2012. május 10., csütörtök

Időben szólok!

Hamarosan kezdődik a zöld dió szezon!

Aki zöld diót szeretne eltenni szirupban, mint a nagyi, vagy mint az örmények, annak már most ki kéne választani egy olyan diófát, amiről majd szed zöld diót.
Egy 8 dl-es befőttes üvegben 20...30 szem dió fér el. Szerintem egy családban 2-3 üveggel érdemes eltenni, nem kell ettől több. Értékes ajándék, érdemes kis üvegekben 4...6 szemet is eltenni.


A zöld diót ehhez a szirupos tartósításhoz még a csonthéj keményedése előtt kell leszedni. Később a dió már nem alkalmas erre. Az idén a szedés várhatóan június második felében esedékes. Majd szólok újra - és hozom a tavaly kipróbált, bevált receptemet!

13 megjegyzés:

Mitzi von Küche írta...

Nagyon szeretem a zöld diót (egyszer egy fogadáson libamájszeletek és zöld dió szeletek kombinációját ettem, remek ízpárosítás). Várom a részleteket!

Kati írta...

Én zölddió likőrt készítettem a tavaly, de szeretnék eltenni is:) Várom a receptet:)

Erdokóstoló írta...

A zöld dió szedés ideje, ha jól tudom a hagyomány szerint, Szent Iván éj előestéje. Engem is érdekel minden recept. üdv. Andrea

süllőcske írta...

Bizony, beszéltük is a tökéletes zölddióbefőttet.
Most én is szólok:A fenyőszirup alapanyagára, a pici fenyőtobozokra már most figyeljetek! Erdélyi módi.
Kiváló, fűszeres ízű édesítő, nyári melegben jeges vízzel, zöldcitrommal hűsítő ital. Recept később.

Mitzi von Küche írta...

Szentivánéjkor más a program...:)

gerda írta...

Én még sosem ettem :(

PO írta...

Hát, az a fogadás, ahol zöld diót társítanak bármivel is, nem egy kaszinótojásos-gépsonkás menű lehetett :))

Gerda, ez egy elég munkaigényes, drága desszert. Az ízében a fahéj-szegfűszeg-citromhéj és a zöld dió finom aromája, mindez szirupban. A technológiát majd leírom.

Egyszer volt fenyőszirupom, nem tudtam kitalálni, hogy került a kamra polcára ez a mézszerű finomság.

Üdvözlöm az új kommentelőket! :)

PO írta...

Ez teljesen jó így. Előestén zöld diót szedünk, Szentiván estéjén meg megyünk tüzet ugrani. Itt a közelben, a Zeleméri templomdombon szokott lenni ilyen műsor. A tűzön átugró párok az örökké tartó szerelemért ugranak. Itt kicsit lazább a felfogás, a párok sorakoznak, majd a ceremóniamester hangosan bemondja a nevüket, meg azt, h miért ugranak. Volt nagy derültség, amikor az egyik helyi kisgyerek az óvónénijével ugrott :))

gerda írta...

Jól hangzik, várom :)

Andrass9 írta...

Megeszi a kommentemet a Google

erzsi írta...

Egyszer én is csináltam zöld dió befőttet. Még 2010-ben egy kis átalakítást végeztünk a házon, ahol a még fiatal de már így is gyönyörű és terebélyes diófánkat a (székely) mesterek lélektelenül és drasztikusan visszavágták. Pont június eleje volt, és hogy ne hagyjam veszni a diót én is befőttet készítettem belőle. 4-5 üveg lett, sok-sok munkával. Azóta is a polcon van. Befőttként nem ízlik senkinek, másra pedig nem tudom használni. Nagyon édes lett. A leve nem annyira sűrű, de az is édes. Folyamányok: 1. Persze gumikesztyűt és más hasonló úri huncutságot nem használtam hozzá. Egy-két hétig, amíg még erős volt a dió nyoma a kezemen sokan kérdezték, hogy ugye dióbefőttet csináltam. Később csak furcsán méregettek. Pedig minden nap mostam-sikáltam, a bőröm majd el kopott, de a dió nyoma maradt, ameddig "ő" akarta. 2. A diófa rákövetkező évben (azaz tavaly) korán kihajtott, és le is fagyott, mert erdőszélen lakunk és itt mindig hidegebb van. A nyár folyamán kihajtott ugyan valamennyire, de nem lett igazán szép lombja. Az idén nem fagyott ugyan le (eddig), de alig hajtott ki és sok ága elhalt. Szerintem a csonkítás viselte meg. Még adok neki néhány évet hátha helyre jön. 3. A dióbefőtt azóta is a polcon van. Befőttként nem ízlik senkinek, másra pedig nem tudom használni. Üdv: Erzsi

Mitzi von Küche írta...

Nincs még itt az idő? (Most érnék rá, júliusban nem.)

Timi írta...

Ma szúrkáltam össze a diókat, az még nem késő? Volt pár extra nagy szem, amit már elég nehezen tudtam, de azért sikerült...