A napokban érdekes beszélgetéseket hallottam a gyűjtögetésről, mint szenvedélyről. Elemezgettem magamat és úgy látom, nincs bennem gyűjtőszenvedély. Ami engem a késhez köt, annak nem sok köze van ehhez, bár tény, hogy sok késem van. A dolog abban leli magyarázatát, hogy minden munkához másféle kés való. Márpedig aki tűz körül szorgoskodik, annak sokféle problémát kell megoldania késsel, ezt egy főzős blogban nem is kell különösebben magyaráznom.
Eleinte szemrevaló késeket vettem, később nőttek az igényeim és egyre jobb és használhatóbb darabokat szereztem be. Hol vannak már a régi jó Tramontina biliacél pengék! Nem mondanám, hogy értékes a kollekcióm, de gondját viselem, évente egyszer-kétszer elviszem köszörűshöz és jóféle fenőacélom is van hozzájuk – és szoktam is használni.
Megszoktam, hogy a saját penge az igazi, így ha máshol főzök, egy kisebb törzsi háború megvívására elegendő késsel vonulok fel.
Egyre inkább azt veszem észre, hogy nem szívesen engedem, ha a késeim avatatlan kezekbe kerülnek. Ha valaki a kés kézbevétele után nem a fenőacél után nyúl, annak nem szívesen adom oda bármelyik cuccot. A családi legendárium egyik vidám darabja az a történet, amikor az egyik falunapon – ahol a nagy kemence mellett volt a sátram – épp kisült egy tepsi kőtt tészta és az asztalomra pottyantották a forró tepsit, egy Juliska néni meg felkapta a szakácskésemet és elkezdte a vastepsiben lévő rétest felvagdalni. Az agresszor kezéből két szempillantás alatt eltüntettem a fegyvert - ez a jobb ju jitsu iskolákban azóta 2. danos tananyag.
Inkább vállaltam a kisebb sértődést, kés ügyben nem vitatkozom senkivel, megszoktam, hogy nekem érveim vannak, másnak meg legfeljebb indulatai.
Akkor most nagy ívben rákanyarodtam a mai témára. Láttam a múltkor valamelyik áruház reklámújságjában – amikor a begyújtáshoz tépkedtem szét figyelmesen – hogy kerámia kések 2800 forinttól. Hö…! Gondoltam, megnézem, ez talán még ingyen van.
Meglepetésemre ebben a majomfogó olcsó árfekvésben kétféle márka is volt. A spárban megszokott Nirosta márkájú késen hamar felfedeztem a Made in PRC feliratot, ezt könnyű szívvel akasztottam vissza. Ellenben a másik ismeretlen cucc! Acura... cöcöcö… Két dolog vett le a lábamról. Az egyik, hogy sehol nem találtam a kínai eredetre utaló feliratot, a másik pedig az, hogy ösztönös cseh nyelvtudásommal megfejtettem, hogy ez bizony a felkelő nap országából való! Ez a kis szemrevaló ergonomickỳ praktickỳ keramickỳ nůž mindössze 19 cm hosszú volt, és 3200 forintért osztogatták az arra rászorulóknak.
Mindazonáltal barátságtalan szláv gesztusként értékeltem, hogy a dobozon csak a cseheket, szlovákokat és a lengyeleket informálták.
A fenti képekről három dolog olvasható ki:
1. Tényleg sok késem van.
2. A kis japánnal jól beetettek, megvettem, hazavittem.
3. A tárgyfotózás nem gyerekjáték.
Az új kést először főtt cékla hámozására használtam. Szinte magától csinálta!
Utána a főtt céklát csíkoztam fel vele. Bravúrosan helytállt! Az ilyen műveleteknél szeretem ceruzafogással fogni a kést, ez is jól állt neki.
Utána elővettem egy darab száraz kolbászt, na, hadd lássam! Úgy vitte, mint a frissen megfent Martiini késem… Hm… nem is rossz.
Jól használható, ügyes kis kés lesz ez. Csak azt sajnálom, hogy nem ragad fel a fali mágneses késtartóra… Meg azt, hogy elővételkor nem húzhatom végig a fenőacélon :-)))
11 megjegyzés:
A tramontinák az árukhoz képest meglepően jó kések. A mora használhatóságával bírnak, talán a markolatuk ergonómiája hagy némi kívánnivalót maga után.
Amúgy meg a "tűz körül" hasonlat szvsz. nem a legszerencsésebb, a szabadtéri főzőcskének többek közt pont az a lényege, hogy minél kevesebb eszközzel oldjuk meg.
Az tényleg borzalmas, amikor a féltve őrzött, dédelgetett pengével az asszonynép nekilát porcelántányéron kaszabolni valamit.
Boar
Igazad van, a szabadtűzi mesterség alapvetése az egyszerű, célratörő technika is. De én már csak ilyen városi kóboj vagyok, ahová megyek, jönnek velem a késeim is. De ha valaki a kölest külön edényben főzi a juhhúsos kásához, rögtön vigyorogni kezdek ;-)
Én az alapleves "halászlé"-t főzőktől és a babgulyást pörköltből és külön főtt babból összerottyintóktól vonnám meg a szabadlábon védekezés lehetőségét... :-)))
Boar
A helyzet az, hogy én is kés mániás vagyok...de csak a konyhában.A porcelán nálam is játszott, ráadásul élveztem is marhára, mert cudarul elbánt mindennel, amit megmutattam neki.
Kivéve a köszörű:-)
Azóta ismét a hideg acél, az amivel barátkozom.
A fenés nálam sarkalatos kérdés!!!
Nagyapám kovács mester volt és az ő stílusát képviselem ebben a témakörben,ami ugye abból indul ki, hogy a fémmegmunkálás során a szerszám mozog a munkadarab pedig áll.
Nem tudom a séfek és a mészárosok, honnan tanulják azt a baromságot, hogy az acél körül hadonásznak a késekkel. Én nyakon vágnám mindet ezért, de szerintem kérjük ki Papp Misi véleményét is:-)
Egy jó kés nélkül,nagy felelőtlenség elindulni:-)
Hát a fenés az tényleg kényes téma szerintem is.
A kaszánál én is a követ mozgatom a pengén ha fenem, viszont a késeket meg kellő átszelleműléssel tudom mozgatni a kövön :-)Az acélok valahogy nem jöttek be nekem,talán az áruk miatt :-)
Üdv Sziszi
Na, ti már mániákusok vagytok, szétoffoljátok ezt a decens hangvételű bejegyzésemet :-)))
OK, kérdezzük meg Papp Misit, de nem biztos, hogy ő mértékadó ebben a kérdésben. Misi késeket készít, új késeket köszörül, fen. De ha nem szokott főzni, akkor nemigen alakult ki nála az a gyakorlatias mozdulatsor, ahogy munka közben igazítunk a pengén.
Meg mi az, hogy a munkadarab áll? :-D Nálam az acél áll és a kés körbetáncolja - mert a penge a könnyebb.
Ez a téma nincs még eléggé megkutatva, majd megyek és a dolgok szoknyája alá nézek ;-)
Nekem egyszer egy késboltos mutatta, hogy egy méregdrága német henteskéshez adott prospektusban hogy ajánlják az acél használatát. Azóta én így fenem, az élet ráhúzom az acélra és nem lehúzom, mint Gordon Ramsay.
Nekem a fenőkövekkel nincs tapasztalatom, csak a kasza fenésénél.
Nem értek a késekhez, de azt észreveszem, hogy egy kés....kritikán aluli. Nem akarok csilliókat áldozni késekre, ezeket a kerámia késeket sokan dicsérik, csak óvatosan kell velük bánni.
Akkor ez is SP*R os, ugye? :)
Csak mert láttam a finn bútorgyár áruházában is, de mint említettem nem értek a késekhez, nem tudom mit kell nézni, így inkább a netet nézem, mit javasolnak a szakik :)
Tehát ez honnan is van?:)
Igen, a spárból van. Láttam már az ikeában, kikában is, de ott a névtelenek legalább kétszer ennyibe kerültek. Márpedig 6-7000 forint körül már igazán jó acélokat is kapni.
Ez a 3200 forintos műszaki megoldás azóta is jól szolgál. Főként kolbász szeletelésre használom, abban verhetetlen, remekül lehet vele vékony karikákat vágni a szárazáruból. Jeleskedik még kiwi és zellerhámozásban is.
Mindig azonnal, kézzel elmosom, elkülönítve tárolom. Törékeny nagyon, úgyhogy vigyázni kell rá.
A kerámia kések vásárlásával óvatosan!!!
Ne felejtsük el,az igazán jó minőségü kerámia(amit 3200ért kétlek!)keményebb mindenféle anyagnál.
Ergó,akkor most a fenőacélt fogjuk élezni a késsel?
Nem gondoltam, hogy háromezerkettőér valami Kyocerát közelítő minőséget kapok, még csak azt sem, hogy ez japán. Ez nyilván egy etetős marketing duma lehetett.
De ne feledjük, hogy késes körökben ismert az a jelenség, hogy néha nagyon olcsón igen jól sikerült kínai (vagy épp orosz) acélpengét lehet kifogni. Valami ilyesmit szerettem volna kifogni.
Nyilván, mint minden érdekes dolgot, a kínaiak ezt is koppintják, de ne becsüljük le őket, sok dologban nagyon gyors fejlődésre képesek.
Azóta is ezzel a késsel szelem a szárazárut, ebben hihetetlenül jó.
SZia,PO
Sztem tök mindegy milyen pengével hasitod a szalonnát a kolbászt a bográcsos paprikás krumpli alá,lényeg tudd jó társasággal megosztani,és legyen mivel leöbliteni!
Ilyen partikra vihetsz több kést is,amivel eljátszadozhatnak az amatőrök,és vigyél egy normális éles kést,amit nem engedsz ki a kezedböl.
Kerámia késekkel nem sok tapasztalatom van,bár én is kacérkodtam egy hasonló kategoriással.(ha jol emléxem a Lidlben mérték 2600ért.)Elég bizalomgerjesztőnek tünt,bár nekem kicsi volt a markolata,és rövidnek tünt a pengéje.
Én személy szerint a kovácsolt pengékben találtam meg a bizalmat.Ezekben is akad egy-két gagyi,és ezekre sem mindig jellemző,hogy az ár egyenes arányban van a minőséggel!!
Ha jól látom a képen,bár elég a szélén van,Neked is van egy Zwilling 16cmes!
Ezzel lehet háborut nyerni,a Dixonokkal meg hagyd,vagdossa Tecanéni a forró rétest a vastepsiben.
Üdv,Lorent
Megjegyzés küldése