A filmből az az egyik kedvenc jelenetem, amikor keresik Havannában a rég megszűnt Buena Vista Social Clubot, kérdezgetik az utca embereit. Ekkor Compay Segundo bácsi elvegyül a helyi erők között és kedélyesen magyarázza néhány ezüstösen csillogó hajú öreg négernek, hogy ő bizony sohasem szenvedett, mert ha kicsit többet ivott, akkor mindig ezt a levest ette. Nem is fájt neki másnap semmije! Egy 95 éves fitt öregember szájából ez egész hitelesen hangzott.
Utána sokat gondolkodtam, hogy vajon milyen leves lehetett ez? Annyit tudok, hogy csirkenyakat (hö...!) kezdett el pirítani, amíg véres, majd fokhagymát dobott rá... És aztán? Ez már nem derült ki a filmből.
Évekkel később a Gasztropuccs receptjei között akadtam rá! Rögtön kipróbáltam, ezt a levest, némi módosítással azóta is szívesen csinálom. A dolgaim úgy alakultak, hogy nem voltam még másnapos azóta, amióta ez a kubai leves szerepel a fegyvertáramban, így még nem ismerhettem meg a csodatévő hatását. De ha egyszer mégis elszaladna velem a ló, remélem, hogy lesz kéznél
- 8-10 db kacsanyak
- 4-5 gerezd fokhagyma
- 30-40 dkg gomba
- 4-5 db paradicsom
- 1 liter paradicsomlé
- egy csésze főtt kukorica
- 1-2 marék rizs.
...és akkor odatámolygok a tűzhelyhez, a kacsanyakat beledobom egy lábosba, kevés olajon kicsit pirítom, kavargatom. Előtte csak kettécsapom, másnaposan az ember nem pöcsöl ilyesmivel. Sózom, borsozom. Frissen őrölt bors kell ebbe, az karcosabb... Amikor fehéredik, beledobom a szétnyomkodott fokhagymát. Naná, hogy a szakácskés pengéjével nyomkodom szét... Hozzádobom a felszeletelt paradicsomokat, majd együtt párolom tovább. Később felöntöm paradicsomlével. Amikor forr, beleteszem a gombát, majd a kukoricát és a rizst. Addig kell főzni, amíg a rizs meg nem puhul.
És akkor kiszedem tányérba, nagyokat szippantok a finom illatfelhőből, majd türelmetlenül belekanalazok. Carramba! - mondom, mert ez mégiscsak stílusosabban hangzik ebben a helyzetben, minthogy "basszameg", ez sem hűl gyorsabban, mint a többi forró leves. És lassan kanalazgatni kezdem... és várom a csodát.
A Buena Vista Social Club című film tette igazán ismertté azokat a kubai muzsikusokat, akik még a kommunista rezsim előtt, az ötvenes években zenéltek az akkori kaszinókban, klubokban. Compay Segundo az egyik legérdekesebb figurája a filmnek, aki 93 évesen mesél az életéről. Az igen vitális öregember említette ezt a csirkenyakból készült receptet, amit én egy kacsanyak leves formájában szoktam elkészíteni.
1 megjegyzés:
vissza kell olvasnom a régi posztjaidat :)
Ami viszont szomorú, hogy a BVSC-vel kapcsolatban magyarázatot kell írni :( zseniális zenészek(sajna,már csak voltak,mivel azóta már van,aki az Égi Zenekarban nyomja :( )
Megjegyzés küldése