by PO
A bajnóca egy kedves kis virágzó, lombhullató cserje –
nevezik kerti gyöngyvesszőnek is. A Bajnóca pedig egy ügyibevaló kis néptánc
együttes*, valahol a Berettyó mentén. Konkrétabban a jobb partján,
Berettyóújfaluban.
Az elmúlt szombaton náluk jártunk táncházban. A mulatságot a
székházukban rendezték. Nem túl nagy terem, jóféle fapadló várt itt minket. És
jókedvű fiatalok. Nekem az a leány tetszett a legjobban, aki boszorkánynak volt
maszkolva, piros, vamp ajkakkal, feketében, kalapban, ahogy kell. Őrület!
Az összegyülekezett népnek nem volt kicsi a terem, de a táncház tetőpontján
alaposan megtelt. Én azért szeretem az ekkora termeket, mert ebben nem kell
hangosítani a zenekart. Az unplugged muzsika szépen betölti a teret, és jó a
hangzása. (A hangosított zenekarnál, a kerámia padlónál már torzul a hangzás.)
A kezdéskor még kevesen voltunk, de hamar összegyűlt a nép.
A debreceni Flaska banda - szokványos vonós felállásban - muzsikált, aki igencsak otthon van Újfaluban.
Kezdésnek szatmári (vagy ahogy ma píszí: felső-tisza-vidéki) muzsika szólt és a
bálgazda táncospár táncot is tanított. Dancza István és Jakab Barbara
hangulatosan tolta az ecsedi ízekkel átszőtt figurákat. Megtelt a terem! A végén
még egy kis verbunk tanítás is volt, lelkes kis helyi legényekkel.
Fotó: Makoldi Sándor archívumából
Nem túl hosszú szünet után bukovinai táncok következtek. Csárdást, silladrit és polgári táncokat tanítottak Pistáék. Már megint tetőfokon volt a hangulat – és ezt még kívülről is jó vol szemlélni!
Később a zenekar kívánság alapján muzsikált szilágyságit,
székit, mezőségit, kalotaszegit. Nagyon örültem a széki párnak, mert
észrevehetően kezd kikopni a mai táncházakból – de itt örvendezhettünk,
felebarátaim.
A táncház hangulatára jellemző volt, hogy mindegyik menet
végén tetőfokára hágott a hangulat, megtelt a tánctér. Jól szólt a Flaska
banda! A gondos bálgazda megtűzdelte a műsort egy kis zsibai, cövekelő, sűrű
tempó, ritka tempó tanítással is. Így a kisemberek is érezték a törődést.
A táncháznak sok hangulati csúcsa volt, de azért a mezőségi
és a kalotaszegi menet jelentette az igazi tetőpontot!
.png)
Nekem az a véleményem, hogy ha a bálgazda és a párja fel tud öltözni gyönyörű
viseletbe, nekünk is meg kellene adni a tiszteletet. Érdekes kérdés a leányok,
asszonyok öltözete. Itt a fiatal leányok öltözete nem sokat bízott a
fantáziánkra: népviseletnek számított az elastic farmer… Az idősebb menyecskék
viszont már tudják, hogy a nőiség megélése szoknyában más. És a szoknya oly
szépen díszíti a táncot…
Jó kis táncház volt ez. Jövök máskor is. Hazafelé
végigénekeltem az utat. Háromnegyed óra, amit hazavittem a táncház hangulatából…
*Ezeket a mindenféle bohókás táncegyüttes neveket talán Bistey Attila tudja a legnagyobb szeretettel kimondani...
