By Süllőcske
A Dráva, mint
szeszélyes nő, energikusan kígyózva, eszelősen robog le az Alpokból,
végigszáguldva a stájerországi hegyeken, hogy nagy, erős folyóvá duzzadva
zúduljon le a Bilo-hegység és a Baranyai-dombság közt elnyúló Verőcei-síkra.
Itt aztán elegánsan kanyarogva búcsút int Villányi-hegységnek és a magyar
államhatárnak, hogy útjának végén találkozzon az Öregúrral, a széles mellű nagy
Dunával.
A nagy találkozás előtt mindketten tiszteletteljesen
megtorpannak, sarló alakú szigeteket vetve, vízi labirintus-szegletet, közös
árterületet alakítanak. Számtalan gyermekük születik, ifjú erek, meglett
kanálisok, bölcs, nagy tavak, vénséges rétek jelzik ezredéves szerelmüket.
Ez a táj paradicsomi lakóhelyet ad halnak, vadnak, madárnak,
embernek.
Különös nép élt mindig is a Dráva- szögben, melynek eredete
a Vinca-kultúráig vezethető vissza. Hatalmas vadvízország lakói ők. A hely
neve: Kopácsi-rét.
Már a neolitikumban itt élő ember házának kiásott talajából
is kétszáz kilós harcsák csigolyái kerültek elő. Agyag hálósúlyok,
csontszigonyok mutatják az élettér speciális belakását. Olyan hagyománya van
itt a halászatnak, mint a Sárköz, Szigetköz, Csallóköz ősi népességénél.
A morotvák, természetes csatornák, holtágak világában Kopács halászatának jellegzetes eszközei alakultak ki a történelem során.
Ravasz eszköz, ügyes találmány a vejsze, amely vessző és
sásfonat, afféle kerítés, mely a haljárás útjába fondorlatosan letéve, a
zsákmányt egy szűk udvarba csalja, ahonnét csak kiszákolni kell.
A kopácsi halász
magyar ajkú, csak az elcsatolást követően települ be kisszámú délszláv etnikum.
Halászatának eredményét a templom
melletti halmérőhelyen árusítja, heti
három napon. A haltartó csucsok apróhalat, vegyes jó halat, vagy nemes halat
tartalmaznak.
Szokás a nádból font szőnyegen való halszárítás. Kiváló halételeket készítenek, remek nyársas
technikákat alkalmaznak és régiesen készül a halpaprikás.
Születésem évétől (1967) természetvédelmi terület a gyönyörű
rét. A halászat ma csak hagyományőrzés. Az itt élők manapság csodás fűszerpaprikájukról és a legendás
Halnapokról híresek.
Európa egyik legszebb tájegységének és lakóinak tiszteletére
elkészítjük a csíptetős pontyot.
Ehhez az ételhez legalábbis kétkilós, erős, vaskos formájú
pontyot javaslok, sőt, minden probléma nélkül elkészíthető a négykilós jószág
is. Egyáltalán nem baj, ha a hal jóltáplált, netán kissé kövérkés, ez kifejezetten előny.
Ez a nádlakó 2.20 kg volt. Uszonyait kimetszettük, a tükröst szépen
megborotváltuk éles késünkkel.
Ez, ha jól sikerül, a végén igen finom sült bőrt eredményez.
A hátán bontjuk a halat, a gerincen is kicsi húsréteget
hagyva. Itt egy kissé elfröccsöztem a figyelmemet, az egyik oldalon elcsíptem a
gallérját, holott elég lett volna a koponyát bárddal átvágva folytatni a
kettéosztást. Ezt később össze kellett tűznöm.
Szépen kiterítjük a kibelezett halat. Van, aki a vékonyabbik
oldal farokrészét rajta hagyja a gerincen, a borda végénél elvágva. Én
szimmetrikusan terítem ki, szerintem így csinosabb.
Sokan nem irdalják, de szerintem érdemes, mégpedig a
gerinces oldalt bőr felől, a párját hús felől.
A gyönyörű húst kívül-belől sózzuk, borsozzuk.
Szükséges ezután egy vaskosabb husáng, amit hosszan
behasítunk, vékony kis nyársak a hús
kimerevítéséhez. A hosszában megtűzött halat keresztben, középen a husángba
csíptetjük, alul, felül drótozzuk.
Jön a tűz, hadd lobogjon, hadd lángoljon. Közelébe tűzzük a
csíptetett halat, melegedhet.
Lassan készítjük, egyre közelebb téve a parázshoz, időnként
forgatva. Lehet a parazsat is
tologatni, ki hogy állítja be a hőt.
A fűszerezés többnyire puritán, előfordul, hogy csak só van
a halon. Én viszont tudom, amit tudok.
Jön a vegeta. Zsályát, petrezselymet, fokhagymát, sót
mozsarazunk, vajjal keverjük. A nagyon finom fűszervajat zsírpapírból tekert
tölcsérbe töltjük, kifagyasztjuk. Ezzel a kúppal lakkozzuk a sülő halat, amely
ettől omlós, puha, kívül szép kérges lesz.
A hal zsírja lassan kicsöpög, utolsó fázisban rövid ideig
egészen közel tesszük a parázshoz.
A bőr ropogóssá válik, változatos textúrák alakulnak ki.
A húsos oldalnál egészen picit elbámészkodtam (szentgyörgyhegyi),
a csontos szélek kicsit megégtek.
Viszont a hús zamatos, omlós, semmi kiszáradás, itt-ott
remek, ropogós szélek, kellemes zöldfűszeres aromák díszítik a ponty tiszta
ízét. Szálka nincs, az irdalás újra összetapad, a vaj csodás hatással van a sülésre.
A halász kenyérrel, sózott hagymával ette, mi salátát,
parázsban sült újkrumplit is szolgáltunk fel.
13 megjegyzés:
Ugyen nem mozdultam sehová, de a feddijt Sáska helyett Ajkát mutat.
Ha én halat eszem készítek, csak az illem kedvéért van hozzá köret, saláta. Csakis magában. Még kenyér sem kell. A szálkára is tudok vigyázni.
de szépet írtál, Süllőcske :)
idenekem
nekemvaló
finomszépéshal
mondjuk az irdalást nem szeretem, a sok bosszantó szálkából még többet csinál.
Utazás és gasztronómia (+hal): kedvenc témáim. Itt mindez felsőfokon.
Kedves PO, kérlek, nézz be hozzám. Üdv krinsz http://ezmegaz-krinsz.blogspot.hu/2012/06/blogdij.html
Kiváló írás, ínycsiklandó étel.
Nagyon finom! Én is kérek belőle. Szép az írás stílusa is - pont, ahogy Süllőcskétől várja az ember.
szép
ez úgy néz ki, mint a "laposhal", amit horvátba szoktunk enni! én köretnek olyan kis gyufaszálnyi kis sneciket halámolok hozzá, hülyének is néz a családom, hogy "halat hallal?"
Hamár "horvátba" b+ legalább ragozd helyesen :(
horváthba?
András: most kötözködsz, vagy komolyan gondolod?
Szép.
Én nem a Kopácsi réten kóstoltam, hanem Dombóvárom, egy vadászat után szerbiából származó vendéglátóink körberakták a tüzet ilyen gyönyörűséges "nyársakkal". Már a látvány is egy gasztronómiai orgazmus volt. Ők mondjuk nem irdalták a halat, de így jobb, halevésben kevésbé jártasak is bátran fogyaszthatják.
Megjegyzés küldése