2017. november 5., vasárnap

Ez is egy kőleves!

by PO


Mintha nyáron csak gyümölcslevest kívánnánk. Mintha csak az ősz juttatná eszünkbe a belénk melegséget öntő leveseket...
Mindegy is, ez az étel nekem is most jutott eszembe, a nyári forróságban nem. 

Készítési technológiája szerint ez a leves a húslevessel mutat közeli rokonságot. Beletesszük a húsfélét, főzzük egy darabig, aztán meg a többi hozzávalót, és a végére minden összejön. 
A kőleves jellegét az adja, hogy a húsféle sok dolog lehet, a füstölt csülöktől a füstölt bordaszélen át a füstölt szalonnabőrig - illetve sokféle zöldséggel gazdagíthatjuk. A kőleveseknek nincs is egzakt receptje, óriási alkotói szabadságot ad a főző embernek. 

Most hadd kedvezzek azoknak, akik szeretik a pontos, tételes hozzávaló listát, a követhető technológiai leírást. Most tehát a füstölt hús alapú, gazdagon zöldségelt levesek egy konkrét, a családunkban népszerű változatának pontos leírása következik!

Hozzávalók:

3 tenyérnyi füstölt szalonnabőr (az enyémmel mérve; 42-es lábam van, tehát nem egy tenyeres-talpas fajta)
3 közepes szál sárgarépa
3 szép szál petrezselyem
1 csokor petrezselyemzöld
3/4 csésze pirított hajdina (azzal a csészével mérve, amelyikben egyetemista korom óta a tejes teát iszom)
1 csésze tejföl (a kisebbik, narancssárga csészével mérve, mert a teás csészében már a hajdina van)
1 mokkás kanálnyi feketebors
1 db babérlevél
2 teáskanál füstölt paprikakrém (az enyémből)
só 

Lássunk neki!
A füstölt szalonnabőröket ujjnyi csíkokra metélem.
A szalonnabőrt 3 liter vízben felteszem és lassú tűzön főzöm.
Közben beleteszem a babérlevelet, a borsot.
Amikor a bőr már megpuhult, megkóstolom a levet és a sóját beállítom.
Beledobom a feldarabolt zöldségeket és a hajdinát. 
Lassú tűzön tovább főzöm, a zöldségek és hajdina elkészültét kóstolással ellenőrzöm.
A végén belekeverem a csészényi tejfölt és elzárom a tüzet.
A legvégén beleszórom az apróra vágott petrezselyemzöldet. Így azok is ráébrednek a fontosságára, akiknek eszükbe sem jutna a tálaláskor odatett zöldfűszerből rászórni a kiszedett levesre.

Az étel megjelenése ilyen volt:


Az illatjegyekből azonnal megjelenik a füstös jelleg, amit a petrezselyem üde zöldfűszeressége ellenpontoz. A hagyományos leveszöldségek illata csak másodsorban ismerhető fel.

Javallatok, fortélyok:
  • Húsként tehetünk bele mást is, nemcsak bőrkét. Füstölt csülköt. Kezdjük egészben főzni, a végén feldaraboljuk és visszatesszük a levesbe. Így már sokkal rangosabb ételnek számít.
  • Gazdag zöldségelést elbír ez a leves. Mehet bele még zeller is, fej hagyma is, paszternák is, krumpli is... A foghajma is szépen mélyíti az ízhatást.
  • Javallom, hogy a krumplit tegyétek bele egészben. Kis tojásnyi szemeket, de csak néhányat. 
  • A hagyma is egészben legyen benne. Így a szedéskor választható lesz, nem pedig kötelező.
  • A tejföl helyett joghurt is mehet bele. Én már próbáltam, tudom, hogy pikáns, finom.
  • Az elkészült levesben az összetevők osztályozódnak. Vagyis a hajdina, a petrezselyem leül az aljára, míg a répa ott úszkál a tetején. Meg a zöld is. A szedéskor alaposan, mélyre merítve szedjünk, így a végén nem kell két napig hajdinakását ennünk.
Aki nem ismeri még a hajdinát, előbb próbálja ki. Húsleves alaplében főzve, zöldségesen. Köretként, ahogy itt is ajánlottuk már. 
Régen egy átlagember néhány féle kásanövényt ismert, használt. Ma már olyan nagy választék van ezekből, véleményem szerint használjuk őket bátran, színesítsük vele étrendünket. Sorjázom: búza (bulgur), rizs, vadrizs, köles, hajdina, csicseri borsó...


Nincsenek megjegyzések: