Itt vagyok! Vajon miért?

Élem az életemet, vagyis barackolom a laptopot, nyomom a gázpedált, kavarom a zakuszkát, keresem az ellőtt nyílvesszőt, etetem a kutyákat, eközben sok impulzus ér. Percenként akár több is. Vannak, amelyek nyomokat sem hagynak az emlékezetemben, vannak, amelyek örökre bevésődnek. Egyesek meg sem érintenek, mások meg úgy hatnak rám, mint egy hidegzuhany. Mint például ez a kis filmélmény itt:

Ahogy a sablonos regényíró fogalmazná, egy film, ami alapvetően megváltoztatta hősünk életét :-)

Szóval főzök rendszeresen, örömmel, sok sikerélménnyel, bejátszva azt a pályát, amit az éhes család és a kíváncsi barátok adnak nekem. Sokáig beértem ezzel. De amikor megláttam ezt a kútmérgezést, éreztem, nekem itt sürgős dolgom akadt!  Nemcsak fakanállal a kezemben, a saját tüzemnél-parazsamnál, hanem kilépve az ismeretlenség homályából, a világban is! Irány a szájberszpész! Hisz a világ még azt sem tudja, mi az a magyar gulyás! :-)))

Érdeklődve olvasgatom jó ideje a gasztroblogokat. A jók már nagyon jók. A kevésbé jók beleuntak - de ezeket is jó olvasgatni, mert gasztroblogot kreatív emberek írnak, akikben van mindig valami szimpatikus. Kérdezhetitek, mi a bánatnak akarom elindítani én az ország 459. kulináris blogját, van már itt elég, miért nem maradok meg az olvasgatásnál és a főzésnél. Mert vagyunk itt néhányan, akik szintén szeretnénk valamit mondani. Belevakkantunk a nagy hangzavarba, mégha a karaván halad is tovább! :-))

Hasonló ez a helyzet ahhoz, hogy egy idő után nem értem be azzal, hogy finom ételeket egyek, a mások főztjét, később én is akartam ilyeneket készíteni. Szóval: a zenét nemcsak hallgatni jó - csinálni is! :-)

Megfigyeltem néhány érdekes dolgot.

Az egyik az, hogy a blogoszférának ez a része olyan, akár a pedagógusszakma. Többségben vannak itt a nők. Vagy a férfiak vannak nagyon kevesen? Néha úgy tűnik, ez egy kifejezetten feminin műfaj, amikor szemet szúr, hogy a kezdetben mindenevő blogokat egy idő után elöntik a süteményreceptek :-)) 

Aztán az is feltűnik, hogy a blogok élete hasonló egy kilőtt nyílvessző sorsához. Kezdetben nagy sebesség - sok bejegyzés, majd elfogyik a lendület és leül az egész. Nem tudni miért. Valamiért elfogyott a muníció, vagy az idő, energia, végülis mindegy. A végeredmény mégiscsak az, hogy nagyon sok szimpatikus oldal szép csendben kimúlik.

Okulva ezekből, megígérem, hogy ez a blog nem fog elnőiesedni. Lesznek női szerzőtársaim, sok kreatív ötlettel, de valahogy megtartom az oldal maszkulin jellegét :-) Ha máshogyan nem megy, nem engedek cukimuki sütirecepteket publikálni! :-)))

És azon leszek, hogy jó sokáig repüljön az a nyílvessző! Ha másként nem, újra és újra ki kell lőni!

Akkor gyújtsuk meg azt a pásztortüzet!