2011. december 25., vasárnap

Időben szólok!

Ugye szeretnétek egy kis kemencét? Ha már kilábaltatok a beigli okozta cukorkómából, akkor ezen gondolkodjatok el egy kicsit.

2011. december 18., vasárnap

Minek is?

A múltkor kedvem támadt egy kis George Michaelt hallgatni, betértem hát az egyik multináci áruházba. Az ilyen helyeken a nyár végi Sale után hamarosan felkerülnek a fenyőzöld és mikulásvörös színekből komponált dekorációk és a zenegépet is átállítják. Többféle feldolgozásban, végtelenítve nyomják a Last Christmast. Én is nagyon szeretem, csak ne legyen kötelező hallgatni :-))

2011. október 9., vasárnap

Vége. És azután?

Pénteken délután 4 órakor véget ért az idei nyár. A mezítlábas, szandálos, száraz, poros nyár.

2011. október 3., hétfő

Ezt a füstre adom!

Itt van az ősz, újra itt van. Annyira el vagyunk foglalva mindenfélékkel, hogy alig vesszük észre, rég volt már ilyen szép őszünk. Örülnek a vénasszonyok, örülnek az indiánok és a hörcsögök is, mert nagyon gazdag termést tolhatnak be a spájzba.

2011. augusztus 28., vasárnap

Nyári pacalozás

A helyzet mostanra érett meg arra, hogy a pacal-kérdéssel részletesebben foglalkozzak.

Enni ettem, szeretem is, de még nem főztem.
A múltkor volt itt a közelben egy pacalos sorozat, abból kedvet kaptam a kísérletezéshez.

2011. augusztus 15., hétfő

Gasztroblogger bakancslista játék

Ez nem egy gasztro-díj, inkább egy játék. Mi az az 5 gasztro-élmény amit feltétlenül meg kell élned, mielőtt eltávozol e világból?
Ez a fantázia játékáról szól, hogy megosszuk egymással az általunk kihagyhatatlan élménynek vélt dolgokat.

2011. augusztus 6., szombat

Csárdák, küszöbök, tornyok

Ha megjelenek valahol, mint messziről jött ember, rendszerint örvendeznek, hogy Debrecenből jöttem. Mondják, hogy "hú, a Nagyerdő!", meg hogy "ááá, a Virágkarnevál!". Aki kedveskedni akar, még azt is megsúgja nekem, hogy szép az a Nagytemplom! És tudni véli, hogy a Hortobágyi csárda köszöbe olyan magasan van, mint a Nagytemplom tornya. Bezony ám! Ilyenkor megkérdem, hogy akkor a Hortobágy folyó mír nem folyik be Debrecenbe? Na, miért nem?
A nagyobb helyismeretű debreceniek pedig úgy tudják, hogy nem a Hortobágyi, hanem a Látóképi csárda az, amelyik olyan magasan van!

Akkor most leszámolunk egy urban legenddel.

2011. július 10., vasárnap

Kánikula, narancs riasztás

Tizenöt éve is van annak, hogy ilyenkor, nyáridőben, ebédre főztem egy slambucot. A család a hűs lakásból nézte, túlélem-e, a pálinka tud-e annyi verejtéket csalni arcomra, amennyi elég a megfelelő hűtésre. Akkor azt mondtam: soha többet. Kánikulában csak hűsölök, nem aszalom magamat a tűz mellett. Főzni csak este, és persze együtt.

A mediterrán stílusú heverészés azonban mit sem ér egy idevágó kaja nélkül. Valamit ilyenkor is kell ebédelni. Nekem ez a kedvencem. Nagyjából egy vajas kenyér elkészítési ideje alatt összeszerelhető.

2011. június 16., csütörtök

Szalonnasütés, Lesson One

A blog irányultságát tekintve ez egy megkerülhetetlen beszédtéma. Sok érdekes dolog van ebben a műfajban, ezért több részben kell feldolgozni a szalonnasütést, mint közösségépítő tevékenységet. Terveim szerint a vége felé egy kis oktatófilm is összejön a sok tudnivalóból.

Óvakodnék attól, hogy megmondjam, milyen a jó szalonnasütés. Ezerféle van, igyekszem bemutatni ezeket. Aztán kinek mi a jó, úgy csinálja.

Első és legfontosabb kérdés, ez már a szalonnasütés előkészítésekor, a bevásárláskor felvetődik: miből süssünk?


2011. június 11., szombat

Belépő

...
- Na fijam, mi lesz mámma?
- Hát… megitatom a süldőket, oszt kihajtom űket a laposba.
- Aho vóna eszed! Egísz nap heveríszni, azok meg fröcsögnek ott a vízbe…
- Hát akkor…?
- Megmondom, mi lesz. Elmícc, megitatod űket. Mink meg kihajcsuk… de nem oda… onnan egy hétig se hozzuk ki űket…
- Én meg mit csináljak?
- Te meg itt maracc, te leszel a tanyagazda.
- Oszt?
- Rendbe rakod a szárnyíkot… de ne abbúl az avas nádbúl! Hozzál amonnan! Kisepregecc… benyelezed ezt az ostort… Estére meg legyík valami a bográcsba, mire jövünk! A vályút meg telimered.
- Osztán mit főzzek?
- Mit bánom én… főzzél egy kis reszelt lúfaszt.
- ?!
- Tucc te főzni?
- Tudok hát!
- Oszt mit tucc te?
- Hát… tudok pirított tísz…
- Haggyál mán, tegnapelőtt is azt ettünk!
- ...még tudok karimás kását…
- Ühüm. Oszt kitűl tanúltad?
- Hát… nagyapámtúl.
- Érdekes… különös… hogy ez a tudomány a ti családotokban generációs ugrással hagyományozódott…
- Mit mond???
- …ehhh fijam, zsenge vagy te még ehe...  Térülünk-fordulunk, napszálltakor legyík valami. Ha nem… kitőtt a sorod! Ott van egy kis hús. Leengettem a kútba. Van ott egy kis kolbász is, maradík… pusztíccsad. Meg keressél, amit tanálsz…
...

A Kis Bojtár egyet sem tétovázott, vágott egy kis nádat, megfótozta a szárnyékot, benyelezte az ostort és nekilátott valami emberes ételt főzni. Referencia, mondanánk, hiszen ez volt a második napja a szálláson.

A Kis Bojtár elővette a bográcsot, aprított bele egy kis szalonnát. Pontosan 30 dekagrammot.
Pucolt két fej hagymát. Felkockázta.
Felhúzta a kútból a húst (talán tarja volt), volt vagy három font (~1,5 kg). Olyan falatnyira feldarabolta.
Benézett a szárnyék zugába, talált ott egy kis füstölt húst, olyan csüllöngőt, a hentesek bordaszélnek neveznék. Hát, ez is volt vagy 50 deka, ezt is feldarabolta.
Ott fityegett mellette egy kis darab kolbász, azt is felkarikázta.
Volt még ott egy kis krumpli, egy fej nyári káposzta, azokat meg a keze ügyébe készítette, majd lesz velük is valami.

Rakott egy kis tüzet. Nem nagyot, csak olyan kis hegyeset. A Kis Bojtár tudta, pedig nem olvassa a Pásztortüzet, hogy szalonnát nem szabad nagy tűzön olvasztani, mert körben odaég a zsír.
Amikor a szalonna kiolvadt, beledobta a hagymát. Sercegtette, kavargatta türelmesen, míg aranysárga lett.
Amikor megelégelte, beledobta a felkockázott húst. A hús hamar kifehéredett a forró zsírban, szépen kevergette azt is.
Lehúzta a bográcsot a tűzről és szórt rá egy kis paprikát. Ha lett volna kéznél bors, azt is tett volna bele. Két kortynyi vízzel felöntötte, hogy a húst majdnem ellepje, majd visszaakasztotta a szolgafára.
Megkeverte a húst, majd beleszórta a bográcsba a füstölt hús darabokat. Együtt főzte tovább a húsokat, kis tűzön. Megsózta, kóstolgatta. Néha egy kis vizet öntött hozzá.
Aztán amikor már a füstölt hús is majdnem megfőtt - mert a Kis Bojtár pontosan tudta, hogy ez a folyamat sebességének meghatározója - hozzátette a kolbász karikákat, még főzte együtt egy fertályórát.
Gondolt egyet, felszecskázta a káposztát, beleborította azt is a bográcsba. Néha megkeverte, aztán amikor már a káposzta is főni kezdett, beledobta a felkockázott krumplit a bográcsba. Együtt párolgatta, míg minden hozzávaló meg nem puhult. Elégedetten csettintett a kis bojtár.

...
- Fiam, öntsél abbúl a kulacsbúl egy kis bort. Meginnám.
- Oszt milyen vót a főztöm, Miska bátyám?
- A lú az Miska. Én meg Mihály bátyád vagyok.
- ?!
- Öööö… mit mondtál, hogy is hínak?
- János… vagy hát Jani.
- …úgy níz ki, csak meg kell tanúlni a neved…
...

Így esett, hogy Jani maradt a szálláson, ezt az ételt meg, mert kedvelték, róla nevezték el. Bojtárpörkölt.
Én is megcsináltam. Hadrendbe állítottam a már bejáratott öntött vas bográcsomat, porcelán késemet, új szakácskésemet és a Nagy Lúkolbász Degusztáció győztesét, a Létavértesi lókolbászt is. Így nézett ki. Lájkoltuk fenemód.



2011. május 18., szerda

Nahát!

Bevallom, én ezt a disznófejet nem sokba néztem eddig. A disznótorban gyorsan beledobtuk az üstbe, ronggyá főztük, aztán eltűnt a sajtban. 
Régóta ismertem a székelyek tárkonyos disznófő levesének receptjét, de eszembe se jutott, hogy kipróbáljam. Ki kíváncsi erre a túl zsíros, bőrös alkatrészre, különben is, a disznó legjobb része a csülök! Néha megláttam a hentes pultjában, mint látványelemet, nem is gondoltam, hogy megeszik, azt hittem, a konyhai analfabétáknak jelzik: ez itt a disznóhúsos pult..

Nem tudom, mi volt a döntő impulzus, de egy reggel arra ébredtem, hogy tárkonyos disznófő levest AKAROK! Délután a szakkereskedést meglátogattam, kifelé jövet egy fél fejjel volt nehezebb a kosaram. Jött hozzá egy kis zöldség, aztán a következő jelenetet már úgy ábrázolnám, hogy elszánt tekintettel kést fenek. Nem úgy, mint Ramsay, hanem hasmagasságban és máshogyan, de erről majd máskor.


Na nézzük, néhány biztató kísérlet után mivé lett a kezem között ez az étel.

Egy fél disznófejet alaposan megmosok, ahol kell, megtisztítom még. Fogok egy kis PB lángszórót és szépen, egyenletesen, sültcsirke színűre megperzselem. Víz alatt alaposan megkapargatom, aztán beleteszem egy fazék hideg vízbe, annyiba, hogy épp ellepje. Esetleg levágom a fülét, hogy jobban elférjen.
Sózom, dobok bele 10-12 szem fekete borsot, majd 2 szál petrezselymet, 2 szál sárgarépát és egy fej hagymát. Később teszek hozzá egy-két friss tárkony hajtást is.
Amíg lassú tűzön megfő a fő, addig tisztítok 2-3 szál sárgarépát, 3-5 szál petrezselymet, egy darab zellert, egy kisebb fej karfiolt.
Amikor a disznófej puhára főtt, szinte leugrik a csontról, kivesszük, lecsepegtetjük és egy tálra tesszük. A léből kivesszük az elfáradt zöldségeket, azt is külön tálba tesszük. 
Megpróbáljuk elképzelni, mennyi levest szeretnénk, szükség esetén még egy kis vizet önthetünk hozzá. (Kocsonya főzéskor persze ez nem javallott, ha később kerül még bele víz, lőttek a kocsonyának.) A forró lébe beletesszük a felkockázott zöldségeket, öt perc múlva a kis darabokra szétszedett karfiolt is. Nem feledve, hogy a célunk egy tárkonyos leves, ekkor egy marék apróra vágott zöld tárkonylevelet is teszünk a forrongó lébe.  Egy nagy adag levesnél egy fél csilipaprikát is csempészek bele. Ez épp csak ahhoz elég, hogy legyen egy kissé karcosabb, de itt nem is kell több. Én szeretem a fehér borsot, ekkor teszek bele azt is. A zöldségek fővése előtt még egyszer ellenőrizzük a sóját. 
Amikor a zöldségek ressre (vagy puhára) főttek, 3-4 dl tejszínnel besűrítjük a levest. Még egyszer fellobbantom és kész.
Tálaláskor citromkarikákat kínálok hozzá.

A disznófej termékpályája más. Nem nehezíti a levest, hanem külön útra kel. Kihűlve, tormával tálaljuk, előételként vagy reggelire külön ételként fogyasztjuk. Persze, nemcsak a torma, a zöldhagyma is illik hozzá. De lehet, hogy ezt csak azért mondom, mert május van, ilyenkor még a tejberizshez is el tudom képzelni a zöldhagymát.

Nem tudom, hiányosság, vagy erény, de rövid fogalmazásomban végig sikerült elkerülni a sertés szó használatát. Nem volt célom, így sikerült.

2011. május 7., szombat

Dedikált, Pásztortűz-emblémás...

...kutyakölykök azonnal elvihetők!

Még van kettő. Illetve nem is volt több, de ezeket kifejezetten kedves olvasóimnak tartogattam. Mielőtt belelendülnék a marketing-dumába, néhány fotó:

Ez Kutyutyu:

Ez pedig Macikutty:


Mint látható, a magamfajta amatőrnek elég nagy kihívás fekete kutyákról jó képet készíteni. Hát, nekem nem is sikerült! :-D Ilyen fotótémáknál értelmét vesztik a jól ismert fehéregyensúly, mélységélesség, részletgazdagság fogalmak.

Szóval ezeknek a kis falnivaló, jó családból származó kiskutyáknak keresek értő, empatikus, gondoskodó gazdát. Lakásban tartás természetesen kizárva.
Az apjuk egy aktív pumi, akit már régebben szóba hoztam a blog folyamán, becsületes neve Buksi. Az anyjuk egy puli, akit Nánásról fajtamentettünk Andival, mert nem voltunk megelégedve a tartás körülményeivel. Ezt  nem úgy kell elképzelni, hogy jól pofánvágtuk a gazdáját, hogy mit képzelsz, te faszkalap, a kutya nem szeretne ehelyett az algás zöld lötty helyett rendes vizet, a penészes kenyérhaj helyett rendes kaját??? Nem, máshogy történt. Meg sem kérdeztük a tulajdonost, hanem Andi lehúzta a nyakörvet róla, betettük az autóba, nyomtam egy kövér gázt és távoztunk. Azt a napokig csodálható bikaláncot el sem hoztuk.

Szóval ennyit a családi háttérről.

Ha szeretne valaki egy dedikált, Pásztortűz emblémás kiskutyát, azonnal szóljon. Most két hónaposak, azonnal elvihetők. Ingyen.

Ha május 20-ig nem lesz gazdájuk, nem is tudom, mit tegyek. Azt hiszem, ragut fogok készíteni belőlük. Tárkonyosan. Élő, webkamerás adásban követhetitek.

És hogy milyen az a Pásztortűz embléma? Hát ilyen!

2011. május 3., kedd

SOS !

Vagy két éve, így tavasz táján észrevettem, hogy a fecskék valamiért abbahagyták a fészek építését. Nem értettem, mi történt, elgondolkodtam. Aztán a homlokomra csaptam, az a baj, hogy nincs eső, nincs pocsolya, nincs sár, amiből építhetnék a fészket!



Gyorsan elővettem az öntöző szórófejet és a veteményes kertben csináltam egy kis esőt. Lett is nagy öröm! A füstifecskék odasereglettek, fürödtek a napfényben és a vízben, nyakalták a sarat és vitték, vitték. Meg is örökítettem, ahogy lenyelnek néhány falat sarat és kissé elnehezülve felröppennek.



Észrevettem, hogy az idei tavasz is nagyon száraz, megint hiányzik az éltető eső, a fecskéim most sem tudnak fészket rakni. Megint segíteni kell rajtuk! Vegyétek elő a slagot és a kert végében valahol csináljatok egy kis pocsolyát, hadd gyűjtögessék a fészekhez a sarat! Tavalyelőtt ősszel a szeptember eleji hideghullám során nagyon sok elpusztult, megérdemelnek egy kis segítséget, hogy újra szaporodni tudjanak.

Save Our Swallows!

2011. április 27., szerda

Nem baj, ha kurta

Ma maradékot tálalok. A mai poszt főszereplőjét nem ma főztem, hanem még februárban. De most került rá sor. Malac farkával nem jöhetek akármikor ;-)

Az egyik hentesnél belebotlottam egy rakás malacfarokba. Egyet sem tétováztam! Mérettem, csomagoltattam, már tudtam, mit fogok tenni.

Határozott léptekkel elővettem a porcelán kést, vágódeszkát, mindent, ami egy ilyen hirtelen kitűzött célhoz kell. Ebből malacfarok paprikás lesz és káposztás kölessel körítem! Erzsike egy kommentjében megosztotta velünk ennek a kölessel, savanyú káposztával készülő köretnek az ötletét, ettől kezdve csak az alkalomra vártam.

Ez a farok nagyüzemből való, ahol a kannibalizmus megelőzésére kurtítják a malacok farkát, így a vágósertéseknél a hosszú, kunkori farok helyett ezek a kis torz répák maradnak. Szerintem be kellene tiltani az ilyen brutális csonkolásokat, egy vágósertésnek joga van azt a 9-10 hónapos életét természetes szépségében leélni! Egyedül a vadászó vizslánál tartom indokoltnak a farok felezését, de ez más tészta. Én még láttam egész disznófarkat, főztem is paprikást belőle, nagyon érdekes étel.

Ezek a kis gubicsok meg, na mindegy, először trancsírozni kell, meg válogatni, mert a faroktő környékén túl sok a zsír. Kétfelé csaptam a farkakat, a faroktőnél lévő zsírosabb darabokat lefaragtam, felapróztam és azokat kisütöttem, ahogy a disznótorban a zsírt szokták. Addig csináltam ezt, míg a tepertő egész kis töppedt darab nem lett, de még nem kezdett el pirosodni. Sok zsír gyűlt a lábasban, ennyi nem kell egy adag paprikáshoz.

A zsír felét eltettem más ételekhez, egy részét pedig átöntöttem egy másik lábasba, azon kinyomkodott savanyú káposztát kezdtem párolni. Közben a fő edényben megmaradt zsír-pörc alapokon egy paprikást kezdtem el készíteni. Először dobtam a forró zsírba néhány szem egész köményt, sercegés, aztán bele a hagymát. Amikor üveges lett, lehúztam a tűzről és szórtam bele paprikát, kevés erős paprikát is. Összekavartam, majd ment az egészhez az előkészített farok. egy kis vízzel felöntöttem, pár percig forraltam, sóztam, később lefedtem és kis lángon főztem tovább. Amikor félfővésben volt, tettem bele kevés csípős zöldpaprikát apróra vágva.
A savanyú káposztát gyakori keverés mellett kis lángon pároltam. Amikor majdnem teljesen puha volt, félretettem. Megfőztem a kölest háromszoros mennyiségű sós vízben. Egy tűzálló tálat vékonyan kikentem zsírral és alulra egy réteg káposztát, középre a főtt kölest, felülre ismét káposztát rétegeztem. Meglocsoltam a paprikás szaftjával és betettem a sütőbe, 120 fokon lefedve összemelegítettem.

Forrón tálaltam.

Ez a februári malacfarok paprikás igaz története. A tanulsága - mert ennek is van - annyi, hogy kurta farokból is lehet finom paprikást készíteni.

2011. április 21., csütörtök

Még nem jött el a malacfarok paprikás ideje...

...még 3 nap a böjtből.

Addig nézzük csak, mivel lehetne érdekesebbé tenni ezt a sovány időszakot! Itt van például a citromfű. Frissen előbújt hajtások kínálják magukat.
Elöljáróban elmondom, hogy nálam a citromfű nem tartozik az egy szál gatyában szedett tea alapanyagok közé. Ennek oka egyszerű: kora reggel kilépek, szedek egy kis borsmentát, reggelihez szívesen iszok zöld teát, mateteát, csalánból készült teát. Ezek élénkítenek, a citromfű viszont nyugtat. Tehát a citromfű csak este jöhet szóba.

A citromfű hálás növény. Lágyszárú évelő. Elplántálunk egy tövet, aztán egy év múlva már egy kosárnyi nagy bokor lesz belőle. Szép sötétzöld levelei egy kicsit a csalánra emlékeztetnek, de leszakítás után egy összetéveszthetetlen, mézes-citrusos illatot érezhetünk. Érdekes, hogy az édes komponens nagyon hangsúlyosan van jelen, hogy ilyen borászosan-választékosan fogalmazzam a dolgot.

A hivatalos neve orvosi citromfű (Melissa officinalis), a nép meg úgy is nevezi, hogy citromszagú melissza, méhfű, mézfű, igaz nádrafű, macskaméz, mézelke. Ebből a sok névből nekem úgy tűnik, hogy régóta, mindenhol ismerik, használják.

Vizualizáljunk:

Én a többi gyógynövényhez hasonlóan csak a teaválaszték bővítésére használom. Nehéz is lenne azt a napi 3-4 liter folyadékot ásványvízként letolni.
Aki viszont álmatlansággal, emésztési zavarral, herpesszel küzd, számíthat a gyógyhatására. Emellett vírusölő tulajdonsággal is bír. A gyógyhatására vonatkozóan néhány olvasnivaló itt, ott, meg amott.

Én teaként használom főként, egyszerű forrázatot készítek a friss citromfű levelekből. Lefedve 10 perc után  szűröm, fogyasztom. Nem teszek bele semmit, amivel elfedném ezt a csodálatos citrusos-mézes ízt. A citromfű tea elkészítése tehát pont olyan egyszerű, mint a többi hasznos gyógynövényé.

Még két hasznos tipp: néhány friss citromfű levéllel izgalmas ízhatást érhetünk el, ha salátához tesszük. Nem nagy mennyiségben, csak ízesítésképpen. A levelet apróra vágjuk és csak belekeverjük a salátába.
Az illóolaja is jól használható, párologtatni, masszázsolajokba. Esti szabadtéri üldögélésnél szúnyog riasztásához is hasznos lehet.

Még két nap és vége a böjtnek. Addig mindenki próbálja ki a citromfű teát is! És később is éljen vele, egész nyáron szedhető.

2011. április 16., szombat

Kedvencek

Böjtölünk. Ha csülök nincs, meg pacal sincs, máshogyan még turkálhatunk a kulináris örömökben. Például úgy, hogy a filmek világába kikacsintunk.

Az első gasztro témájú filmélményem a Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? c. film volt. Addig a kardozós filmek vonzottak, ebben sem a kulináris aspektus vonzott igazán. Kellemes kis vígjáték, igéző tekintetű női főszereplővel, erotika, facsart kacsa, ilyesmi :-)  A neten szerencsére van belőle sok rész, nézzük a trailerét:


Szívemnek talán a legkedvesebb a Szinbád egyik jelenete. Hányszor megnéztem már, de marad az örök talány: miért pucolják a nők olyan dühödten a sárgarépát?


Régesrég, vagy 30 éve egy mozifilm előtt láttam Az utolsó pákász c. kisfilmet. Nem volt benne se sex, se kaland, mégis meghatározó élmény volt. Esélyem sem volt, hogy még egyszer megtaláljam, de van ez a Youtube, itt még ilyen régiségek szerencsére meglelhetők:

Van egy tévécsatorna, ami korpásodó hajú, vérző ínyű, puffadó hasú, gombásodó lábú, álmatlanul hánykolódó embereknek szól, tanácsokat adnak, mivel kenjék be a problémájukat. Itt időnként megszakítják az adást és főznek ezt-azt. Szeretem, ilyenkor, különösen a Gasztropuccsot. Egyszer, talán szilveszterkor Kozi főzött valamit, Bede Róbert stílusában, kedvelem ezt a paródiát:

A humoros műfajban bérelt helye van az asztali örömöknek. Egy régesrégi klasszikus:

A gulyás nemzetközi ismertségét, tekintélyét ez a kis ügyibevaló orosz klip is bizonyítja. Igaz, hogy a közölt recept csak avantgarde megközelítése a témának, de ezen ne csodálkozzunk. Még itthon is milyen sok tájjelegű változata van, de itt most globális léptékben kell gondolkodni:

Különben meg gulyás-ügyben Barta László itt megmondja a frankót, részben osztom a véleményét:


És végül, ne csak együnk, igyunk is! Egy bordal, kortárs szerzőktől:

2011. április 13., szerda

Miért pont fecske?

Miért a fecskemadárról nevezték el a vérehulló fecskefüvet? Mert akkor kezd virágozni, amikor a fecskék megérkeznek. 
Rájöttem, hogy ez tényleg így van. Ma láttam az első kinyílt virágot, ma hallottam először az ismerős csivitelést. Bár az enyéimet még nem láttam.

 Kép innen.

Néhány kép füsti fecskéim tavalyi életéből:

És végül néhány hasznos link a vérehulló fecskefűről:
http://www.weborvos.hu/egeszsegmagazin/verehullo_fecskefu_gyogyit_vagy/156370/
 http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9rehull%C3%B3_fecskef%C5%B1
http://www.netambulancia.hu/egy+allati+gyogynoveny_+a+verehullo+fecskefu

2011. április 11., hétfő

Következzen immár az borsmenta

A tavasz gazdagon ontja a fűszernövényeket, ezért is szeretem! Szinte minden nap van valami újdonság, most épp a borsmenta.
Ha tudományosan nézzük, van ugye a fodormenta, meg a vízimenta, ezek évelő növények, vadon is fellelhetők. A borsmenta pedig csak termesztve, kertekben fordul elő. A fodormenta és a vízimenta alapfajok, míg a borsmenta egy spontán módon keletkezett többszörös fajhibrid. Az alapfajok ugyanis könnyen kereszteződnek egymással.
Szóval ezek a mentafélék hasonlítanak egymásra, közös bennük a sajátos illat, amit az illóanyagainak egyike, a mentol okoz. Kellemes, az egész világon kedvelt illat ez, fűszerként, kozmetikumként egyaránt jól használható.

A kertekben sokan termesztenek borsmentát, nem nehéz, mert tarackoló gyökereivel vitálisan terjed, ha megkedvelte a kert valamelyik nyirkosabb zugát. Megfigyeltem, hogy mindenki - kivétel nélkül - valamelyik öreg nénitől kapja. Tulajdonképpen én is elmondhatom ezt, bár mi a kerttel együtt vettük, de azt tényleg egy virágokat kedvelő nénitől. Régebben már írtam, hogy tárkony is volt itt, azt is megőriztem.

A világ borsmenta termelésének 99,99 %-a szerintem teaként hasznosul, de én most többféle használati módot is bemutatok. Nem újdonságok, de együtt, egy helyen, ezt csak a Pásztortűz főzős-evős-ivós élményblog tudja nyújtani :-)

Fogyasszunk akkor borsmenta teát, ha meghűlés kínoz, ha az emésztésünket akarjuk serkenteni, fel vagyunk puffadva, az epeműködésünket szeretnénk serkenteni, vagy egyszerűen csak megkívántuk a menta ízét. Gyerekeknek egyáltalán ne adjunk mentateát! Túlzottan élénkít, nyugtalanságot, alvászavart okozhat, más vélemények szerint a légzési funkciót is zavarhatja.
Szóval akik a keresőbe a borsosmenta, Mentha piperita, mentaolaj, mentatea, Mojito, mentaszéna, illatos menta, fodormenta, zöld menta, mezei menta kifejezéseket ütötték be, megérdemelnek néhány ötletet, alapvetően borsmentára hangszerelve.

A teát a szokásos módon, forrázatként készítjük: egy nagy kancsóba egy-két teáskanál szárított mentalevelet, vagy 8-10 széttépett nyers levelet teszünk, majd forró vízzel leöntjük, lefedve vagy 10 percig állni hagyjuk. Melegen kortyolgatjuk, langyos állapotában mézzel is édesíthetjük. Ez tehát az igazi mentatea.



Az arabok is szeretik a mentateát, csak kicsit másképp. Ők úgy készítik, hogy főznek egy jó erős fekete teát, kiöntik csészébe, ipari mennyiségű cukorral édesítik, majd tesznek bele mentalevelet. Ez tehát egy menta ízesítésű fekete tea.

A tea-vonalon egy old-scool recept. Kell hozzá egy régi szódásszifon! Főzzünk egy egyszerű mentateát, majd hagyjuk kihűlni. Édesítsük meg mézzel, ízesítsük néhány kiskanál citromlével, majd töltsük bele egy szódásszifonba. Lezárjuk, majd tekerünk bele egy CO2-patront és betesszük a hűtőbe. Ez egy roppant finom mentolos-szénsavas nyári üdítő.

Következzen a híres koktél, amely Mojito névre hallgat, kiejtését hallgassátok itt., hogy előkelő társaságban kellő eleganciával tudjátok emlegetni.
Egy long drinkes pohárba beledobunk néhány darab lime-ot és 4-5 borsmenta levelet, majd összenyomkodjuk. A poharat feltöltjük 2/3-ig törött jéggel, öntünk bele fél dl fehér rumot. Teszünk még bele 2 teáskanál nádcukrot, majd felöntjük hideg szódával. Végül az egészet bárkanállal megkeverjük és hidegen szervírozzuk. Lehet ezt figurásabban is, de így is működik ez a kellemes nyáresti hűsítő.

És most következzen egy ráadás, ezt én gyógyszerként használom. Fogok egy 2 dl-es zárható üveget, félig öntöm mézzel. Ide kifejezetten folyós méz kell, a krémes állagú repceméz, a hamar kristályosodó mézek nem jók ide. Cseppentek bele vagy 10 csepp citrom illóolajat, majd jól összekeverem. Csepegtetek bele most 10 csepp borsmenta illóolajat, majd ezt is jól elkeverem. Ehhez jön még egy kis eukaliptusz-olaj.  Rendszerint hozzáadok még egy kis kakukkfű olajat és kész.Tetszőlegesen lehet persze variálni az összetevőket, a lényeg, hogy mind felső légúti nyavalyákra javasolt olajok legyenek és 4-nél többet ne keverjünk össze.

A borsmenta jó dolog. Éljünk vele! Márciustól novemberig szedhetjük a friss leveleit, aztán meg jöhet a szárított.

2011. április 5., kedd

Együnk néha virágot!

"botommal könnyedén lenyakaznék én egy virágot, s azt mondanám, mi ez?"

Sétálgassunk a tavaszi napsütésben, jó az sok mindenre. Eldobhatjuk a télvégi erőtlenséget, az álmos évszak után kezdődjön a változás!
A séta vezessen lehetőleg az erdőbe, mezőre, fedezzük fel, mennyi kincs hever a lábunk előtt. Itt van ez a kis sárga virág, áprilistól nyílik. Ha otthon, a gondozott pázsit között látjuk, bosszant, mert nagy helyeket kitenyerel magának a fű között. Ha a fűnyíróval levágjuk, a következő kijövő virág csak 5 centi magas lesz, már épp elbújik a gyilkos kés alatt :-) Hiába, huncut növény ez a pongyola pitypang!

Kép innen
A réten, erdőben sétálgatva azonban nem haszonnövényeket és gyomokat látunk, hanem csodatévő gyógynövényeket. Ebben a kis sárga virágú pitypangban is lássuk meg az értékes, gyógyító levelet, gyökeret, virágot. Keressünk valami tiszta helyet, ami messze esik úttól, ahol nincs kutyaszar, vadetető és tépjünk le egy virágot. Láthatjuk, hogy az üreges szárból fehér, tejszerű nedv csöppen ki. Ezért is hívhatták a pitypangot tejesfűvirágnak az öregek. Kóstoljuk meg a virág szárát! Ha le tudjuk győzni az édes íz preferenciánkat, akkor ezt a kissé kesernyés zöldséget kellemesnek találjuk, hasonlít a saláta vastag erének kesernyés ízéhez. Ropogtassunk el néhány virágszárat, hasznunkra válik. A virágot is megkóstolhatjuk.

Nem sorjázom a gyógyhatásait, arra ott van a net és a keresők, mindenki utána tud nézni.  Én csak arra biztatok mindenkit, hogy vállalja azt a kis kalandot, hogy a tavaszi salátához felhasználja a pitypangot is.

Az egyik javallatom:
Néhány csokor pitypang levelet megmosunk, kisebb darabokra tépkedünk. Darabolt zöldhagymához, felkockázott paradicsomhoz keverjük, az egészre egy kis olívaolajat csurgatunk és kész a gyors, egyszerű tavaszi saláta.
A pitypang leveléhez télen is hozzájuthatunk, mert ennek az évelő növénynek egy enyhe tél meg se kottyan, fagymentes időben szinte mindig találunk zöld levelet.

A másik:
Egy kis kapribogyós üvegbe öntünk egy fél deci olívaolajat (más olaj is mehet), rá fél deci almaecet (vagy borecet, citromlé) és jól összerázzuk. Miközben a hozzávalókkal szöszmötölünk, többször összerázzuk.
20-30 virágszárat megmosunk, majd 2 cm-es darabokra aprítjuk.
Egy fej salátát leveleire bontunk, jól megmossuk. Darabokra tépkedjük a salátaleveleket, belekeverjük a pitypang szárat, majd az egészet leöntjük a homogénre rázott öntettel.
A pitypang virágját április-május hónapokban szedhetjük.

Maria Treben néni is nagy figyelmet szentel a pitypangnak, természetesen a virágból, levélből, gyökeréből készítve ezer bajra ajánl valamit. Megjegyzi, hogy a gyökeréből és a virágjából nagyon finom szirupot lehet főzni, íze akár a méz. És persze példázatokkal osztja a jó tanácsokat.
Maria Treben megkerülhetetlennek látszik pitypang témában (is). A neten olvasható írások nagy része tartalmaz a könyvéből átvett részeket - hivatkozás nélkül. Én legalább megemlítem ;-)

Már kijött a borsmenta idei hajtása, legközelebb arról lesz szó. Húsról még nem - nagyböjt van, na.

2011. április 3., vasárnap

Elloptuk!

A Pásztortűz főzős-evős-ivós élményblog Pásztorkutya sorozatának indításánál egyszerűen elloptuk az egyik velőtrázóan szellemes mosóporreklám szlogenjét. Bizony, mondom néktek, jobbat én sem tudtam volna! 
Így:

Előtte   -   utána!

Blogunk mai meglepetésvendége csak nektek meglepetés, én naponta hallgatom az ugatását. Fertályórára sem lehet róla elfeledkezni, még ebben az ingerszegény, erdő melléki helyen is mindig talál ugatnivalót. Származása szerint vegytiszta pumi, akkora akaraterővel és energiával, hogy neki sosem hajlik vissza a füle (pedig a terriereknél kéne).
Itt a tavasz, ilyenkor nincs mese, meg kell újulni neki is. Rendszerint vele kezdem a nyírást, mert ő jól tűri az ollót, később jön a másik, az nagyon ördögfattya, őt csak kb. egy hét alatt lehet lerendezni, pedig a puliról nem jön le egy vödör szőr.

Buksi, a pumira jellemzően aktív, éber, intelligens, agilis, érdeklődő. Annak idején végigasszisztálta mellettem a járdaépítést, tényleg minden érdekli.
Nagyon szeretem benne azt, hogy fegyelmezett, nincsenek kiszámíthatatlan reakciói, két éve a tipegő kislányunk legbiztosabb támasza volt. Kinti főzéskor meg nem dézsmálná az elérhető magasságban hagyott dolgokat. Ha vendégek vannak, nem koldul, hanem illedelmesen, a tűzhöz közel hallgatja a beszélgetést.


Nincs birkanyájam, sem kecském, így Buksi látszólag munkanélküli. Ő viszont mindig talál magának valamit, megpróbálja az őrzésvédelemben megvalósítani önmagát. Hiába a nyugodt, erdei környezet - az a gyanús, ami nem gyanús - az ő figyelme nem lankad. Bár, amióta van egy hyperaktív puli társa, inkább már csak a főnököt játssza.

A pumi a nemrég kialakult sinkakutya nem is olyan távoli rokona, az újkeletű fajtában neki is van egy téglája.

2011. március 31., csütörtök

Végre csalántea!

Ez a tavasz lassabban bontakozik ki, mint máskor. Igaz, hogy a füzek már hajtanak, de tavaly ilyenkor már virágzott a mórabóra szilva.
Végre megjelent a csalán friss hajtása is, megkezdődik az őszig tartó zöld tea szezon! Egy férfi jól ismerheti azt az érzést, milyen vagány dolog korán reggel egy gatyában kimenni és szedni egy marék zöld levelet (menta, citromfű) a reggeli teához. Mondjuk a csalán nem tartozik az egy szál gatyában is szedhető teaalapanyagok közé, mert március-áprilisban az igazi. Ha később lekaszáljuk a csalánt, a friss hajtások egész nyáron jöhetnek.

A nagy csalánról (Urtica dioica) lehet tudni sok mindent. Ősrégen a rostjából is készítettek szőttest, a régi rómaiak is tudtak mit kezdeni vele: hidegben megpaskolták vele magukat (és akkor nem a hideget, hanem a fájdalmat érezték, tüneti kezelés).
A népi gyógyászatban viszont nagy karriert futott be. Vízhajtó hatású, ezt hamar észrevehetjük (de szívelégtelenség miatt kialakult ödémáknál nem javallott). Nyilván japán tudósok, vagy minimum valamelyik oxfordi egyetem kutatói kimutatták, hogy teája roboráló hatású, vértisztító. Így része lehet a tavaszi tisztító kúráknak. Természetesen Maria Treben néni is ajánlja sok nyavalyára.
Sokoldalúan használható növény, a reumások panaszait is enyhítheti, de a gyökeréből készült teákat is több probléma orvoslására használhatjuk.


Én a teát úgy készítem, hogy megmosom a frissen szedett hajtásokat, majd durván felvagdalom. Néhány csipetnyit egy liter vízzel leforrázok, majd lefedve 10 percig állni hagyom. Tehát ez egy forrázat típusú tea. Ijesztően sötétzöldes-barnás színe van.
Megfigyelhetjük, hogy mennyire eltér egymástól a frissen szedett növényi részből és a szárítmányból készült teák íze.  Ez szerintem a csalánnál jelentkezik a legélesebben. Míg a mentánál jól összeköti a teákat a mentaíz, a citromfű, cickafark, kamilla sem esik távol egymástól, a friss és a szárított csalán ég és föld! Annyival gazdagabb aromájú a friss hajtások íze.
Rendszerint üresen iszom, ízesítés nélkül. Ha mézet teszek bele, azt csak a tea langyos állapotában, mert nagyobb hő hatására a méz antibakteriális összetevői károsodnak.

A posztot hétvégén hamarosan egy csalánlevessel kiegészítem. Mivel jelentős tápértéke van, az állatok takarmányozásában is hasznosították. Nagyanyám például kiskacsáknak adta, összevagdalva, darával meghintve.

2011. március 30., szerda

Mekkora a botod? Megmondom, mekkora a lábnyomod!

 Van néhány horgásztó, amelyeket ismerek, gyakran jártam arra. Van egy horgásztó, amit jól ismerek, a legtöbbet ennek környékén barangoltam.
7-8 évvel ezelőtt feltűnt, hogy sok itt a horgász - és utánuk szeméthegyek maradnak. Azóta is figyelem, változik-e a helyzet. Sajnos nem és a többi horgásztónál is nagyjából ezt tapasztalom. Tudom, hogy a sok horgász többsége természetkedvelő, rendszerető ember, azt is hallottam a rádióban, hogy évente szerveznek szemétgyűjtő akciókat és akkor tisztába teszik a tó környezetét.

És két takarítás között mi van? Poroszos rendszeretet az, ha úgy gondolom, akkor is rendnek, tisztaságnak kellene lenni? Egyáltalán, a szemétgyűjtőkön kívül észre kellene valamiről venni a tó partján, hogy itt emberek szoktak időzni?



Nem kell ahhoz nyomolvasó indiánnak lenni, hogy lássuk, itt gyakran megfordulnak emberek. Modern városlakók, akik évente több tucat kiló csomagolóanyagot termelnek, a tóparton sem tudnak meglenni kedvenc csipszük, sörük nélkül.
Akinek a természetes szépséget a kertitó-pázsit-tuja-kutya együttese jeleníti meg, annak egy Armageddon utáni állapotnak tűnhet néhány horgásztó környezete.


Igazságtalan, hogy kipécéztem ezt a tavat és szidom a horgászokat. Túlzás, hogy vadászom arra, mikor tudok lefotózni egy-egy gazdátlan szemétkupacot, eldobott konzervdobozt. Valóban az?

Mekkora egy horgász ökológiai lábnyoma? Mekkora azé a néhányé, akik miatt füstölgök most és szégyent hoznak minden horgászra? Nagy lábak, nagy nyomok, nagy lábszag.

2011. március 26., szombat

Ez nekem is bejött!

A birkát bográcsra hányik. Alúra töszik a fejit, akkörű a dzségért, mánmint a májat, tüdőt, szívet, rá a gégéit, a copákot, aztán a nyakát, a bogrács ódaláho' a csontjával kifelé forgatva az oldalast, azé' hogy hozzá ne kapja, mer' akkor kozmás lönne; a közepibe gyün a többi hús, de mind kétfalatnyira darabóva, a legtetejébe oztán a sós, borsos és paprikás kenyérbéllel töltött hurka, akár a koszorú.
Mikor a hús főseje rözög, akkó mán az ajja megfőtt. Akkó mög kő fordítanyi, hogy a hurka essen alú, a fej meg föjü. Azt ukkő' mögtönni, hogy amint a bográcsot a füliné' fogvást mögrázinti az embör, akkó' kettőt-hármat maga felé vet rajta, de úgy ám, hogy eddarab se essön ki belüle. Mikó aztán még eddarabig főtt, akkó' mán löhet önni.

Ez volt talán a birkapaprikás első hiteles feljegyzése, egy öreg pásztor így mondta tollba Herman Ottónak. Mára a módszer kissé finomodott, de az alapelve megmaradt. Ez egy roppant egyszerű eljárás, ami egy kis gondosságot igényel az előkészítésnél, egy kis figyelmet és türelmet a főzésnél és a végeredmény egy klasszis birkapaprikás lesz.

Én így készítem:

Vegyünk egy egész birkát, Vagy egy felet. Feldaraboljuk, csontozzuk, aprítjuk, gyakran cserélgetve a csontozókést, a bárdot és a fűrészt. Külön rakom a csontokat, a csontos húsokat és a falatnyira kockázott húsokat.
Ha csak magamnak készíteném (ami még egy fél birkánál is kizárható), akkor nem túl sokat piszmognék a faggyús részek, hártyák, inak kiszedésével, én gyerekkoromtól ismerem a jószágot, nekem van igényem arra, hogy csukott szemmel is megismerjem, az ízéről. De kötök egy kis kompromisszumot, ezért a faggyús részeket kiszedem.
A húst nem abálom meg, nem trükközök vele. Indoklást lásd az előző bekezdésben :-)
Fogok egy jó nagy bográcsot. Egész birka egy 28 literesben elfér kényelmesen.
A bográcsot nagyon vékonyan kikenem zsírral. Csakis disznózsírral. Úgy is csináltam már, hogy füstölt szalonnával zsíroztam meg a bogrács falát, így tényleg vékony lesz a zsírréteg.
A bogrács aljára teszek egy réteg apróra vágott hagymát.
Az atomjaira bontott birkából az alsó rétegnek behelyezem a csontokat, csontos húsokat. Tömör legyen a rakat.
Utána szórok rá egy réteg (kb. 1 cm vastagságban) hagymát.
Erre jön még egy réteg csontos hús, még egy réteg hagyma, legfelülre a színhús kerüljön. Ha van belszerv, az is felül legyen.
Az egészet felöntöm vízzel, a húst egy ujjnyira lepje el.
Közepes tűzön kezdem főzni, ha már forr, akkor visszaveszem és csak kis tüzet tartok alatta.
Amikor felforr, teszek bele sót, meghintem fűszerpaprikával, kevés(!) erős paprikával, kicsit borsozom, dobok bele 2-3 gerezd fokhagymát. Néha egy kis köményt is teszek bele, ez már hangulatfüggő.
Lassan, kis lángon főzöm. Amikor a hús félfővésben van, teszek bele csöves erős paprikát, egészben hagyom (cseresznye is mehet). Ekkor tehetünk bele apróra vágott zöldpaprikát, én vegyesen használok csípőset, zöldet, pirosat, ez még sokféle ízzel gazdagíthatja a szaftot.
A fővési idő második felében a savát behangolom, tehát szükség szerint utánasózom.
A befejezés előtt egy jó félórával még teszek bele egy-két evőkanál őrölt paprikát.
Ezt a cuccot nem kell kavargatni, én néha a felakasztott bogrács fülét két oldalon megfogom és kicsit megriszálom. Nem kíván többet, eddig még nem égett oda egyik sem.

Én régebben tettem bele kevés paradicsomot, néha egy kis száraz vörösbort, de már leszoktam róla. Ezek kissé savasabbá teszik a főzőlevet, tehát még lassabban fő meg az amúgy is kis tűzön fővő hús. Szerintem sokkal tisztább, karakteresebb az egész birka, ha nem pancsolunk bele bort és kihagyjuk a paradicsomot.

Ebben a receptben az a jó, hogy nemcsak egész, hanem töredék birkából is elkészíthető, a hangsúly a vegyes alapanyagon van.

Eddig tehát így csináltam, de kerestem az új lehetőségeket is. Hogyan lehetne fokozni az ízélményt az ősi kínai nátrium-glutamát használata nélkül? (ami persze a világ sok részén jelen van régóta, a római korban is iparszerű méretekben gyártották)

Felfigyeltem egy újított technikára (itt) és kipróbáltam. Először csak egy kevés marha szegy-oldalassal. Aztán többel. És látám, hogy jó, így birkahússal is. Ez nagyon nagyot szól! Egy kicsit több munkát igényel, mint a hipertakarékos előbbi módszer, de nagyon megéri!

Így néz ki:
A birkahús előkészítésénél gondoskodok csontokról, csontos darabokról. A gerinc csontjai menjenek az ételbe, az alap készítésekor a csupaszabbakat használom.
Füstölt szalonnát olvasztok, majd kiszedem a pörcöt (hosszú a főzési idő, úgyhogy el fog fogyni).
Egy csipet egész köményt dobok, kicsit hallgatom a magok pattogását. Aztán beledobom a csontokat és óvatos kevergetés mellett pirítom őket.
Amikor elbizonytalanodok, hogy vajon meddig kell ezt pörkölni, öntök az edénybe 1-2 korty félszáraz vöröset. Tűzijáték, sercegés, kavargatás. Közben arra gondolok, hogy az előbb a forró zsír oldotta ki a csontokból az értékes ízanyagot, most meg valami alkoholos extrakció történik, vagy valami ilyesmi. Amikor elpárolog a bor, szűnik a sercegés, észreveszem, hogy a színét otthagyta. Na, öntök bele még 1-2 kortyot. Most meg arra gondolok, hogy nincs itt semmiféle extrakció, ez a kis bor elvész a forró, zsíros csontok között, örül, ha minél hamarabb elpárologhat.
Két-károm boros felöntés után egy értékes, ízes alapom keletkezik. Birkaeszencia.
Kiszedem a csontokat, majd hagymát kezdek párolni a zsíros alaplében. Én nem szeretem fonnyasztani, csak üveges állapotig párolom a hagymát.
A tűzhelyről lehúzom, paprikát szórok bele, egy kis erőset is. Elkeverem, majd beleteszem a húsokat. Felöntöm vízzel, épp lepje el a húshegyet. Közepes tűzön forralom.
Amikor forr, attól kezdve lassú tűzön főzöm tovább. Sózom, teszek bele egy kevés borsot, majd 1-2 gerezd fokhagymát. És 1-2 cső erős paprikát.
A főzési időt nyomon követem az állandó kóstolgatással. Ha kell, utánasózok. A végén beleteszem a felkockázott krumplit és az egészet készre főzöm.


Hát, ez a dolog birkahússal is működik! Alig várom, hogy valami vaddal is kipróbáljam!

2011. március 22., kedd

Tavaszi szél árasztja

Katona koromban egyszer, egy izzasztó munka után legurítottam egy üveg lengyel sört. A társaim fel voltak háborodva, te megiszod a táncos sört??? Hát, mivel én nem voltam sörsznob, nekem a jól behűtött Żywieci tényleg jól esett. Nekem ilyenkor egyformán ízlett a lenézett lengyel táncos sör, a Borsodi, vagy a Steffl. Kár belém, mondaná az előbbi kórus, de én akkor még tényleg nem éreztem a különbséget.

Azóta sok idő telt el, a sörért azóta sem rajongok, de már ismerem a különböző ízeket. A borok zamatát jobban kedvelem, azokat viszont nem olyan nagy teljesítmény egymástól megkülönböztetni - a bor univerzum sokkal változatosabb.

Ki hinné, hogy a vizeket is meg lehet különböztetni ízük alapján? Szűcs Sándor írja a Régi magyar vízivilágban, hogy az öregek beszéltek egy Szabó Gábor nevű vízifuvarosról, aki a víz íze alapján is tudta, hogy most a Berettyó, vagy a Körösök melyik részén járnak. Hát, ez volt a helyzet 150 éve, a Sárréten.
És ma? Amióta a nagy ásványvíz divat dübörög, azóta jó lehetőségünk adódik kóstolgatni a különböző vizeket. Azóta szinte átmosták az agyunkat a reklámok, mindenkinek van kedvelt ásványvize.

Miért nem inkább a csapvizet? Az is ivóvíz, nem?
Igen, az is. De az nem finom. Régebben azt mondták rá, hogy klóros ízű. Ma azt érezhetjük, hogy kotús, olyan állott íze is van néha. Valamikor nagy hálózatok épültek, vastag csövekkel, mindenki azt remélte, hogy  egyre több vízre lesz szükségünk. Most a nagy hálózatokban sokáig kóvályog a víz, mire a poharunkba kerül és akkor is elfogultan kóstolgatjuk. Hallani mindenfélét, hogy ilyen szennyezés van benne, meg az kerül bele, pár éve még arról is hallottam a rádióban (egy pisztrángnevelő telep vezetője mondta meg a frankót), hogy a női vizelettel sok hormon hatású fogamzásgátló hatóanyaga kerül a folyókba, mi meg jól megisszuk, ebből még a férfiaknak is lehet problémája. Ebbe most ne menjünk bele, még akkor sem, ha sokan egyáltalán nem isznak folyókból származó vizet, csak kútból termeltet, abba viszont még nem került hormon...
Milyen az íze tehát a csapvíznek? Ma már ritkábban érezhető rajta a klór íze, mert pontosabban, takarékosabban adagolják a vízműtelepeken. Bizonyos helyeken tényleg lehet állott ízű, mert a kis fogyasztás miatt bepang a víz a csővezetékbe. Néha, nyári időszakban felmelegszik a folyóvíz, kevésbé üdítő az ebből készülő langyosabb csapvíz.

Sokan emlegetik, hogy a hétvégi kertjükben van egy kis kút, na, abból aztán olyan, de olyan finom víz jön...! Ennek  az a magyarázata, hogy egy sekély kútban a víz szinte télen-nyáron 12-13 °C hőmérsékletű. Amikor a rekkenő hőségben ilyet engedünk a pohárba, annak fala bepárásodik, ezt a hűvös vizet üdítőnek érezzük. Mivel rendszerint magas a vastartalma, ezt is érezhetjük az ízén - ez nem toxikus, az íze megszokható, nem kellemetlen. Lehet benne egy kis metán is, ami a pohárban mikrobuborékokban válik ki, szagtalan gázról van szó, de ez a mikrobuborékosság egy kissé befolyásolja az ízt.
Szóval igen, lehet a kerti kútban is jóízű a víz, ami nincs elrontva klórral. Még akkor is, ha a szomszéd pöcegödre már elszennyezte a talajvizet és nem észleljük a bakteriális fertőzöttséget, vagy a magas nitráttartalmat.

Mit lehet ilyenkor tenni? Hát, túl sokat nem. Lehet beszerezni olyan tablettákat, amelyeket a katonák, légiósok, túrázók is használnak, amit csak bele kell dobni a vízbe és kész. Ezektől ne várjuk, hogy a pocsolya is üdítő forrásvízzé változik, egyszerűen csak a bacikat pusztítja el. A rossz íz marad, azt eltüntetni nem is olyan egyszerű. Ha van a vízben nitrát, arzén vagy más toxikus anyag, az is éppúgy bennemarad.
Lehet kapni víztisztítókat is, különböző kivitelben, de ezek marketingjébe nem kapcsolódnék be. Van véleményem a dologról, egyszer majd elmondom.

Az ásványvíz gyártók kegyetlenül kihasználják a vezetékes víz nyilvánvaló gyengéit. Tolják elénk a páratlan minőségű nedűket, az éltető erőt, a  tisztaság átható erejét, a kristálytiszta ragyogást. Egyszer, vagy 20 éve olvastam a Perrier, Evian, Ramlösa ásványvizek kapcsán, hogy a jó marketingnek köszönhetően Amerikában ezek annyiba kerülnek, mint egy közepes árfekvésű bor. Akkor még jót nevettem ezen, mekkora agymosottak ezek a gringók.


Ma már nincs kedvem nevetni ezen. De most azért mosolygok, mert ma van a víz világnapja.

2011. március 17., csütörtök

Nagy Lúkolbász Degusztáció

Megvolt. Megtartottuk. Ez volt a világ első lúkolbász degusztációja. Hogy miért Nagy? Nyilván marketing megfontolásból. Ha azt toltam volna ide, hogy Kis Lúkolbász Degusztáció, ki a fene olvasta volna el? És még egy ésszerű megfontolás: 1940 előtt az I. világháborút még csak úgy emlegették, hogy Nagy Háború...

A kóstoló résztvevői a debreceni Mester8 vendéglőben gyülekeztek egy borús hétköznap délutánon. Béla, a sokat látott tulajdonos izgatottan kukkantott be néha a különterembe, volt már itt sok minden, nade lókolbász miatt összecsődülni?

Előkerültek a hűtődobozból a szeletelhető hőfokú, hetek óta szellős helyen tárolt kolbászok, vagyis a versenyzők. Az asztalnál helyet foglaltak a szigorú, ám kíváncsi tekintetű kóstolók, vagyis a versenybírók.
Itt semmi nem volt reprezentatív. Se a kolbászok, mert tetszőleges darabokat vásároltam húsboltokban, multináci áruházakban. Több volt, de nem mindegyik szikkadt meg kellőképpen, azok nem jöttek el versenyezni, azok mennek a fagyóba. Ide csak a legszerencsésebb 7 lókolbász jutott el.

A kóstolók kiválasztása is erősen kifogásolható. Igaz, hogy volt közöttük 2 hölgy és 4 férfi, 5 magyar és egyszem mongol, az életkor 31-től 67 évig terjedt, az átlag 47, de szó sincs arról, hogy jól leképeztük volna a lókolbász fogyasztó populációt. Mentségemre szolgáljon: oly kevesen szeretik ezt a fajtáját a nyers húsnak, hogy a kóstolókat lámpással kellett keresni. Elenyésző kisebbség vagyunk mi, lóhúsevők.

Tehát akkor dobpergés, következzen a versenyzők bemutatása. Ide teszek egy száraz táblázatot (nagyítható!), aztán beszélek az első benyomásokról:

A Nyakasfarm lószalámija vasalt marhabélbe töltött, professzionális kinézetű cucc volt, címke nélkül, merthogy kereskedelmi forgalomban nem kapható. Ekképpen a mezőny egyetlen amatőr résztvevője. Sötét, érett szín, szikkadt, kemény állag.
A Virágoskúti vastagkolbász volt az egyetlen bioélelmiszer a csapatban. A címkén egy szabatos megnevezés állt: füstölt, nyers, érlelt ló-mangalica vastagkolbász. Mangalica vastagbélbe töltötték, fél kilós volt egy ilyen darab. Olyan házi jellegű, rusztikus kolbásznak tetszett. A nem hivalkodó címkét az akasztóra helyezték.
A felsőzsolcai jövevényt a gyártója úgy nevezte el, hogy PIKÁNS LÓ KOLBÁSZ. Szolíd, jellegtelenül fakó címkével, átlagos kolbász megjelenéssel.
A Surjányhús Kft. nem sokat vacakolt az elnevezéssel, LÓKOLBÁSZ főcím, füstölt szárazkolbász alcím. Ellenben volt piros-fehér-zöld színezés a címkén. Már a kolbász külső megjelenésén látszott, hogy ez lesz a legnagyobb szemcsézetű kolbász, a többit finomabb rostélyon darálták.
A Létavértesről érkezett kolbász sem visel hangzatos nevet, nem akar többnek látszani, mint egy átlagos Lókolbász. Nemzeti színű címke itt is. Ez a kolbász tűnt a legvastagabbnak a vékonyak között.
Az újlétai lókolbász külső megjelenése ugyanazt az ízlést követi, mint az előző. Csak semmi cicoma. Egy olcsó szárazáru ne cifrálkodjon!
A legtöbb gondolkodást a szigetszentmiklósi kolbász címkéje igényelte. A szemre legvékonyabb kolbászra simuló címke míves volt, nemzeti színnel, ősmagyaros jelenettel és egy ütős névvel! Azt a nevet kapta a Kft. marketing osztályán, hogy Ond Ló Szárazkolbász. Nem tudom, mire gondoltak, amikor azt is ráírták, hogy Szigeti Hét Vezír, elég életszerűtlennek tartom, hogy a honfoglalás harmadik hulláma után Ond és 6 stratégiai partnere bármilyen okból összezsúfolódott volna a Csepel-szigeten.

Vegyük elő a szemüvegünket - ha szükséges, lupét is - és nézzük, mit lehet még megtudni ezekről a kolbászokról. Mindegyiken példásan fel volt tüntetve a minőség megőrzésére, fogyaszthatóságra vonatkozó dátum. Mindegyiken szépen felsorolták az összetevőket. Nem is hittem volna, milyen érdekes olvasmány a lókolbászok címkéje.

Nem is gondoltam volna, hogy 7 kolbász közül 3 esetben is belenyúlunk a nátrium-glutamátba. Basszameg, még itt is???
Azt sem értem, miért nem lehet cukor nélkül kolbászt készíteni, egyesek azt mondják, kiemeli az ízeket. Nem tudom, egyszer csinálok erre egy összehasonlítást.
Érdekes dolog lehet egy ilyen receptúra összeállítása. Az újlétai kolbásznál olvasom, hogy 75% lóhús van benne. Az Ond kolbászra meg ráírták, hogy 100 kg kolbászhoz 102 kg lóhúst használtak fel.
Amikor a Virágoskúti vastagkolbászon apró betűiből mindenféle trükkel sikerült kisilabizálnom, hogy mit tettek bele, hosszan elgondolkodtam azon, vajon honnan szereznek bio borsot?

Nos, a bírálat szabályait végtelenül egyszerűre szabtam. Megnézzük a szálas kolbászt.  Majd az egyik szponzortól kapott szabolcsi szalonnázó bicskával felkarikázzuk.  Metszet, szín, kinek mi a fontos. Ezek után a külső megjelenést 1-3 ponttal kell értékelni.
A karikát kézbe véve meg kell szagolni. A kapott illatképet össze kell vetni a gyerekkori emlékekkel, az após kolbászával, a  ma reggeli virslivel, mindegy. A lényeg, hogy az illat 1-4 pontot ér. Nem többet.
Csípünk egy falat kenyeret, esetleg sajtot, vagy egy kis darab ecetes uborkát és végre megkóstoljuk a kolbászkarikát. És akkor jöhet a beszélgetés, egymás közötti szöveges értékelés. Ha kialakult az ízről a vélemény, akkor jöhet a pont 1-től 5-ig.

Ilyen egyszerű, ezzel nagyjából megoldottam a felmerülő súlyozási problémákat is. Ez a szempontrendszer működőképes, ki is próbáltuk. Ettől tudományosabban nemigen lett volna érdemes, ez mégsem egy akadémiai bizottság.

Hamarosan folytatjuk képekkel és a lényeggel!





2011. március 16., szerda

Megkésett csülök

Nézetem szerint húsvétra nem marad más a levágott disznóból, mint a sonka, ezért kell az ünnepen ezt sztárolni. De addig is nézzük csak, mi van még, amit el kell pusztítani? Hát a csülök!

Ígérem, ez egy habkönnyű csülök-költemény lesz. Olyan előétel-féle. Amibe hidegen is jól esik belecsípni. Én például kenyér nélkül, ecetes uborkával szoktam ezt enni.


Ha 6 ember etetése a feladat, végy egy darab csülköt. Nem kell a nagyobb hátsó, elég ide egy kisebb első is. Tisztára mosás és a felesleges dolgok eltávolítása után tegyük bele csontostól annyi vízbe, amennyi ellepi. Dobjunk bele 4-5 babérlevelet, 6-8 szem feketeborsot és két csipetnyi köményt. Sózzuk meg erőteljesen.

Lassú tűzön puhára főzzük a csülköt, majd kicsontozzuk, cafatokra tépkedjük.
Egy tűzálló tálat vékonyan kikenünk zsírral, az aljára fektetünk néhány zsenge zöldhagymát. lazán beledobáljuk a bőrös húsdarabokat.
Lereszelünk vagy 10-15 dkg füstölt sajtot és 10-15 dkg nem füstölt sajtot. Kb. 10-12 tojást felverünk, belekeverjük a reszelt sajtot. A tojásos masszát sózzuk, majd felöntjük vele a csülökdarabokat. A tetejét  elsimítjuk, megszórjuk szezámmaggal. A vastagsággal úgy számoljunk, hogy dagadni fog.

A tűzálló tálat lefedjük, majd közepes tűzön (150 °C) addig sütjük az egészet, míg a tojásos massza megkeményedik. A végén egy kicsit vegyük le a fedelét, hogy a sajt színesedjen és a szezámmag illatozzon egy kicsit.
A kész csülköt hűlni hagyjuk, majd kiborítjuk egy deszkára. Hidegen könnyebb szeletelni. Mondjuk én nem szoktam, de ha igény van rá, így nagy darabokat lehet elcsenni majd a hűtőből.

Tálaláskor újra megszórhatjuk egy kis szezámmaggal (most feketével), adjunk hozzá ecetes uborkát. Vagy csepegtessünk rá egy-két cseppnyi balzsamecetet és felszecskázott zöldhagymával díszítsük.


És most ennek az ételnek a tálalásakor értelmezzünk néhány mai fogalmat.
Ha a csülköt kenyérrel és uborkával eszem, az egy alapeset.
Ha csak a csülköt és az uborkát eszem, az a paleo változat.
Ha kenyérrel, uborkával tolom, mellé kortyolok egy kis száraz fehér bort, az már hedonizmus.
A vegák ebből az egészből csak a kenyeret és az uborkát választhatják nyugodt lelkiismerettel.