Kánikula, narancs riasztás

Tizenöt éve is van annak, hogy ilyenkor, nyáridőben, ebédre főztem egy slambucot. A család a hűs lakásból nézte, túlélem-e, a pálinka tud-e annyi verejtéket csalni arcomra, amennyi elég a megfelelő hűtésre. Akkor azt mondtam: soha többet. Kánikulában csak hűsölök, nem aszalom magamat a tűz mellett. Főzni csak este, és persze együtt.

A mediterrán stílusú heverészés azonban mit sem ér egy idevágó kaja nélkül. Valamit ilyenkor is kell ebédelni. Nekem ez a kedvencem. Nagyjából egy vajas kenyér elkészítési ideje alatt összeszerelhető.

Hozzávalók 4 személyre:
1-2 doboz olajos hal
2 fej saláta
5-6 szál zöldhagyma
5-6 szem paradicsom
balzsamecet

A kompjúterben kijelölöm a Summertime-ot, Armstronggal és Ella Fitzgeralddal persze. Pléj, enter.

A salátát levelekre szedem, megmosom, lecsöpögtetem.
A leveleket kézzel széttépkedem apróbb darabokra, a salátás tál aljába dobom.
A hagymát felkarikázom, a tálba dobom. A zöldje is mehet bele.
A paradicsomot felkockázva szintén hozzáadom.

Egy doboz füstölt és egy doboz natúr olajos halat villával összetörök (ha apró sprotni, az akár egészben is maradhat) és az egész kupac tetejére halmozom.

Óvatosan az egészet összekeverem.

A saláta alapra éjfekete balzsamecetet csurgatok.

Taps, függöny, pénztár.

Olaj nem kell bele, elegendő ide a halat kísérő növényi olaj.

Nem érdemes belőle sokat készíteni, mert ez csak frissen az igazi.

Nagyon finom, könnyed kaja, nagy mennyiséget be lehet lapátolni belőle, Persze kenyér nélkül. Úgyhogy mégis érdemes belőle sokat csinálni.

És szerintem paleo. Most nézem csak, a blog jó féléves fennállása után a paleo címke a legkövérebb. Ki hitte vóna, hogy a paleo étrend követőinek egy zsírban tocsogó blog az egyik legnagyobb barátja?!