2011. január 26., szerda

A jó olvasó...

...mindenekelőtt érdeklődő. Amikor olvassa valahol a Pásztortűz blog nevét, példás reakcióidővel, "ejh, mi a szösz?!" felkiáltással rákattint. És elolvas mindent. És nyom egy tetszik gombot, vagy nyom egy nem tetszik gombot.



...precíz. Ha egyszer már idetévedt, beteszi a Pásztortüzet a kedvencei közé, hogy másnap könnyen megtalálja.

...agilis. Ha olvas itt egy jobb receptet, azonnal linkeli és továbbküldi ímélben a haverjainak, barátnőinek, kérve őket, hogy küldjék tovább 10 barátjuknak és jól megfenyegeti őket arra az esetre, ha mégsem pattintják tovább.

...trendy. Betolja a facebook, vagy az iwiw hírsávjába a legújabb Pásztortűz poszt linkjét, még akkor is, ha tegnap ezt már valaki más is megtette. Egyszer olvastam egy indiánról, aki képes volt egyszerre nyolc nyílvesszőt a levegőben tartani. Szóval így...

...kreatív. Felhív engem, mert eszébe jutott, hogy ezt a cuccot lehetne így is főzni, meg úgy is. Vagy egyáltalán: neki is van egy tuti receptje és elmeséli.

...megszállott. Még éjjel kettőkor este tízkor is képes felhívni: tudod, mi jutott eszembe? Ahhoz a kubai leveshez utógondozásképpen mekkora lenne egy bladi meöri!!!

...tényleg szeret főzni. Néha kipróbálja azt, amit itt olvasott és visszaszól, hogyan sikerült. Elmondja, hogy ő mit csinálna másképpen. Elmeséli, mekkorát villantott a tejbekölessel. Esetleg megemlíti, hogy beégett a tárkonyos hallevessel a paleo csaja előtt, merthogy...

...jó diplomata. Ha meghívják egy szalonnasütésre, vagy egy újgazdag bábekjú pátira, már a második mondatában képes eljutni a Pásztortűz említéséig, magára vonva ezzel a kemény mag kitüntető figyelmét.

...elkötelezett. Otthon lilafügés kötényben főz, malackarajos pólóban villant a céges bulin, ahol ő promótálja a dunai halászlevet, az összes neves blogger könyve ott sorjázik a könyvespolcán és ímélt ír nekem, hogy mikor lesz már Pásztortűz emblémás póló is.

Egyszer biztosan lesz. Majd ha sok-sok ilyen olvasóm lesz :-))

2011. január 24., hétfő

Találós kérdés

Mi lesz abból, ha savanyú káposztát kifacsarunk, keverünk bele egy kis kockára vágott hagymát, leöntjük néhány korty hidegen sajtolt napraforgóolajjal, megszórjuk paprikával, összekeverjük és állni hagyjuk?

Egy finom téli saláta.


2011. január 23., vasárnap

A székely-kínai határfolyónál

Kövi Pál írja, hogy kutatásai szerint kizárólag a kínai és az erdélyi konyhában található meg a savanyú káposzta, disznóhús és a folyami rák együttes alkalmazása. Nagyon csábító, izgalmas kaland lehetne, de ritkán van kéznél folyami rák, így más téma után kellett néznem. A nagy birodalom felbosszantására ez a székely-kínai szomszédhatás kérdésének felvetése amúgy sem alkalmas, arra ott vannak a bevált Free Tibet és Free East-Turkestan jelszavak.

Nézzük a sokkal elterjedtebb savanyú káposzta - hal kombinációt. Ez valaha annyira népszerű volt, hogy régi korok dokumentumaiban bőven találni rá recepteket. Viszont nem bővelkedünk ma is élő példákban. Ennek sok oka lehet, az egyiket én is tudom: a régen minden vidéken oly népszerű káposztás csík elkészítése ma büntetőjogi kategória. A csíkfélék a természetes vízrendszerek átalakítása következtében nagyon megfogyatkoztak, ma hazánkban ezek a fajok természetvédelmi oltalom alatt állnak.Védett állatot meg nem ehetünk, ugye.

A Bűvös Szakács egy régi posztjában a rizlinges káposztaleves füstölt angolnás palacsintával c. kompozícióval állít emléket a káposztás csíknak. Mi a Kulináris Chartához még nem csatlakoztunk, de ehhez az emlékműhöz igen, a magunk szerényebb eszközeivel egy erdélyi receptet valósítottunk meg, amely Kövi Pál gyűjtéséből származik, csekély módosításokkal rendszeresen elkészítem.

Ponty savanyú káposztával

Hozzávalók: 1 kg savanyú káposzta, füstölt szalonna, 6 db pontyszelet, 2 dl tejföl, gyömbér, tárkonyecet, bors, só
A pontyszeleteket bedörzsölöm tárkonyecettel, majd besózom és állni hagyom, legalább egy órán át.
A szalonnát felkockázom, kiolvasztom, beledobom a kifacsart (esetleg kimosott és kifacsart) savanyú káposztát. Félig megpergelem, beledobok egy teáskanálnyi reszelt friss gyömbért, összekeverem.
A félig kész káposztát egy tűzálló tálba teszem. A tetejére helyezem a pontyszeleteket, frissen törött borssal megszórom. A tetejére vajdarabokat teszek, majd lefedve betolom a sütőbe, 160 °C-on izzítom. Egy fél óra múlva leveszem a fedőt, öt perc múlva egy kis tejfölt pöttyintek a tetejére. Még öt perc és kész!



Cselek és fortélyok:
Ez nagyon finom ponttyal elkészítve, de még finomabb folyami harcsával!
Szalonna helyett mehet libazsír is!
A halat sütés előtt hozzuk be a hideg helyről, hogy addigra szobahőmérsékletűre enyhüljön.
Én nem szeretem a káposzta kimosását, de itt mégis javasolom, enélkül nehéz kordában tartani az étel sóját.
Aki nem ismeri a gyömbérteát, ehhez az ételhez feltétlenül próbálja ki! Egy kis borral szelídíthető.

Szóval ezt eszi a szórványmagyar. De a tömbmagyar is ismerje meg! Egy nemrégi vita következtében elhatároztam, hogy a szegényes hazai halfogyasztási kultúra nyomába eredek. Basszus, én már nem győzöm, hiába zabálok meg tengernyi halat, még mindig 3 kiló per évnél tartunk! Mi történik itt? Megyek és a dolgok szoknyája alá nézek!

Örvendezzünk, paleo hitű barátaim, ismét egy gyöngyszemet szórtam közétek! :-))

2011. január 9., vasárnap

Wannabe zakuszka

Vannak kaják, amiket csak nagy tételben készítünk el, aztán rájárunk egész télen. Mert nem éri meg kolbászt tölteni csak egy lakoma kedvéért. Vagy lekvárt főzni csak a holnapi reggelihez. 
Sok alapanyag csak szezonálisan áll rendelkezésre, ezért rég kialakultak azok a technikák, amelyekkel például a barackízt hosszú időre hozzáférhetővé tesszük. És mamutot sem kell minden nap leteríteni. Hosszan beszélgethetnénk arról is, hogy eleinte a tartósítás volt a fő cél, aztán ezek némelyikéből önálló ételt eredményező technika is lett. Szóval elég komplex kérdéskör ez, ebből is látszik, hogy a blogírás egy multidiszciplina.

Talán említettem már, szeretem a zakuszkát. Elég sok munka van vele, jóval bonyolultabb, mint egy kolbásztöltés. De sokan mégis bevállaljuk, mert a végeredmény egy fantasztikus téli csemege.

Tavaly nyáron kikísérleteztem, hogy a zakuszka alapanyagaiból a lecsókészítés logikája szerint is lehet egy pompás ételt alkotni. Nem bonyolult,  természetesen bográcsban is készülhet. Most, a téli ínséges időkben meg arra jöttem rá, hogy nem probléma a négy fő alapanyagot beszerezni  és egy serpenyőbe összeterelni. Jó, jó, az alapanyagok terén kell kötni kompromisszumokat, de néha télen még ennyi belefér.

Esettanulmányomban egy rurális változatot írok le.

Végy  egy kis darab füstölt szalonnát és egy darab húsos szalonnát. Felkockázva kezdd el izzítani, először a zsírosat, később add hozzá a húsos szalonnát. Ha sok zsír sül ki, le kell önteni belőle.
Dobj hozzá 2-3 felkockázott hagymát és párold. Pár perc múlva adj hozzá két meghámozott, kockára vágott padlizsánt. Dobj hozzá 2 babérlevelet, adj hozzá egy mokkáskanálnyi frissen őrölt borsot. Sózzad . Addig párold együtt fedő alatt, amíg a padlizsán meg nem puhul. Néha meg kell kevergetni.
Amikor a padlizsán már menthetetlen, dobj hozzá 2-3 szem paradicsomot, 2-3 pritamin paprikát, ízlés szerint kockázva, csíkozva. Lényegesen érdekesebb, ha belekarikázunk egy cső csípős zöldpaprikát is. Később néhány evőkanál házi paradicsomsűrítmény is adható hozzá.
Amikor minden alkatrész megpárolódott, érezhető a zakuszkára jellemző illat, és a zöldségek leve is nagyrészt elfőtt, akkor üss rá néhány tojást. Ezzel lehet a tömeget növelni, a várakozók számától függően. Jó étök lészön!



A zakuszka stílusú lecsóm paleó. A kenyerem nem.



Hoaxvadász Projekt

Vannak, akik ilyenkor vaddisznóra, nyúlra és más ennivalókra vadásznak. Mi most a hoaxokat tereljük a céltávcső keresztje elé. Több ez, mint vadászat, mert nem az a célunk, hogy  megöljük őket (és megegyük), hanem az, hogy kiderítsük, melyik hamis és melyik nem. A hamisakat persze lepuffantjuk (és megesszük). 

A hoax (angol eredetű, jelentése: „beugratás”, „megtévesztés”, „átverés”, „álhír” vagy „kacsa”) leggyakrabban az e-mailben terjedő álhírek, kacsa-lánclevelek különféle változatait jelöli, bár az átverés gyakran kiegészül honlapokkal, illetve nemritkán az írott sajtó vagy a tv is hajlamos átvenni.

Mindenkinek van erről tapasztalata, talán még kedvenc hoaxa is. Én is ismerek jónéhányat. De tele van a hócipőnk azzal, hogy ezek mindig olyan komolysággal jönnek, hogy utána valóságos ímél-cunami indul el. 


A munkamódszerünk sokrétű, kifinomult és problémaorientált lesz. Némelyiket józan paraszti ésszel megközelítve elemezzük, aztán majd megmondjuk, hogy mi van.
Némelyekre vonatkozóan reprodukáljuk a megfelelő körülményeket és kísérleteket végzünk, így derítjük ki az igazságot.
Lesz, amelyiknek a nyomába eredünk és a megfelelő kulcsembereket kérdezzük meg.  Itt van ez a Bill Gates-ügy. Igaz, vagy sem, igény az vóna rá. Tehát videóinterjút tervezünk  Mr Gates-szel, tisztázandó ezt az osztogatós dolgot. Persze nem olyan anyagias módon mászok bele a témába, ne féltsetek, tudok ilyen helyzetekben viselkedni. Hello Bill, hogy vagy mindig?  Hogy tetszik a Pásztortűz blog? Melyik a kedvenc recepted? Bajai, vagy szegedi? Vörös, vagy fehér? Fej, vagy gyomor? By the way, gratulálok a nagyívű projekted sikeréhez! Mindenki azt hitte, meghülyültél, de szerintem nemes és nagylelkű vagy. És ha már így összefutunk, megadom neki a számlaszámomat, amire azt a 3428 dollárt utalhatja, amiért keményen megdolgoztam. És persze kézcsókom Melinda asszonynak.


Az egyik személyes kedvencem az a hoax volt, amelyikben néhány vidám srác 4 mobiltelefonnal kukoricát pattogatott. 




Nem szerencsés egy kísérletet prekoncepcióval kezdeni, de nagyon kívántam, hogy igaz legyen a dolog. Sajnálom, hogy a bizonyítás nem sikerült. Sem kukoricával, sem a jóval kisebb szemű, de pattogatásra éppúgy alkalmas amaranttal. 
Úgyhogy, ha ezt látjátok, nyugodtan dobjátok a hülyeség feliratú szemeteskosárba. Azt nem derítettük ki, hogy a trükk magyarázata csak a kamera jó ütemű elrántása volt, vagy valami más.


Ki ne ismerné azt az okosságot, amelyben elmagyarázzák, hogy a mikróban felforralt víz hű, de káros. A mikrózott vízzel nedvesített magok szenvednek, beteges csírákat hoznak, míg a közönséges vízzel kezelt magvak szép egészségesen fejlődnek. Na, most erre vonatkozóan végzünk kísérleteket. Az eredményt természetesen nemcsak a Nature-ben, hanem itt is publikáljuk.


Az új Hoaxvadász Projekt mellett folytatjuk a Ha már nem főzünk, legalább beszéljünk róla rovatunkat, amelyben megannyi szabad tűzre vihető receptet, ötletet tálalunk. Terveink között szerepel, hogy rázúmolunk a kemence témájára is hamarosan. Említem még a Nagy Lúkolbász Degusztáció ötletét is, bár az egyik kedvenc blogom néhány órával megelőzött a beharangozással. Sebaj, mindenkinek jut a lókolbászból.

Nektek melyik a kedvenc hoaxotok? Levadásszam, vagy hagyjam futni? Ti mennyit kaptatok már a Gates-vagyonból?

2011. január 3., hétfő

Akarnád, de nem mered?

Amikor kiskamasz koromban egy-egy idétlen idős bácsi kérdezte, hogy na, oszt’ hogy állsz a pinával? - olyan szívesen megmondtam volna neki az őszintét. Hogy már óvodás koromban – doktor bácsinak álcázva - többet láttam, mint amennyit el bír képzelni. És az érdeklődésem azóta is töretlen… De nem mondtam, mert egy fiúgyermeket akkoriban nem úgy neveltek.

Mi akadályoz meg bennünket abban, hogy nem merünk változtatni bizonyos dolgokon, értelmetlen sablonokon? A karácsonyi halászleven? Én már rég elvetettem ezeket a kötelező gyakorlatokat, a karácsonyi asztalra sok minden mást is kipróbáltam. Sikerrel.
Itt van például ez a sütőtök krémleves.
Az Isten is arra teremtette, hogy meghitt hangulatú téli esték étele legyen. Tavaly óta próbálgattam, csiszolgattam és most elkészítettem a Tökéletes Sütőtök Krémlevest. Nem akartam karácsony előtt leblogolni, úgysem akadt volna, aki ismeretlenül kipróbálja. De most a vállalkozó kedvűek kezébe adok egy csodafegyvert! Próbáljátok ki, aztán decemberben lehet vele villantani.

Hozzávalók:
régi fajta, földgömb alakú sütőtök
tökmag olaj
szárnyas alaplé
só, fehér bors, szegfűbors, gyömbér
feltétnek tökmag és/vagy sült húsos szalonnakockák

A tököt feldarabolom, meghámozom, majd a sárga húsát kisebb kockákra vágom. Nagy fazékba teszem, kevés olajon elkezdem párolni. Mivel a folyamatos kavargatástól nem látom, hogy pörkölődne, ezért amikor megunom, felöntöm az előkészített szárnyas alaplével. Főzöm, közben sózom-borsozom és két kis karika gyömbérrel és egy szem szegfűborssal ízesítem. Amikor a tökkockák már puhák, az egészet összeturmixolom.

Tálaláskor szépen díszíti néhány csepp sötét, hidegen sajtolt tökmagolaj. A tányéron megszórjuk egy kis vagdalt tökmaggal, de tehetünk bele sült szalonnakockákat is.


Cselek és fortélyok
A gyömbér és a szegfűbors rendszerint az édes tökkrémlevesek jellegzetes fűszere, így ennél a sós változatnál mértékkel használjuk, csak finom utalásféleképpen.
Ha nincs kéznél szárnyas alaplé, akkor öntsétek fel vízzel. Na-glutamáttal készített leveskocka használata ellenjavallott.
Mindenki kísérletezze ki, hogy mennyi lével öntse fel az ízlés szerint kívánt sűrűséghez.

Ez a cucc aztán tényleg paleo. :-D Megalkuvás nélkül.

2011. január 2., vasárnap

ÜNNEPI

Ez az ünnepek körüli blogolás valahogy nem úgy sikerült. Egymás után két fergeteges témám dőlt be.

Karácsony előtt elsétáltam az egyik halbolthoz. Feltett szándékom volt, hogy rácsodálkozok a csak karácsonykor pontyot falók hosszan kígyózó sorára, majd sértődötten hazamegyek és összedobom a kedvenc halsalátámat, konzerv olajos halból, persze. Aztán sajnáltatom magam itt a blogon, hogy ezen a héten nem ehettem rendes halat.
És akkor mi van? Semmi sorállás! Sőt! A hortobágyi lehalászások miatt volt törpeharcsa és csuka is. Vettem hát mind a kettőből, csináltam belőle halpaprikást, a gyerekek majdnem verekedtek a jobb falatokért – dehát két héttel karácsony előtt ez nem olyan ütős blogtéma…

Fejben már megvolt, hogy ezt az újévi köszöntőt úgy kezdem, hogy „Köszöntöm olvasóimat a hülye versikék és a mobilszolgáltatók ünnepén!” És akkor szilveszterkor mi volt? Egyetlen  bugyuta rövid szöveges üzenetet (továbbiakban: röszü) nem kaptam. Ehelyett volt néhány igazán visszafogott, ünnephez illő vers, néhány jó ízlésű jutúbos csatolmány… El voltam ájulva! Úgyhogy én is visszafogom magamat és Kányádi Sándortól hozok egy strófát:

Nem kívánok senkinek se különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud, legyen boldog,
érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon, s megint többre.
Tiszta szívből ezt kívánom!