by Süllőcske
Ezen étel eredete olyan távoli időkbe mutat, mely
keletkezést aligha lehetne kimutatni.
A mai Székelyföld
ősi népessége a bronzkortól kezdve kőalapra épült gerendaházakban élt, a hegyoldalakon nagyállattartással foglalkozott. Nyári
szállást tartott fenn a magaslaton, állatainak szénát gyűjtött a téli
időszakra, jószágai tejét tartós élelemmé alakította.
Állatot vágott, mindig okkal, szelektív vágás, ünnep,
éhínség okán. A vágott állat minden
részét igyekezett jól felhasználni, tartósítani. A vágás idején viszont a
romlandóbb részeket, vért, belsőséget azon frissiben készítette, s a tor, az
áldozati rítus részévé váló étkek némelyikét ma is receptkönyvünkben találjuk.
A gölődörleves viszont ritkaságnak számít még olyan
archaikus falu hagyományaiban is, amilyen Lövéte. Edit, az ételmondónk Lövéte
szülötte, Mihály István geográfus,
természetvédelmi szakember barátom csodálatos felesége.
Elmondta nekem a gölődör dolgát, s azt is megígérte, ejsze
elkészíthetjük közösen.
Így adódott hát a lehetőség, hogy ezt a leírást, nyájas
olvasó, Neked ajánlhatom.
Ezen a júliusi késő délutánon négyféle autentikus székely
eledelt készítettünk, de maradjunk egyenlőre ennél az egynél.
A gölődör tulajdonképpen a báránygyomor, pacal, szépen
megtakarítva.
A gyomrot késsel megformáztuk, a leeső részt felcsíkoztuk. A
felhasított, szép tiszta gölődört visszavarrtuk, csak egy rést hagyva a
töltéshez.
A töltelékhez a bárányvért ledaráltuk a kisütött szalonnával
együtt dinsztelt hagymával vegyesen. Tojás, kevés rizs, vízsó, bors és csombor került még hozzá. A bekevert töltelék a pacalba töltődött, vigyázva, hogy
legyen helye a dagadásnak, majd bevarrtuk.
A kis gömböckék és a pacalcsíkok a vasbográcsban felforralt vízbe kerültek, és főttek, főttek.
Mikor jól kidagadt a
gölődör, a lé sót, babérlevelet és egy
tejes, kevéske lisztes, tojássárgájás habarást kapott.
A gölődöröket kivettük,
szépen szeletelve kerültek a tányérokba. A cérnát persze kihúztuk. Szép, mély ízeket éreztem, a töltelék nagyon finom, a lé
selymes, kerek, ízes, a pacal vékony, egész picit ropogós, mintha fafülgombát ennék.
Nem fitnesszkaja, azon remek emberek leleményes eledele, akik keményen
dolgoznak és tisztelik a Világügyelő ajándékait.
