet, aminek a fűszerezésével ki tud békülni. Érdemes egyszerre több litert készíteni és azt vagy befőttes üvegben (a hőkezeléssel tartósítás szabályai szerint), vagy fagyasztóban félretenni.

Évek óta töprengek azon, hogyan nevezzem el ezt az ételt. Hiányzik egy frappáns név, amikor említeni akarjuk. A szilvás oldalas nem elég jó. Ha egy vendégség szervezésekor így kérdezném, mindig akadna valaki, aki rögtön kilőné: fújjjj. 

Valami ütős név kellene. Amiben a kínai jelző sincs benne. Mert ez attól még nem kínai, hogy ilyen fűszereket használtam. Ez az étel a középkori erdélyi konyhában feltűnés nélkül megjelenhetett volna.

Szerintetek minek nevezzük ezt a tányért?

Jégtörő poszt

by PO

Régen volt október... de még régebben a napsütötte szeptember, amikor még a paprika füstölésen járt az eszem. Aztán az október eleji fagy úgy elvitte a paprika utolsó szedhető negyedét, hogy masszív hiány alakult ki a piacon. Nem a bolti polcokra gondolok, hanem a házi, jó minőségű fűszerpaprikák piacára. Aki beéri rosszabbal is, az vehet a kereskedésekben dél-amerikai paprikával felhígítottat... de ebbe most ne menjünk bele.

Legutóbb Andrass jóvoltából egy érdekes krémlevest láthattunk, remélem, sokan el is készítették. Most pedig igazi téli étkek következnek. Nehéznek számító, zsíros húsok, de mi tudjuk a módját, hogyan tegyük könnyedebbé. 

Egy oldalas következik. Készítettük már egzotikus fűszerezéssel, gyümölcs társaságában, most egy szokványosabb ízkombó következik. Télen nincsen gyümölcs, de kéznél van a savanyú káposzta. És a krumpli. Ebből készítsünk valamit, ami egyszerű, szellemes, kerek egész.

Hozzávalók: oldalas. Én kis darabokra vágom, aztán sózást követően 180-190 °C-on, légkeverés mellett megsütöm. Ez igényel kb. 60-70 percet. Mindig ellenőrzöm a vége felé, mert nem szeretném a húst sem kiszárítani, sem pirulás előtt befejezni.

Tegyünk hozzá krumplit. Mondjuk érdekesen vagdalva. Karikázva? Kockázva? Mindegy, egy kis zsírral locsolva, sózva megsül az oldalas mellett.

Adjunk hozzá savanyú káposztát. Én nagyon szeretem a fejes savanyított káposztát is, itt czikkekre vágtam (székely szokás) és néhány csepp tökmag olajjal színeztem. Dobjunk mellé néhány színes paprika karikát és készen is van!

Az oldalas nem kimondottan téli étek ma már, különös előnye, hogy sokféle megközelítést elvisel. Ezért legközelebb is ezt szervírozunk, de az másmilyen lesz.

Nem klasszikus sült oldalas

Tavaly kezdődött. A Karajon volt egy érdekes fűszerezés, akkor szederrel. Megcsináltuk többször is, de egyszer csak vége lett a szeder szezonnak. Utána viszont szilvával sütöttük az oldalast. Kérem, ez a kreativitás.

Most is előkerült, mert emlékeztünk a tavalyi ínycsiklandó ízekre, a sok finom szilva meg ott kelleti magát.

A kis sütőtálakat nagyon vékonyan kikentem zsírral, majd besóztam a darabokra vágott oldalast. Eredetileg a kínai ötfűszer keverékre szólt a recept, de már nem emlékeztem az ötödikre, így négy fűszer keverékét használtam: szecsuáni bors, fahéj, szegfűszeg, csillagánizs. A kis fűszermozsárban összetörtem, porítottam, nagyon kellemes ánizsillat lengedezett a konyhában. A húsokat beszórtam a fűszerkeverékkel is.

Összeraktam a sütőadagokat, a tetejére a magvazott, felezett szilvával. Ilyen lett:

A szokásos módon, 160 fokon sütöttem. 50 perc után megnéztem, de még nem volt a hús igazán puha. Még vagy 15 perc sülés és kész volt a finomság:

Ugye, hihető, hogy ez köret és kenyér nélkül a legjobb?

Minél több szilvával készüljön!