Gyermekkorom piros aranya

Új szerzőt köszöntünk a blogon. Fogadjátok szívesen Szépia írását! /PO/

by Szépia

Három gyermekes édesanyaként egyre gyakrabban találom magam szembe azzal a kéréssel, hogy a gyermekkoromról meséljek gyermekeimnek. Azt tapasztalom, hogy gyermekkori történeteimet a gyerekek sokkal nagyobb örömmel, izgalommal fogadják, mint a mesekönyvek pallérozott históriáit. Olykor már kifogyok a történetekből, de aztán mégis valami előre lendít. Most épp a settenkedő, napsugaras, illatos ősz…

Kislánykaként, iskola után rendszeresen anyukám munkahelyére siettem. Különös világ volt számomra, a kattogó írógépek zajában volt valami mesebeli varázs, ami magával ragadott és amilyen gyakran csak tehettem iskola után betértem az irodába. Aztán amikor a gépek elhalkultak, én ülhettem végre anyukám gépe elé és kedvemre csilingelhettem a gépével, amíg ők fecsegős, női kacajos kévészünetet tartottak. A kávészünetbe sok minden belefért és ilyenkor cseréltek gazdát a jobbnál jobb, finomabbnál finomabb receptek. A kolléganők közt voltak szerb anyanyelvűek is, így a receptek közé bekerültek az ő specialitásaik is, amelyekből olykor kóstolót is vittek a többieknek. Így kerülhetett anyukám receptes füzetébe Dragica tortája, Slavica slatkója vagy épp az ajvár receptje. 

Az ajvár, mely írásomnak főszereplője, nem csak a receptfüzetbe került be, hanem családunkban hagyománnyá is ért az őszi ajvárfőzés. 

Ez a szerb eredetű finomság szép húsos elefántfülpaprikából, padlizsánból és fokhagymából készül, sültek mellé kínálják, de kenyérre kenve, akár kanalazva is mennyei finomság. Ma már háziasszonyként magam is minden ősszel elkészítem és a család hálás szívvel fogadja a több órás munka eredményét. Gyorsan elfogy.

A következőképp készítem:

5 kg szép, húsos elefántfülpaprikát kimagozok, szeletekre hasítom őket. 

2 kg lila mosolygós padlizsánt szintén megtisztítok, darabokra vágom, majd 

három szép nagy fej fokhagymát is megfosztok a hajától. A fokhagymából sosem árt, ha több kerül az ajvárba.

A második felvonásban elkészítem a szirupot: 1,5 liter vízhez hozzáadok 4-5 dl 10 %-os ecetet, 12,5 dkg cukrot és 5 dkg sót.  

Ebben a lében színváltozásig előfőzöm a hozzávalókat, majd hagyományos húsdarálón ledarálok mindent. 

Előveszem a legnagyobb fazekamat és ebben egy órán át főzöm, sűrítem az ajvárt. Miután szép lassan fölforrt az ajvár, nagyon kis adagokban hozzákeverek 8 dl napraforgóolajat. 

Ezután üvegekbe töltöm az ajvárt és egy vízzel töltött tepsibe sorakoztatom őket. A sütőbe tolom a teli tepsit és 100 fokon egy órán át forrósítom, majd hagyom, hogy az üvegek itt is hűljenek ki. Így kikerülöm a tartósítószereket, nem hagyok támadási felületet az allergiának. 

Legközelebb mutatok egy egyszerű, ízletes megoldást az ajvár használatára.