Hogy volt? - szemelvények a karácsonyi asztalról

Boldog Új Évet, benne sok jó posztot kívánunk kedves olvasóinknak! Szerencsésen túléltük az ünnepeket, itt az ideje egy retrospektív gesztusnak. Hagyjuk az emeletes közhelyeket, a bonyolult költeményeket, nézzünk most a karácsonyi asztalról néhány egyszerű, de pikáns és érdekes ételt. Először Mitzi belépőjét olvashatjátok, majd megragadva ezt a cékla vonalat, magam is rímelek rá egy étket. /PO/

A rózsaszín francia saláta

by Mitzi von Küche

Családunk hölgytagjai ugyanarra a keresztnévre hallgattak-hallgatnak. Voltak nagy névnapok, amikor négy generáció is helyet foglalt az ebédlőasztalnál. Ilyen és más ünnepi eseményeink egyik fénypontja a francia saláta. Ez az étel nekem mindig egyet jelentett az üde halvány rózsaszínnel, a pikáns, édeskés-savanykás ízzel és vendégeink elragadtatott dicsérő szavaival. A mai napig élmény, ha az asztalra kerül.

Jó idő eltelt, amíg más helyen is kóstoltam francia salátát és megdöbbenve konstatáltam, hogy sem színében, sem ízében nem is hasonlít a miénkre. Aztán másutt is így tapasztaltam. Lassacskán rájöttem, hogy bizony mi vagyunk a kivételek és másutt nem ismerik a mi rózsaszínű francia salátánkat, aminek eredeti orosz receptjét megosztom a nyájas olvasókkal.

A hozzávalók: a salátához másfél kiló kiflikrumpli, 3 szép szál sárgarépa, egy alma (lehetőleg savanykás ízű), csemege uborka (mérettől függően 5-8 darab), céklasaláta (kb. 10 karika). A majonézhez tojássárga, tejföl (+ esetleg kefir vagy joghurt), mustár, citromlé, étolaj, só, porcukor.

Héjában megfőzöm a krumplit és a tisztított egész répát. Most következik az idegölő aprómunka, amihez jó zenét ajánlok hallgatni: a meghámozott krumplit kis kockákra kell vágni, a répát még kisebb kockákra. Következhet az alma, az uborka felkockázása, majd a céklát hagyom utoljára, mert ekkor minden piros lesz. Érdemes minél apróbbra kockázni – tapasztalatból mondom, így lesz kitűnő az ízhatás. Ezzel a munka javával végeztünk is. Egy jó nagy tálban alaposan összekeverjük a hozzávalókat. Ilyenkor még érdemes megsózni a keveréket. 

Elkészítjük a majonézt a tojássárga, mustár, csöpp citromlé, porcukor összekeverésével és az étolaj cseppenkénti hozzáadásával, amíg egynemű emulziót nem kapunk. (Ha összecsapódik a tojássárga, sebaj, tegyük félre, és egy másik edényben kezdjük újra a műveletet, majd a végén hozzáadhatjuk az előzőt is). Hozzákeverünk 2 nagy doboz tejfölt, vagy az egyik lehet kefír avagy joghurt is (kalóriaspórolás miatt), ízesítjük ízlés szerint. Alapvetően némileg édeskés-pikáns legyen az íze és hozzáadjuk a felkockázott keverékhez. Ismételten alaposan összekeverjük a masszát és megkóstoljuk, valamelyik zöldségből nem kell-e még hozzáadni (legutóbb cékla kellett még bele).

Jó, ha van ideje a hűtőben összeérni a francia salátának, a színe is ekkor lesz üde rózsaszínű, de már néhány óra múltán élvezhetjük a finom ízösszetételt. Nagyon finom sült húsok mellé, de jól passzol a töltött tojások, hidegtálak mellé is. Mi önmagában is nagyon kedveljük.

Nem tévedés, ez a rózsaszínű francia saláta nem tartalmaz zöldborsót, azt semmiképpen ne tegyünk bele - az egy más kategória, akárcsak a fagyasztott francia saláta-alapból gyári majonézzel hipp-hopp összeütött valami.

És végül, érdemes nagyobb mennyiséget készíteni belőle, mert hamar el fog fogyni.

Halak céklasalátával

by PO

Én gyakran készítek egy olyan céklasalátát, amit sok helyütt orosznak neveznek, sebaj, de mindenképp rokonítható Mitzi salátájához.

Önkezemmel majonézt készítek, rendszerint olívaolajból, néhány órával a többi művelet előtt. Egy kis tejföllel felhúzom, az így nyert tatármártásba apróra vagdalt fokhagymát keverek. Álljon, hogy ez az öntet pikánsan fokhagymás ízt nyerhessen.

A csíkozott céklát gőzben megpárolom, kihűtöm.

Ecetes uborkát karikázok, ami a cékla mennyiségének kb. negyede. Összevegyítem.

Hozzávegyítem a tatármártást, összekeverem, majd egy órányi állásidő után bátran kínálom sült- és rántott halakhoz.