A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tojás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tojás. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. november 23., hétfő

A füstön főtt tojás

 by PO

Gyorsan eltelt 3 év, ideje már életjelet adni magamról. 

Van néhány téma a tarsolyomban, sorban veszem elő őket, néhány hónapig lesz érdekes olvasnivaló.

Egy ízletes főtt tojás kerül elő legelőször. Használhatjuk főzelékhez vagy olyan ételekhez, amikhez keményre főtt tojást is adnánk. A különlegessége abban áll, hogy jó föstölt ízt kapott, mert nem átallottam füstön főzni a tojásokat.

Egy rövid képsorozattal bemutatom, hogy csinálom. Aztán a bátrak áldozzanak rá egy órát és bizony mondom, nem bánják meg!


A füstön főzést én a bográcsozáshoz is használt kerti főzőhelyen végzem. Kéménytéglából szárazon rakott fala van. A rések jól beengedik az égéshez szükséges levegőt, de a fal jól védi a tüzet a széltől.

Az a jó, ha a füstölés előtt valami főzés volt a tűzrakó helyen, így a téglák és az alja jól átmelegedtek. Ha hideg a szerkezet, akkor fel kell melegíteni legalább egy félórányi tüzeléssel.


Először vékony ágakból, venyigéből tüzet rakunk. Megvárjuk, míg majdnem elég az egész.


Ezután megszórjuk a megmaradt parazsat fűrészporral (akác, tölgy, bükk, gyümölcsfák). Ha szárazabb a fűrészpor, vastagabb legyen a réteg.


Én a tojásokat egy dróthálóból készült tálcára teszem, kb. 25-30 centivel a fűrészpor rakat fölé. Érdemes sokat készíteni, néhány nap alatt úgyis elfogy.


Az egészet betakarom nyirkos karton papírral. Mivel van maghőmérőm, azt beleszúrom, azzal tudom nyomon követni a tűztér hőfokát. 


Tapasztalatom szerint egy jó óra kell a tojások keményre fővéséhez, ha a tűztér legalább 70-75 °C fokos.


A tojás fővéséhez kell az a hő, amit a kihűlőfélben lévő téglakupac ad. A füstölő fűrészpor is ad egy kis fűtést, de az önmagában nem lenne elég.

Mutatok egy példát a füstön főtt tojás használatára. Itt egy fokhagymás spenóttal töltott hajdinalisztes palacsintához társítottam:


A következő poszt arról fog szólni, hogy elrugaszkodtam a paprikás hallevektől és izgalmas kalandokat kerestem a régi idők hallevesei között. Megérte! 




2011. február 13., vasárnap

Egy másik Ágitól

Régesrég, vagy 20 éve ismertem meg ezt a másik Ágit. Régen, vagy 15 éve kínált bennünket ezzel az egyszerű kis költeménnyel, ő ezt telemea salátának hívta.

Ami a görögöknek a feta, ami a bolgároknak a szirén sajt, a románoknál az a telemea sajt. Egyszerű, ősi technológia, tömény sós lében érlelés, már a régi rómaiak is...

Nagyon szeretem a feta jellegű sajtokat, természetesen a juhtejes változat a kedvencem, a tehéntejjel készültet egy kicsit műmájer dolognak tartom, mások meg épp ezt szeretik. A mediterránumban nem okoz gondot a nagyobb sótartalmú sajtok fogyasztása, a melegebb klíma több izzadsággal, nagyobb nátrium-veszteséggel jár. Nálunk egy kicsit más a helyzet, kissé visszafogottabban kell kezelni ezt a témát, különösen a téli időszakban.

Végy egy kocka (30-40 dkg) krémfehérsajtot. Szerencsére ma már van magyar gyártmányú juhtejes változat is. Kockázd fel mokkacukor nagyságúra. 6-8 db tojást keményre főzünk, majd megtisztítva külön választjuk a főtt sárgáját. A fehérjét felkockázzuk, majd hozzáadjuk a sajtkockákhoz.
A sárgáját villával összetörjük, majd egy kis tejföllel  simára kikeverjük. Fehérbors, őrölt szerecsendió, apróra vagdalt petrezselyem zöldje megy bele. Alaposan összekeverjük, majd ráöntjük a sajt- és tojásfehérje-kockákra. Összeforgatjuk, majd lehetőség szerint hűvös helyen egy éjszakán át állni hagyjuk.

A figyelmes olvasók észrevehették, hogy nem tettem bele sót. Mert nem kell bele, a sajt adja a sóját.