2012. május 28., hétfő

Trónfosztás

Ezt a hortobágyi húsos palacsintát jobban kedvelném, ha nem lenne így túlbonyolítva. Csak úgy pőrén, bunda nélkül, és elégedjen meg egy népszerű előétel ranggal.
De vastag kabátban, majonézzel, sült krumplival? Barokkos túlzás, az elkészítése iszonyú időrabló, nem férfiembernek való az!

A hortobágyi húsos palacsinta legfőbb bűne, hogy úgy betölti a képzeletünkben a sós palacsintáknak járó hatalmas helyet, mintha más nem is létezne. Pedig dehogynem, lehet itt még sok érdekes dolgot alkotni!

Én egy jó ideje csócsálom ezt a hajdinát, gyakran készítek belőle köretet. Tudom, hogy a fehér és nem fehér oroszok, ukránok egyik kedvelt kásanövénye, liszt alapanyaga. Mivel keletről terjedt el (a cseppet sem megtisztelő tatárka név is ennek állít emléket), a franciák jóval később ismerhették meg, de még ott is készítenek belőle érdekes ételt, a mindenféle izgalmas töltetű hajdinás palacsintát.

A hajdina, mint kása alapanyag kipróbálása után belekóstoltam a lisztjéből készült palacsintába is. Kellett egy kis türelem hozzá, mire rájöttem a sütés jó technikájára, de már behunyt szemmel, bal kézzel is megy. Megérte!
Utána sok tölteléket is kipróbáltam, ismert töltelékeket társítottam hozzá, azóta is azon örvendezek, hogy ez egy nagyon hálás alap. Nagyon praktikus vendégváró kajaként is.

A palacsintatésztát előző este összedobom, egy Chili & Vaniliától tanult recept alapján.

Teszek bele 20 dkg hajdinalisztet, 10 dkg búzalisztet, 1 tk sót, 2 db tojást, 4 dl tejet és 4 dl szódavizet.

Másnap reggel/délben/este kisütöm a palacsintát. Ha ennek a keveréknek az anyagát úgy adagolom, hogy a sütőbe 2 kanál masszát teszek, az 6 db vastag palacsintát ad. Egy ilyen megtöltve egy komplett reggeli, vagy vacsora adag.
Ha többféle tölteléket szeretnénk kínálni, akkor vékonyabbra kell sütni, hogy egy ember kettőt is vállalhasson.

Először én is kipróbáltam a C&V póréhagymás töltelékével, az ilyen lett:


Mutatok még néhány kézenfekvő töltelék lehetőséget.

Rukkola pesto Süllőcske módra:

A mozsárba (én a Műtárgyba) dobunk egy gerezd fokhagymát, egy szál apróra vagdalt fiatal zöldhagymát. Sóval apróra zúzzuk, majd adunk hozzá három-négy köteg rukkolát, amit előzőleg megmostunk, lecsepegtettünk, majd késsel apróztunk. A kellő pépes állag elérése után adunk hozzá olíva olajat, majd tekerünk rá borsot, jól összekeverjük.
Tálaláskor a pestót megszórhatjuk egy kis parmezánnal, én erre is szeretek tenni egy tükörtojást, magam készítette füstölt csilipelyhet is szórtam rá.



Aztán kerülhet még bele kapros orda is, Kövi Pál módra:
Ordát (zsendicetúrót) villával összetörünk. Olvasztott vajjal, kevés tejföllel kikeverjük. Sózzuk, majd apróra vagdalt zsenge kaporral gazdagítjuk.


És még egy spenótos, amit Poczok ihletett:

A Műtárgyban egy fél(!) gerezd fokhagymát sóval összezúzok. Utána több ízben beledobok megmosott, lecsepegtetett, megvagdosott spenótleveleket. Alaposan összezúzom. Olajon megpárolom, én bátran meghagyom a levét is, nem szeretem túlfőzni. Beleteszünk 20-30 dkg juhtúrót, olvadjon szét. Sózzuk, ahogy kívánja. És a Poczok-féle csavar, csak bátraknak: tegyünk bele két marék mazsolát.  Aki nem bátor és nem akar bele mazsolát, az elején tehet bele több fokhagymát is.

Ráadás tipp:
A spenótosba, amit úgy készítünk elő, mint az imént, tehetünk valamilyen kékpenészes sajtot is.
A tetejére? Szerintem a spenóthoz is remek a remegős sárgájú tükörtojás. De mit bánom én a maguk étkezési szokásait, tehetnek rá lilahagyma lekvárral fényezett kacsamáj darabokat is.

Ezek olyan nyári stílusú töltelékek. De mi legyen benne télen?

És végül egy bonus bölcsesség, csak a Pásztortűz olvasóinak: az agyonvert lódarázs pont úgy néz ki, mint a döglött. Ezt tegnap tanultam meg. :-/



2012. május 19., szombat

Bélabá

Már egy hete csak Bélabácsira gondolok. Meg-megállva.  Fel-felpillantva az égre. Mi lesz ebből? Néha meg BigBuffalo komámra, arra a nagy szakajtó vargányára, amit öt éve... Na, de itt tarantínósan megtörném az idősíkot*, ugorjunk egyet.

Délelőtt kimentem a Nagypiacra. Öreg Sam nem volt ott egyik kocsmában sem, így nem ittam kólát. Pedig rákívántam. De értek ehelyett más impulzusok.
Felmentem az emeletre, gondoltam, vetek egy pillantást a gombaárusokra. Ezt láttam:

Ez aztán a vadászzsákmány! A jobb oldali 80 deka, a sziámiak 68 deka. Csoda, hogy megkívántam ezt a nyári vargányát? Vettem kóstolónak néhány kisebb darabot.

Hazamentem, kiteregettem az áldozati oltárra a zsákmányt.


Mint látjátok, én a zsengébb kisebbekből választottam néhány darabot. Azok a kapitális gombák szerintem megvoltak már tízévesek is! Vagy kínai hamisítványok voltak.


Nos, vannak elképzeléseim, mi legyen ezzel a gombával.

Volt nékem egy gombalevesem, amit egy gazdag gyűrűs tuskógomba lelet után posztoltam.  Nos, annak módszerével egy ragut készítek a gombából és lesz belőle sós, hajdinás palacsinta töltelék.

Ez is egy dinamikus poszt, folytatom. De előbb elmegyek a kisvarjúkért, merthogy megjöttek.

Nos, a gombák és a varjak sorsa a későbbiek során összefonódott. Ugyanabban a raguban végezték. Az étel még nem volt posztérett, majd legközelebb.

* minden normális műszaki ember tudja, hogy az idő nem sík, hanem egyetlen dimenzió. De újságírók használják csak bátran.


2012. május 16., szerda

Boza - online!

A boza egy ősi ital, amely kölesből készül. A törökségi népek kedvelték, nálunk a kunok révén vált ismertté. De az is meglehet, hogy a régebbi korok magyarjai is készítették, de a kunok itták a legtovább, így ők hagytak legtöbb nyomot a krónikákban erről.
Manapság is él ez az ital, sokféle formában. A köles helyét sok helyütt átvette a búza, a rizs. Törökországban készítenek búza és rizs keverékéből alkoholmentes változatot is.

Az a célom, hogy egy kulturált, egyszerű, iható változatot keltsek életre. Tetszik ez az ital nekem. Részben a köles miatt, másrészt azért, mert a történetét nem úgy kezdik, hogy "már a régi rómaiak is", hanem úgy, hogy 8-9000 évvel ezelőtt már Mezopotámiában is! Ez már valami!

Ennek a posztnak a rendkívüli jellegét egyrészt az adja, hogy ezen a blogon először iszunk magunk készítette alkoholos frissítőt, másfelől pedig az élő, eleven posztolás. Percről percre nyomon követjük a boza születését.

2012. május 13., vasárnap

Csodaréti fenekeszegek


Süllőcske több ízben elvisz bennünket szépséges magyar tájak régi embereinek főzési szokásaihoz. Vízpartok környékén kalandozunk elsősorban, többnyire halakat készítünk szabad tűzön, eredeti módon, egyszerű eszközökkel. Halakat fogunk a Tiszán, a holtágakban, főként családi termesztésű, vagy szabadban gyűjtött hozzávalókat használunk fel. Fő cél a régi módszerek rekonstrukciója, de a mai korra értelmezhető megoldásokat is keressük. Végső soron azt a filozófiát képviseljük, amely megmutathatja az ősi műveltségek és a jövő kultúrája közti hidat. /PO/
 
Már régen megfigyeltem a Tiszán, ahol a gém, ott a balin. Nem véletlen járnak egy helyre. Kishalakat esznek ők, a gém a balinrablásokhoz igazodik, én surranó csónakomból messziről észreveszem a gémeket, kócsagokat, bakcsókat. Leveszem a gázt, s már repül is a műcsali.

2012. május 12., szombat

Májusi szamócaözön


Gerda vendégposztja a szamócáról és a földieperről.

A földiepret mindenki szereti (legalábbis én nem ismerek senkit, aki nem). Én is imádom, de nem gyalázom meg azzal, hogy idényen kívül eszem az import, íztelen árut. Olyankor csakis fagyasztottat. Idényben viszont töménytelen mennyiségben fogyasztom, és azok közé tartozom, akik szeretnek is különböző dolgokat készíteni belőle.
Néhány receptet osztok meg Veletek, mennyiségeket nem mindig fogok írni, mert nem tudok :D


2012. május 10., csütörtök

Időben szólok!

Hamarosan kezdődik a zöld dió szezon!

Aki zöld diót szeretne eltenni szirupban, mint a nagyi, vagy mint az örmények, annak már most ki kéne választani egy olyan diófát, amiről majd szed zöld diót.
Egy 8 dl-es befőttes üvegben 20...30 szem dió fér el. Szerintem egy családban 2-3 üveggel érdemes eltenni, nem kell ettől több. Értékes ajándék, érdemes kis üvegekben 4...6 szemet is eltenni.


A zöld diót ehhez a szirupos tartósításhoz még a csonthéj keményedése előtt kell leszedni. Később a dió már nem alkalmas erre. Az idén a szedés várhatóan június második felében esedékes. Majd szólok újra - és hozom a tavaly kipróbált, bevált receptemet!

2012. május 4., péntek

A Műtárgy - I. rész

Aznap reggel még nem gondoltam volna. Hogy estére már műgyűjtőnek számítok.

Amikor Süllőcske letakarva behozta, már sejtettem, hogy ez nem egy kisplasztika.
András - mondtam neki, merthogy így hívják - mi lesz ebből?



Aztán ünnepélyesen lelepleztük. András feleségétől egy kedves kis akvarellt kaptam, Andrea képét majd később mutatom be.
Örömöm határtalan volt, körbejártam, megsimogattam, mindenfelől megnéztem, majd jóféle fehér borral áldomást ittunk. Előbb az alkotó egészségére. Aztán meg azéra, aki használja majd.


Amint látjátok, konyhám dísze más léptékű, mint a többi fűszer őrlő mozsaram. Még dédanyám rézmozsara is csak szerényen elbújik mellette.
A nógrádi gránitból faragott mozsár súlya 20 kg. A hozzá tartozó törő 2 kg. A fészek térfogata egy literes, tehát egy jó félliternyi pesztót kényelmesen össze lehet benne zúzni. Két oldalán fogantyú van, András a bal oldalit kiöntő csőrnek képezte ki. A jobb oldali fogantyú konzolosan kiáll, itt még egy diótörő fészek is helyet kapott.

Kétöklömnyi teret belefoglalni húsz kiló kőbe: ez a monumentalizmus! Annak is funkcionális irányzata, mert ne feledjük, egy használati tárgyról van szó.  Barta Andrásnál a tömegesség alkalmazása nem öncélú, az alapanyagok törése-zúzása két kezes munka, ehhez egy stabil mozsárra van szükség, itt nyer a dolog nagy jelentőséget.
Bélabácsinak megköszönöm, ha kiegészíti ezt a műfaji meghatározást.

Süllőcske galériája itt.

A mozsár bemutatója tiszteletére alkottam egy salátát, nevezzük ezt Pásztortűz salátának. Használtam hozzá zsenge fejes salátát, amelyet András édesanyja nevelt, a kertemben szedett pitypang virágszárat és a Waka egyik receptjéből lesett öntetet. A Tököskánya szerzője füstölt szalonnáról indítja a dolgot. Van még benne egy kis zöldhagyma, uborka is.

A hozzávalók:
1 fej saláta
10 pitypang virágszár
egy fél kígyóuborka
két szál zöldhagyma
az öntethez 15 dkg füstölt húsos szalonna, 2 ek olívaolaj, 2 ek borecet.


Így készült:
A salátát levelekre szedtem, megmostam, lecsepegtettem. Kézzel darabokra tépkedtem, a salátástál aljára szórtam.
Az uborkát csíkokra szecskáztam, rászórtam a salátára.
A lilás színű zöldhagymát felkarikáztam, ráhalmoztam.
A néhány virágszárat megmostam, ekkor vágtam le róluk a virágot, majd 1 cm-es darabokra vágtam, a salátakupac tetejére szórtam.
A húsos szalonnát kis darabokra vágtam, majd kiolvasztottam.  Egy kis befőttes üvegbe, amelyet saláta-öntetek összerázására szoktam használni, tettem 2 ek olíva olajat, ebbe tettem 2 ek füstölt ízű zsírt. 2-3 ek borecettel kiegészítettem, majd összeráztam.
A húsos szalonnapörcöt lecsepegtettem, majd a salátára szórtam. 
Végül az egészet leöntöttem az összerázott öntettel.
A saláta ne legyen nagyon olajos, a dresszingből először a borecet aromája jöjjön elő, majd a füstölt íz. Nem ez a saláta kap majd Smithgerda Vándorserleget, de szerintem ennyi zsír simán elmegy benne, csak fűszerként van jelen.

A következő részben mozgóképen mutatom be a Műtárgyat és azt, hogy mi volt az első pesto, ami benne készült.

2012. május 3., csütörtök

Breaking NEWS!!!

A fecskéim megérkezése után arra lettem figyelmes, hogy rendszeresen veszekednek a rozsdafarkúkkal. Nem láttam, hogy elfoglalták volna a tavalyi fészküket, gyanút fogtam.
Csapdát állítottam és itt az eredmény:


















Semmi kétség, ez egy házi rozsdafarkú párocska! A fecskefészekben költenek! És a gasztroblogok közül a Pásztortűz az, amelyik ezt a híranyagot a világon elsőként tálalja!

Én ma valami madarat fogok ebédelni, így tiltakozok a házi rozsdafarkúk (Phoenicurus ochruros gibraltariensis) agresszív, kirekesztő, területszerző politikája ellen!

Szörnyű dolog, ami történt. Tragédia ez a fecskepopuláció számára. Nem is tudom, hogy fogják ezt elviselni. Talán segíthetnénk nekik.

Mostanában nincs csapadék, nincsenek pocsolyák sem. Így a fecskék nem tudnak másik fészket építeni. A veteményes kertben öntözzetek szórófejjel, az így képződő sáros felszínről a fecskék tudtak sarat gyűjteni, nagyon hálásak lesznek érte.
Erről már írtam tavaly is, épp egy éve.


2012. május 1., kedd

Are You Ready? Y/Y???

Jani bácsival minden évben elmeséltettük, milyen volt a disznótor. Hogy volt? Mit csináltatok belőle? Te hogy csináltad a kolbászt? Amikor felsorolta 10 kg kolbász hozzávalóit, a végére mindig odatette: és egy marék porcukor. Micsoda? Minek az? Jani bácsi elhalkította a hangját és jelentőségteljes pillantással mindig csak annyit mondott: KELL bele!

Namost. Mit keres egy fitness csaj egy zsírban tocsogó gasztroblogon? Amikor az írás ötlete felvetődött, én is úgy gondoltam, kell bele, nagyon is.
Így történt, hogy Gerda írása itt is megjelenhetett. Olvassátok, aztán legyen valami foganatja!

Most megosztom veletek, hogy mint egészségmániás és testsúlyfóbiás, miket szoktam enni, hogyan élek.