Kakasjelvények

by PO

Írhattam volna a címben, hogy etűdök kakastaréjra, de nemrég volt már ilyen stílusú címadás. Nem ismétlünk, nem modoroskodunk. Hanem játszunk, kísérletezünk. Most épp a kakas koronájával.

Kevesen tudják, hogy sok húsboltban rendszeresen kapható fagyasztva kakastaréj  és kakashere. Mert ezek így párban járnak, mint a villámlás, meg a mennydörgés.

Sokan ismerik, szeretik a here-taréj pörköltet. Megfőzésekor mindössze arra kell ügyelni, hogy a here jóval később kerüljön a fazékba - és ne főzzük túl a cuccot. A taréjhoz negyedrész here elegendő. Nehéz elhibázni, elkészítése méltán nem tartozik a Challenge Day programjai közé. Erről ennyit.

A kakastaréj, mint alapanyag engem új kalandokra csábított. Megint feltettem az ilyenkor szokásos kérdést: muszáj mindenből paprikás ételt csinálni? Nem. Akkor keressünk más lehetőségeket is.

Azt gondoltam, hogy a ragu irányába kellene haladni. Az első kísérletem az volt, hogy a taréjt együtt főztem petrezselyemmel, sárgarépával, egészen addig, míg a taréj majdnem jó volt. Ekkor kiszedtem a tarajat és a főzőlében pürésítettem a zöldségeket. Taréj vissza, a mártást tárkonnyal, citromfűvel és egy lime levéllel ízesítettem. Lassan készre pároltam. Dödöllét készítettem hozzá, ilyen látványt nyújtott:

A következő alkalommal újból petrezselyem, sárgarépa és szemes bors társaságában pároltam a tarajat. Ugyanúgy püré lett a zöldséges léből, de a befejezéskor zsályalevelet metéltem hozzá. Megállapítottam, hogy a zsálya is kitűnő társítás ezekhez. Köretként palacsintát csíkoztam, ebben is van sok játéklehetőség. A lényeg, hogy a finom, zöldfűszeres mártást bőségesen használjuk.

A zsályás ízvilághoz jól illett a céklamozaikos törtkrumpli is (Süllőcske javallotta). A formázó hengerből egy vastagabbra szelt céklalappal nyomtam ki, ami aztán a szép színe miatt rajta is maradt.

Szintén a zsályás raguhoz készítettem egyszer puliszkát. Kevertem bele zsályát, fekete szezámmagot, majd gyúródeszkára (székelyül: lapittó) kiterítve kihűtöttem. Korongokat szaggattam belőle, majd megfuttattam forró vajon. Megérte, mert a korong kérge, meg a szezámmag együtt egy kellemes, ropogós jelleget is kölcsönöztek. Csináltam véle egy kis tányért, ami üdvözlő falatnak sok, ezért inkább előételnek tekinthetjük.