Akiknek a nyúl túlságosan cuki, a ló túl intelligens, a hal meg túl szálkás, van egy reális alternatívánk. Itt van ez a nutria. Esszük? Nem esszük? Na, nézzük csak!
Nem szívesen mondanánk le arról az elsőségről, hogy a gasztroblogok közül elsőként foglalkozzunk a nutriával. A régebben itthon jól ismert prémes jószágot meg is lehet enni, ez egykoron része volt az állat többcélú hasznosításának. Vendégünk Balage, aka Waka a nutriáról és Virslibácsiról idézte fel emlékeit.
Nem szívesen mondanánk le arról az elsőségről, hogy a gasztroblogok közül elsőként foglalkozzunk a nutriával. A régebben itthon jól ismert prémes jószágot meg is lehet enni, ez egykoron része volt az állat többcélú hasznosításának. Vendégünk Balage, aka Waka a nutriáról és Virslibácsiról idézte fel emlékeit.
Virslibácsi egy nagy építővállalat középvezetőjeként ment nyugdíjba a szocializmussal együtt, valamikor a rendszerváltás környékén. Addigra felépült a Hegyen a kulipintyó, téliesítve, pincével, ahogy kell, készen voltak az ólak, beszerezett az minden szükséges háztáji gépet, és a kis szőlő is termőre fordult (hiába no, az utolsó munkával töltött évek már a nyugdíjas létre való felkészülés jegyében zajlottak).
