2012. november 1., csütörtök

Kolbász a gombóccal

by Babette


Beszélgettünk PO-val, én meséltem, milyen ebédet főztem, mire azt mondja, hogy neki is ilyen srófra jár az agya, főleg ami e blogot illeti. Milyenre? Hogy az étel legyen egyszerű, gyorsan elkészíthető, laktató, és hát ugye hagyományos alapanyagokból készüljön.
A leves, amiről beszélek, nem az én találmányom, nem családi örökség, az interneten találkoztam vele, aztán a saját szájízemre formáltam.
Megfelel a fenti kritériumoknak, és ha azt nézem, hogy magam is arra törekszem, hogy az évszázados falusi, paraszthagyományoknak is, akkor pont itt van a helye. Mit jelent ez? A kamra megtöltése, hagyományos tartósítási módok, a gazdaságban megtermelt termények, minél kevesebb bolti alapanyag.

Milyen alapanyag kell ehhez a leveshez? Kolbász, krumpli, hagyma, sárgarépa, pirospaprika, tejföl.

Nézzük.

Megfőzök egy kisfazéknyi krumplit, leöntöm a levét (félreteszem!), és hagyom kihűlni.
Közben megpucolok két kisebb vagy egy nagy fej hagymát, és egy fakanálnyi disznózsíron felteszem megpirítani. Amikor ellágyul, hozzáteszek karikára, vagy félkarikára vágott sárgarépát, összeforgatom, majd megszórom köménnyel, csipet őrölt borssal, pirospaprikával és rögtön felöntöm a krumpli főzővizével. Ha kell, kipótolom vízzel.
Közben a krumplit áttöröm, egy-két tojással és liszttel tésztát csinálok belőle. (Pontosan így készül egyébként a szilvásgombóc tésztája is, de ez lehet kissé lágyabb, csak ne ragadjon.) Nem teszek bele sót, jól fog esni a krumpli édeskés íze a fűszeres levesben.
Amikor felforr a leves, beleteszem a karikára vágott kolbászt, nálunk  jelenleg kecskekolbász lógott spejzban, majd a tésztából tenyeremben kis gombócokat formálok és azt is beleteszem a levesbe.
Amikor a gombócok feljönnek, akkor fél evőkanál liszttel elkevert tejfölt öntök bele, majd citromlével kicsit megsavanyítom.

Enni és főzni egyaránt kellemes étel. Bár a leírás alapján hosszadalmasnak tűnhet, de fél-háromnegyed óra alatt elkészül. Akár három napig is ehető, ha akkora az adag, valahogy nem érezteti, hogy több napja egy ételt eszünk.


Nem kíván maga mellé, maga után semmit, de az almáspitét sem zavarja el.

7 megjegyzés:

anica inkognitóban írta...

Jónak tűnik.

László Hajdú írta...

Mifelénk, valami hasonló a gölödin leves.

PO írta...

Ez érdekes. A gölödin egyáltalán nem kapcsolódik a disznótorhoz?

Andrass9 írta...

Nem sok eledel van, amit jóízűen ennék három napig. Például most fejeztem be egyik kedvencemet, a tökfőzeléket már a második napon :)
Ez a leves hangulatos és ilyen időben amúgy is kell a meleg lé az embernek.

süllőcske írta...

Nagyon kedves, szászos-magyaros leves.
Esetleg ki lehetne próbálni, a tésztába gyúrt kolbászhússal, vagy petrezselyemmel a lében, vagy a gombócban.
Kérnék ebből a Babette levesből.

PO írta...

@Andrass: az én próbalevesem is csak 2 napig tartott. Tényleg nagyon finom, a zuppa pevese és a karfiol levesed mellett ez is rendszeres vendég lesz.

@süllőcske: ugyanezt vetettem fel Babettnek! :) Azt mondta, hogy ő szereti a krumpligombóc édeskés ízét, ezért nem teszi bele a kolbászt és ő a kiszedett levest szórja meg petrezselyemmel.

PO írta...

Kipróbálás után van néhány javaslatom:
- a sárgarépából egy szállal többet vágjunk, kell a nassolás miatt.
- a kolbászból 6 cm-rel többet vágjunk, ugyanezen okból,
- a gombócok legfeljebb cseresznyeszem nagyságúak legyenek, mert a nagyobbakat nehéz kettévágni, nagyon mozgékonyak.