by Babette
Beszélgettünk
PO-val, én meséltem, milyen ebédet főztem, mire azt mondja, hogy neki is ilyen
srófra jár az agya, főleg ami e blogot illeti. Milyenre?
Hogy az étel legyen egyszerű, gyorsan elkészíthető, laktató, és hát ugye hagyományos
alapanyagokból készüljön.
A
leves, amiről beszélek, nem az én találmányom, nem családi örökség, az
interneten találkoztam vele, aztán a saját szájízemre formáltam.
Megfelel
a fenti kritériumoknak, és ha azt nézem, hogy magam is arra törekszem, hogy az
évszázados falusi, paraszthagyományoknak is, akkor pont itt van a helye. Mit
jelent ez? A kamra megtöltése, hagyományos tartósítási módok, a gazdaságban
megtermelt termények, minél kevesebb bolti alapanyag.
Milyen
alapanyag kell ehhez a leveshez? Kolbász, krumpli, hagyma, sárgarépa,
pirospaprika, tejföl.
Nézzük.
Megfőzök
egy kisfazéknyi krumplit, leöntöm a levét (félreteszem!), és hagyom kihűlni.
Közben
megpucolok két kisebb vagy egy nagy fej hagymát, és egy fakanálnyi disznózsíron felteszem megpirítani.
Amikor ellágyul, hozzáteszek karikára, vagy félkarikára vágott sárgarépát,
összeforgatom, majd megszórom köménnyel, csipet őrölt borssal, pirospaprikával
és rögtön felöntöm a krumpli főzővizével. Ha kell, kipótolom vízzel.
Közben
a krumplit áttöröm, egy-két tojással és liszttel tésztát csinálok belőle. (Pontosan
így készül egyébként a szilvásgombóc tésztája is, de ez lehet kissé lágyabb,
csak ne ragadjon.) Nem teszek bele sót, jól fog esni a krumpli édeskés íze a
fűszeres levesben.
Amikor
felforr a leves, beleteszem a karikára vágott kolbászt, nálunk jelenleg
kecskekolbász lógott spejzban, majd
a tésztából tenyeremben kis gombócokat formálok és azt is beleteszem a levesbe.
Amikor
a gombócok feljönnek, akkor fél evőkanál liszttel elkevert tejfölt öntök bele,
majd citromlével kicsit megsavanyítom.
Enni
és főzni egyaránt kellemes étel. Bár a leírás alapján hosszadalmasnak tűnhet, de
fél-háromnegyed óra alatt elkészül. Akár három napig is ehető, ha akkora az
adag, valahogy nem érezteti, hogy több napja egy ételt eszünk.
