Tavaly - több irányból is - kaptam egy ímélt. Arról szólt, hogy párhuzamosan neveltek két cserépben kis növényeket. Az egyiket tűzhelyen felforralt, majd lehűtött vízzel öntözgették. Ezek a növények vitálisak, üdék voltak. A másik cserépben lévő ugyanilyen növényeket mikrohullámú sütőben forralt, majd lehűtött vízzel öntözték. Ezek a növények kókadtak, retardáltak és szomorúak voltak.
TEHÁT: a mikrohullámú sütő egy ördögi dolog, mondotta az ismeretlen szerző. A mikrózott cuccok nem egészségesek, bizonyítja ezt az előbbi kísérlet, miszerint a vizet is elcseszi.
Gondoltam, utánajárok a dolognak. Mekkora dicsőség lenne, ha reprodukálható kísérlet eredményeire hivatkozva a Pásztortűz kürtölné világgá, hogy tessék kidobni a mikrót, mert az egy gonosz dolog, károsítja az élelmiszereket. Ez persze így egy rátarti prekoncepció.
Könnyedén beláttam, hogy ilyen következtetés levonására nem vagyok felkészülve, de arra bátran vállalkoztam, hogy a vízre gyakorolt hatását egy kicsit alaposabban megvizsgáljam. A kísérletet az ökotoxikológiában használt csírateszt mintájára terveztem meg.
A csíratesztben mustármagot csíráztatnak. Összehasonlítják, hogy a jónak tekintett vízben és a gyanús vízben hogyan fejlődik a csíra. Kézen fekvő volt, hogy ebben a kísérletben a mikróval forralt és a tűzhelyen forralt vizeket használjuk és hasonlítsuk össze. Én úgy gondoltam, tekintsük azt az alapesetnek, amikor azzal a vízzel nem csinálunk semmit. Így tehát három párhuzamos vizünk lesz: egy forralatlan, egy mikróban forralt és egy tűzhelyen forralt.
De vajon milyen vízzel dolgozzunk? Desztillált vízzel? Talán az hasonlít a legjobban az esővízhez. Vagy egy közönséges csapvízzel? Vagy valami drága focistával reklámozott ásványvízzel? Úgy döntöttem, hogy három víz lesz: desztillált víz, a debreceni csapvízhez közelálló minőségű Ave ásványvíz és a Balfi ásványvíz. A desztillált vízben nincsenek sók. Az Ave ásványvíz alacsony sótartalmú: 520 mg/l, ez az ivóvizekben jellemző érték. A Balfi ásványvízben több, mint háromszor ennyi a sótartalom: 1800 mg/l.
Addig bonyolítottam, hogy ez már 9 párhuzamos minta: három különböző eredetű víz, mindegyik háromféleképpen tálalva.
Ez a mustármag tetszett nekem. Kicsi, de könnyen kezelhető, ráadásul egy evangéliumi példázatban is szerepel. Vettem egy marék mustármagot, olyat, amilyet étkezési csíra készítéséhez árusítanak. Átnéztem, kiválogattam belőle a töröttnek, sérültnek tűnő és eltérő színű szemeket.
Fogtam 9 db Petri-csészét és mindegyikbe tettem egy itatóspapírt, majd beletettem 30 szem magot. Lefedtem és sötét helyen, 20 °C-on tároltam 3 napon át.
Amikor letelt a 72 óra, nagyon vidám kép fogadott. A mustármagokból kicsi, de felismerhető növény lett. Volt egy hosszabb gyökere, amely vízszintesen elhevert az itatóspapíron, volt felfelé törekvő szára és két kis levele. Így szemre nem láttam különbséget az egyik és másik adag között, mindegyik egészségesen fejlődő növényeket mutatott.
Akkor most hogyan különböztessük meg egymástól a különböző tányérok tartalmát? Ehhez kell a matek. Le kell mérni a gyökerek hosszát és azokat kell összehasonlítani. Lemértük. Összevetettük. Íme egy táblázatban minden, ami elsődleges adatként ilyenkor adódik:
Azok kedvéért, akik azért böngésznek gasztroblogokat, hogy egyes állítások egzakt alátámasztásában kívánnak gyönyörködni, diagramokat is készítettünk, az egyes adatsorok eloszlásfüggvényeit így ábrázoltuk:
Ideje, hogy tegyünk néhány velős megállapítást.
- A kezeletlen vizek közül a mustármag csírázásához az Ave a legkedvezőbb, ez növeszti a legnagyobb gyökereket.
- A kezeletlen desztillált víz és a Balfi kevésbé kedvező a csírázáshoz, de az eredményeik nem különböznek lényegesen egymástól.
- A desztillált víz hőkezelése után kedvezőbb lett a helyzet, a mikrózott és a forralt vízzel szignifikánsan nagyobb gyökérhosszak adódtak. A mikrózott víztől valamivel nagyobbak, a forralt vízzel sokkal nagyobbak.
- Az Ave és a Balfi hőkezelése után a gyökerek kisebbek lettek. A mikrózott és a forralt vizek mindkét sós víznél szignifikánsan kisebb hosszakat eredményeztek.
- A sós vizek esetében a mikrózott és a forralt vízzel táplált mustármag csírahosszai nagyjából azonos értékeket adnak.
- Ezek a kísérleti eredmények nem igazolják azt, hogy a mikrohullámmal forralt vízben olyan változások történtek volna, amelyek a vizsgált élettani folyamatot (csírázás) hátrányosan befolyásolná.
- Ez a kísérlet nem adott választ arra, hogy a mikrohullámú főzés, melegítés hatására az összetett alapanyagokban keletkeznek-e káros vegyületek.
A mikróm marad. Ti se dobjátok ki. De azért figyelni fogom, a szeme se áll jól.
Hát, mostmár bátran azt mondom, ez az ímél egy hoax volt. Egy hülyeség. Ha ilyet kaptok, bölcs mosollyal dőljetek hátra, bátran küldjétek vissza és kérjétek meg a feladót, hogy ő is küldje vissza ugyanígy. És hivatkozzatok a Pásztortűz blogra.
Az igazán hűséges, kitartó olvasók kedvéért egy női vicc:
Mi a különbség a férfi és a mikrohullámú sütő között?
Semmi. Eleinte mindkettőről azt hiszik, hogy mindenre jó, aztán meg kiderül, hogy csak melegíteni.
Külön köszönöm Lengyel Adrienn és Pásztor Borbála szakmai segítségét.
Külön köszönöm Lengyel Adrienn és Pásztor Borbála szakmai segítségét.
10 megjegyzés:
Szia Imre!
Hát ez gyönyörűűű!!! Mármint szakmai szemmel nézve. Mert mikrónk az nincs. Nem elvből, ... csak úgy.
Erzsi
Te szentségtörő gazember!
Látszik, hogy nem sopronban voltál egyetemista...a balfi vizet azért teremtette a Jóisten, hogy a soproni kékfrankosból fröccsöt csináljon vele az ember... :-)
Erzsike, köszönöm, de azér annak is örülök, hogy ezzel nem dumáltalak rá egy mikróra ;-)
Feri, próbáltam, de nem volt benne bubi. Gondoltam, akkor feláldozom a tudomány oltárán :-D
Akkor az már pszeudobalfi víz volt... :-)
Kedves Imre!
Ez az írás már megint egy gyöngyszem!
Olyan kellemes olvasmány, hogy nagyon szívesen olvasnék még több hasonlót!
Mindig felvidít az új bejegyzések olvasása. Talán egyszer könyvként is kezemben tarthatom majd, mint egy gyűjtemény része.
Üdvözlettel: Aranka
Aranka, a rossz hír, hogy ebből legfeljebb egy példányt adok ki. A jó viszont az, hogy ez a te gyűjteményedet gyarapítja majd. Gazdaggá teszlek! :-)))
Kedves 'onlájn pászortűz-Mester'..:)
ez az írása már-már súrolja a régen oly dicső Parabola c.műsor szatirikus hangvételét..:))))
megtisztelne,ha csírákat tovább nevelgetné,természetesen az eredeti öntözési felállással..kíváncsi lennék a terméshozam és a mikroban forralt víz további mutatóira..:))
esetleg összedobhatna egy mustármag-csírás vajkrémet,vagy más jellegű reformételt..az is megérne egy kísérletet..:)))))
'maradokolvasója'..:)
Igazad van, nem PC dolog egy mikrót szubjektíve megközelíteni. Különben meg nyugi, vége az elhajlásoknak, legközelebb egy igazi pásztorételt posztolok ;-)
A csírákat meg is kóstolgattam, később válogatás nélkül megettem. Különben a csírák további nevelgetésének azért nincs értelme, mert túl hosszú lesz a gyökér, összegabalyodik, vizsgálni már nemigen lehetne. Úgyhogy tényleg marad a vajkrém :-))
T. Imre!
Azért szerintem nem csak a gyökér hosszát kellett volna mérni, hanem a "földfelszin" felett lévő részt is. Mert lehet, hogy a gyökérzet azért lett hosszabb egyes vizeknél, hogy több anyagot tudjon felvenni a vizből. Mert ugyebár nem a gyökeréért termesztjük a növényeket, kivéve néhányt, hanem a föld feletti részéért.
Tisztelettel Szabó D.
Az ökotox tesztekben csak a gyökér hosszát mérik. Viszont igazad van, egy valós összetételű víz esetén nem lehet csak egy paraméter alapján megítélni az összefüggéseket. Utána fogok nézni, milyen aspekzusai vanna még ennek a dolognak, esetleg később más módon megismételhetjük a vizsgálatot.
Addig te se dobd ki a mikrót! :-))
Megjegyzés küldése