by PO
Évekkel ezelőtt a legnépszerűbb magyar gasztroblogon készült egy riport egy jóravaló lánnyal. Arról szólt, hogy szereti a munkáját, kreatívan nyúl bizonyos megszokott dolgokhoz - és ez az élet rendje. Ennek az írásnak akkora indulat-cunami lett a következménye, hogy a blogposztnál letiltották a hozzászólásokat, örök haragok születtek, talán 10 percre még a Lánchídon is leállt a forgalom. Azóta Angéla már rég nem a Kistücsökben alkot, meg aztán rajtam kívül ki emlékszik már erre a kis történetre?
Egy tányér hever előttem. Nem vagyok járatos a desszertekben, műveltségem fehér foltját jelentik, de erről konkrétan tudom, hogy egy somlói galuska. Az Olíva fézbúk üzenete szerint: újragondolt!
Mielőtt a desszertet felfaltam elköltöttem volna, egy rövid szóváltás volt Ricsi és köztem.
- Boldog születésnapot, olvastam a fézbúkon, hogy megint valahány éves lettél!
- Köszönöm!
- Nézem ezt az újragondolt somlóit. Igaz, remekül néz ki, meg az illata is csábító, színek-textúrák-arányok rendben, de mégis, 25 évesen honnan veszed a bátorságot, hogy újragondold a somlóit? Egyáltalán, minek kell újragondolni azt, ami úgy jó, ahogy van?
- Erről a desszertről azt kell tudni, hogy a hagyományokat követve megtalálható benne az összes olyan összetevő, mint a somlóiban. Azt mondjuk a mai gasztronómiában, hogy semmi nincs törvényekhez és szabályokhoz kötve. Ha újra gondolunk egy desszertet, ugyan azokat az anyagokat jelenítsük meg, mint az eredetiben. Az, hogy milyen formában, milyen textúrákkal, az a saját kreativitásunkra van bízva. A mai gasztronómiában a korszerű technikákkal a pihent agy határain belül bármit megvalósíthatunk. Nem biztos, hogy ha más elgondolással készítünk el egy desszertet, az rosszabb lesz. A puding igazi próbája az evés és majd a vendég megmondja. De mi, szakácsok gyakran nem férünk a bőrünkbe és próbáljuk saját ízlésünk, kreativitásunk szerint formálni az ételeket, desszerteket.
Látszik, hogy nem vagyok igazi riporter, mert Ricsi magyarázata közben böszme módon belekóstolok a somlóiba. Illetlenül elkezdem ropogtatni a kis grillázslapot. Bekapom az egyik vattacukor pamacsot - de a szemem, fülem árgus! És legalább tele szájjal nem beszélek.
- Ebben a desszertben ugyanaz a piskóta, vaníliahab és ízesítés van. Viszont egy kis narancsot is vittem bele. A külsejét csokoládéöntettel szoktuk bevonni, ez egy 70 százalékos spanyol csokival van meghúzva és diógrillázs darabokkal van rusztikusan megszórva, pici diógrillázs dísszel. A mártása pedig egy narancsos, diós, rumos fehér csoki öntet. Egy érdekes kiegészítő a rumos vattacukor, ami a dióval harmonizál és a tányér kiegészítésére szolgál.
Közben ízlelem a piskótát, a krémet, a kettőt együtt...
- Jó étvágyat kívánok hozzá!
- Köszönjük szépen. Hallod-e, nagyon meggyőző ez a somlói, tartsátok meg, szeretni fogom! :)
3 megjegyzés:
Annyi mindent újra lehet(ne) gondolni az életben, miért pont a somlói lenne kivétel? :)
A vattacukor az egyik kedvencem, de erről a tányérról nekem nem hiányozna. A somlóit viszont falnám:)
Hidd el Anica, a vattacukrot sem hagytad volna meg! :))
Én is kinéztem ezt a new-wave somlóit, remélem, máskor is fenn lesz az étlapon. Ricsi chéfnek ezúton is gratulálok kreativitásához, amit már én is megtapasztaltam és remélhetőleg még máskor is.
Megjegyzés küldése