2012. augusztus 30., csütörtök

Mit ér a bivaly, ha tokány?

by PO

Nem kell mindenből paprikás ételt csinálni! Ezt már akkor megmondtam, amikor a megfagyott bivalyt elővettem a fagyóból.
Amíg a paprikát nem ismerték, akkor is csak volt valahogy. Nézzünk csak bele egy régi erdélyi szakácskönyvbe, rögtön kitűnik, hogy a tokányok lehettek a paprikás ételeink jogelődjei.

Persze a hús elfogyasztására vannak egyszerűbb megoldások is. Például sós vízben megfőzik a csikó húsát, legfeljebb egy kis bors kerül bele, majd bicskával lefaragják és megeszik a húst - mint a kazak csikósok.

Ritka vendég a bivalyhús nálam is. Nincs olyan jellegzetes illata, mint a marhahúsnak, sokkal semlegesebb, egy kis finom szénaillatot éreztem, de lehet, hogy az se az volt. 
El is határoztam, hogy ebből egy finom, visszafogott fűszerezésű tokány lesz. A köretet meg közben kitalálom.

A jó 1 kilónyi húst felaprítottam. Lábszár volt, így nehezebb volt előállítani a tokánynál megszokott keskenyebb csíkokat, de a hús fajtája kellemes, sűrű szaftot ígért.

Kevés zsíron 3 fej kockára vágott hagymát üvegesre pároltam. Közben hozzáadtam 3 gerezd, késsel lapított fokhagymát.

Beleengedtem a húst, sóztam, borsoztam, majorannát adtam hozzá és gyakori kevergetés mellett párolni kezdtem. Egy kevés meleg vízet néha öntöttem hozzá. 

Harmad fővéskor adtam hozzá két szem apróra vágott paradicsomot, majd a főzést kis lángon, fedő alatt folytattam.

A hosszú főzési idő kétharmadánál tettem bele egy apróra vágott zöldpaprikát, olyat, amelyik meg volt pirosodva.

Fedő alatt pároltam készre. Közben arra gondoltam, hogy ezt az ételt hogyan tálalnák Erdélyben? Csakis puliszkával! Így én is a puliszka köret mellett döntöttem!

Ilyen lett. Képen paprikásnak is eladnám, de egészen más lett a karaktere. A majoranna-bors íz mellé társuló enyhe, de nem lecsós paradicsom-paprika még mindig hagyta érvényesülni a hús finom aromáját.



Szóval: nem kell mindenből paprikás ételt csinálni! Ezért nem kóstoltam meg vasárnap Vókonyán a lópaprikást, meg a szamárpaprikást. Mert ebben a környezetben elvész a hús finom íze, akkor már mindegy lenne, ha teszkós disznóhús az étel alapja.

9 megjegyzés:

anica inkognitóban írta...

igen, sajnos túl gyakran nyúlunk a paprika után, nekem szimpi ez a "fehér" variáció is. Egyébként anyósom pl. "fehér" fasírtot is gyakran csinál, ami nekem furcsa, de nem mondom, hogy rossz, csak más.

Andrass9 írta...

@anica: Azért itt is van benne paprika meg paradicsom is, ha nem is sok :)
A fasírtba én sem mindig rakok paprikat. Gyakrabban nem, mint igen.
@PO: Finom ragunak hangzik, és a puliszkával meg egyetértek!

Aleda írta...

De megkóstolnám :) Nagyon szép az íze és egyetértek , ne paprikázzunk el mindent !

Sheila G. írta...

sose ettem még bivalyt, pedig már csigát is ettem...

Mitzi von Küche írta...

Nagy igazság, amit írsz!
A tokányt pedig szívesen megkóstolnám.

Andrass9 írta...

@Mitzi: Most ki írt nagy igazságot?
Ez az átka a Blogspot.com-nak, hogy nem tudni kinek a kommentjére válaszolsz. Persze lehet alapértelmezésben, hogy csak a posztolónak válaszol a kommentelő - de ez nem igy történik.
A tokány pedig JÓ!!!!

PO írta...

@Sheila:
- Bátyám, látott mán antennát?
- Nemcsak láttam, ettem is!
- Nade az vasbúl van!
- ...akkor csak láttam.

:-D

@Aleda: légy szíves írd már le ide, te hogyan főzöd a puliszkát (cérnával! :)

Mitzi von Küche írta...

PO kezdőmondata a nagy igazság, meg úgy általában az egész poszt. Miért nevezik magyarosnak, ami agyon van hagymázva, meg paprikázva? (Én nem is szeretem az olyat.)

Daróczi Imre írta...

Imádom a tokányt, a puliszkát is, bivalyt még én sem ettem, s a paprika részleges elhagyásával egyetértek én is. Ergo nincs is sok értelme hogy ezt mind leírom hisz már mind írta valaki más...csak jelzem, itt jártam, ez a bejegyzés az én kavicsom.