Már egy hete csak Bélabácsira gondolok. Meg-megállva. Fel-felpillantva az égre. Mi lesz ebből? Néha meg BigBuffalo komámra, arra a nagy szakajtó vargányára, amit öt éve... Na, de itt tarantínósan megtörném az idősíkot*, ugorjunk egyet.
Délelőtt kimentem a Nagypiacra. Öreg Sam nem volt ott egyik kocsmában sem, így nem ittam kólát. Pedig rákívántam. De értek ehelyett más impulzusok.
Felmentem az emeletre, gondoltam, vetek egy pillantást a gombaárusokra. Ezt láttam:
Ez aztán a vadászzsákmány! A jobb oldali 80 deka, a sziámiak 68 deka. Csoda, hogy megkívántam ezt a nyári vargányát? Vettem kóstolónak néhány kisebb darabot.
Hazamentem, kiteregettem az áldozati oltárra a zsákmányt.
Mint látjátok, én a zsengébb kisebbekből választottam néhány darabot. Azok a kapitális gombák szerintem megvoltak már tízévesek is! Vagy kínai hamisítványok voltak.
Nos, vannak elképzeléseim, mi legyen ezzel a gombával.
Volt nékem egy
gombalevesem, amit egy gazdag gyűrűs tuskógomba lelet után posztoltam. Nos, annak módszerével egy ragut készítek a gombából és lesz belőle sós, hajdinás palacsinta töltelék.
Ez is egy dinamikus poszt, folytatom. De előbb elmegyek a kisvarjúkért, merthogy megjöttek.
Nos, a gombák és a varjak sorsa a későbbiek során összefonódott. Ugyanabban a raguban végezték. Az étel még nem volt posztérett, majd legközelebb.
* minden normális műszaki ember tudja, hogy az idő nem sík, hanem egyetlen dimenzió. De újságírók használják csak bátran.
