2023. február 28., kedd

Bajnóca táncház 230225

 by PO

A bajnóca egy kedves kis virágzó, lombhullató cserje – nevezik kerti gyöngyvesszőnek is. A Bajnóca pedig egy ügyibevaló kis néptánc együttes*, valahol a Berettyó mentén. Konkrétabban a jobb partján, Berettyóújfaluban.

Az elmúlt szombaton náluk jártunk táncházban. A mulatságot a székházukban rendezték. Nem túl nagy terem, jóféle fapadló várt itt minket. És jókedvű fiatalok. Nekem az a leány tetszett a legjobban, aki boszorkánynak volt maszkolva, piros, vamp ajkakkal, feketében, kalapban, ahogy kell. Őrület!
Az összegyülekezett népnek nem volt kicsi a terem, de a táncház tetőpontján alaposan megtelt. Én azért szeretem az ekkora termeket, mert ebben nem kell hangosítani a zenekart. Az unplugged muzsika szépen betölti a teret, és jó a hangzása. (A hangosított zenekarnál, a kerámia padlónál már torzul a hangzás.)

A kezdéskor még kevesen voltunk, de hamar összegyűlt a nép. A debreceni Flaska banda - szokványos vonós felállásban - muzsikált, aki igencsak otthon van Újfaluban.
Kezdésnek szatmári (vagy ahogy ma píszí: felső-tisza-vidéki) muzsika szólt és a bálgazda táncospár táncot is tanított. Dancza István és Jakab Barbara hangulatosan tolta az ecsedi ízekkel átszőtt figurákat. Megtelt a terem! A végén még egy kis verbunk tanítás is volt, lelkes kis helyi legényekkel.

Fotó: Makoldi Sándor archívumából

Nem túl hosszú szünet után bukovinai táncok következtek. Csárdást, silladrit és polgári táncokat tanítottak Pistáék. Már megint tetőfokon volt a hangulat – és ezt még kívülről is jó vol szemlélni!

Később a zenekar kívánság alapján muzsikált szilágyságit, székit, mezőségit, kalotaszegit. Nagyon örültem a széki párnak, mert észrevehetően kezd kikopni a mai táncházakból – de itt örvendezhettünk, felebarátaim.

A táncház hangulatára jellemző volt, hogy mindegyik menet végén tetőfokára hágott a hangulat, megtelt a tánctér. Jól szólt a Flaska banda! A gondos bálgazda megtűzdelte a műsort egy kis zsibai, cövekelő, sűrű tempó, ritka tempó tanítással is. Így a kisemberek is érezték a törődést.

A táncháznak sok hangulati csúcsa volt, de azért a mezőségi és a kalotaszegi menet jelentette az igazi tetőpontot!


Barátaimmal sokat szoktunk azon vitatkozni, hogy kell felöltözni egy táncházba. Van, aki szerint öltözz úgy, hogy jól érezd magad. Ebbe aztán belefér a mackóalsó, a farmer, a márkás sportcipő is.

Nekem az a véleményem, hogy ha a bálgazda és a párja fel tud öltözni gyönyörű viseletbe, nekünk is meg kellene adni a tiszteletet. Érdekes kérdés a leányok, asszonyok öltözete. Itt a fiatal leányok öltözete nem sokat bízott a fantáziánkra: népviseletnek számított az elastic farmer… Az idősebb menyecskék viszont már tudják, hogy a nőiség megélése szoknyában más. És a szoknya oly szépen díszíti a táncot…

Jó kis táncház volt ez. Jövök máskor is. Hazafelé végigénekeltem az utat. Háromnegyed óra, amit hazavittem a táncház hangulatából…

*Ezeket a mindenféle bohókás táncegyüttes neveket talán Bistey Attila tudja a legnagyobb szeretettel kimondani...