2010. szeptember 19., vasárnap

Kötelező gyakorlat: slambuc! 1. rész

Több nap, mint kolbász! Gyerekkoromban gyakran hallottam ezt az okosságot. Nem szerettem, mert ez azt jelentette, hogy ma sem ehetek kolbászt, pedig azt minden nap elviseltem volna.

Kivéve azt a néhány helyet, ahol kolbászból volt a kerítés, máshol is így volt ez! Kivált a régi időkben. A húsétel csak hétvégén, ünnepnapokon került a tányérba. Ma már nehéz elképzelni, az ősök mivel töltötték ki azt a ménkű nagy űrt, ami két vasárnapi húsleves között tátongott.

A mai bográcsos örömködések azt sugallják, hogy bezzeg a pásztorok! Azok aztán degeszre tömték magukat pörköltekkel, paprikásokkal, hisz az alapanyag mindig kéznél volt. Ez persze szamárság – mondaná volt kormányfőnk. A pásztorok nem voltak gazdag emberek, maguk csak felfogadott bérmunkások voltak, a más jószágait vigyázták. Ha belegondolunk a régi idők étel és alapanyag-tartósítási lehetőségeibe, az erdőn-mezőn járó embereké nem volt változatos konyha! Vagyis nyáron az volt, de nem úgy, ahogy mai ízlésünkkel gondoljuk. Télen meg…

Sokkal nagyobb jelentősége volt a hús nélküli ételeknek, mint manapság. A pásztorok főként a náluk lévő, jól tárolható alapanyagból meríthettek. Füstölt, vagy sózott szalonna, száraztészta, bab, köles, krumpli, ritkábban kolbász, ilyenek. Öreg pásztorok panaszkodtak, hogy szinte a hét minden napján pirított tésztalevest ettek, legfeljebb hétvégén volt egy kis változatosság.

A mai világban, amikor újra felfedezzük a régi étkeket, sokan be is építjük az otthoni étrendbe, a hús nélküli pásztorételek egyik sztárja kétségtelenül a slambuc. Amikor el kell magyaráznom, hogyan néz ki a slambuc, a figyelmes hallgatóm rendszerint közbevág: „…ja, ez egy krumplistészta!” Nagy levegőt veszek, mert ilyenkor még arra is ki kell térni, hogy NEM az. Mennyire nem az!


Ha beütjük a keresőbe, hogy „slambuc”, hamar megtudhatjuk, hogy ezt az ételt még sokféle névvel illetik: öhön, gyamé, nyögvenyelő. Mindegyik alapjában véve azt a bográcsban főtt ételt jelenti, amelynek alapja a szalonna, száraztészta és a krumpli. Mára már persze cizelláltabb változatok fejlődtek ki, kerül bele hagyma, pirospaprika, zöldpaprika, kolbász, de erről majd később.
Ha „slambuchegyek” keresőszóval indítjuk a kíváncsiskodást, a Google mindenekelőtt kidobja azt a kis videót, amit tavaly készítettem. Nézzük csak:
Mindig bepárásodott szemüveggel gondolok arra, amit Hódos Hajnalka írt a Bajai Halászléről. Azt bizony a hazájában csak férfiember főzheti! Mint láthattuk, egy mai slambucfőző versenyen a nők is tényleg bedobhatják magukat, úgyhogy itt más a helyzet. Hogyan jutottunk ide - ki tudja? Nekem ugyan van arról véleményem, hogy nőknek van-e keresnivalója a szabadtűznél, a bogrács mellett egy pásztorétel elkészítésekor, de itt és most a hímsovén megnyilvánulásoknak nem adok teret! ;-) 


4 megjegyzés:

viktéz írta...

Én szeretem ha a nők sertepertélnek a tűz körül...
Hozdideviddoda, töltsél máá valamit, pucold meg, vágd össze, teríthetsz, mosogasssááá mán el...meg ilyenek.
A pásztorok is így lettek volna ezzel, ha annak idején van náluk száritott Nő.
Mivel ez nem állt rendelkezésükre, kiválasztották a legszebb jerkét és azt használták...erre-arra :-)

Kinga írta...

Attól még, hogy a tűznél a férfi áll, ugyanúgy hozdideviddoda, töltsél máá valamit, pucold meg, teríthetsz... De a korona a király fején marad :)

Laci írta...

Azért a teljesség kedvéért: az elnevezésekkel kapcsolatban - hogy slambuc-e vagy öhön - két különböző dologról beszélünk. A kész ételben lévő krumpli állaga határozza meg a dolgot. Az eredeti slambucban háromszög alakú darabokra vágjuk a krumplit és nem karikára. Az öhönben vágjuk karikára, és itt a krumplit teljesen szét is főzzük. Ez tehát a különbség a két étel között. A további folyamatok ugyanazok.

Petdro P. írta...

Én gyaméként ismertem meg ezt az ételt, gyermek koromban. Azt hallottam slambucnak is. A mai napig gyamét készítek. Nagyon sok féle néven ettem már ezt az ételt ilyen neveken:
Szuszinka; Öhön; Öhöm( erre rá is kérdeztem „n” vagy „m” a vége); Slambuc; Nyögvenyelő ízre nagyon emlékeztetett a gyaméra csak az állaga volt más. Ettem már kolbászos, hagymás változatot is. Én arra a következtetésre jutottam, ezen elnevezések az étel állagára, ízesítésére utal. A Slambuc változatot szerintem a német ajkú kisebbség készítette Schlammbutzen néven. Kicsit lucskosabb, iszaposabb változatban mivel nem igen kedvelték a nyögvenyelős dolgokat. Lucskoskupacként fordítanám. És ha a hígabb változatra gondolok akkor szerintem találó a slambuc elnevezés. Ha van otthon egy kis szalonnám akkor inkább eszt készítem el mint a granatir marst. Ezerszer jobb és finomabb meg magyar. Aki nem ismeri annak csak ajánlani tudom.