by PO
Aki arra tippelt, hogy a nyár derekára tekintettel most egy saját, bombabiztos kovászos uborka recept következik, amit a szemüveg felett átpislogva, felemelt mutatóujjal lehet magyarázni, tévedett. Tény, hogy ezt az ételt az uborka és a kapor ihlette, de ez egy húsétel! Egy könnyed, nyárias levesféle. Egyszerű is, gyors is, üde is.
A szóban forgó ételt már vagy 15 éve ismerem, de még nincs rendes neve. Csak körülírni szoktam, valahogy így: kapros-uborkás csirke. De ekkor igazságtalanul nem említem a krumplit, pedig az is van benne. Ejj, majd csak lesz valahogy!
A poszt tárgyának elkészítéséhez egy Boldog Csirkét használtam fel. Ez egy új (a békeharchoz, víz-sommelierhez hasonló idétlen) fogalom, nagyon gyanús, hogy valamelyik marketing műhelyben szülték. Utánanéztem, hogy mi ez, láttam, hogy a Boldog Csirkének sok ismérve van, én azt jegyeztem meg, hogy látott napfényt. Mi következik ebből? Az, hogy a normál, ipari vágócsirkék nem láttak... Bele se gondoljunk, ez elég szörnyű.
Végy tehát egy csirkét, inkább kinőtt legyen, mint rántani való. Inkább szabad tartásból legyen, vagy Boldog Csirke legyen, mint boldogtalan. Vágd darabokra, a mellét tedd félre, bármikor beeshetnek olyan vendégek, akik között van egy csirkemell fetisiszta, neki remekül lehet majd kedveskedni valami ilyesmivel.
Két közepes fej hagymát vágj apróra.
Öt tojásnyi krumplit kockázz fel, inkább nagyobb darabokra.
Öt uborkát (kb. 10 cm-eseket) hámozz meg, majd vagdald fel nagyobb darabokra.
3-4 szál kaporból csinálj egy csokrot, hajtogasd össze, cérnával kösd meg derékban.
A fazék aljába terítsd szét a hagymát, egyenletes vastagságban.
A hagymarétegre helyezd a csirkehús darabokat.
A húsokra terítsd rá a krumplit és az uborkát.
Öntsd fel annyi hideg vízzel, hogy az egészet kb. 2 cm-rel ellepje.
Tedd bele a kaprot, 10-15 szem feketeborsot és 2 tk sót.
Felforraljuk, majd lassú tűzön, fedő alatt, a húsok megpuhulásáig főzzük.
Tálaláskor egy kis zöld kaporral szórjuk meg a tányért, hogy a gőzölgő levesben az üde kapor íz is jelen legyen.
Én ezt az ételt eleinte rövid, majd egyre inkább hosszabb lével készítettem. Azt vettem észre, hogy nem lehet elég sok leve, mindig elfogy az utolsó cseppig!
Végy tehát egy csirkét, inkább kinőtt legyen, mint rántani való. Inkább szabad tartásból legyen, vagy Boldog Csirke legyen, mint boldogtalan. Vágd darabokra, a mellét tedd félre, bármikor beeshetnek olyan vendégek, akik között van egy csirkemell fetisiszta, neki remekül lehet majd kedveskedni valami ilyesmivel.
Két közepes fej hagymát vágj apróra.
Öt tojásnyi krumplit kockázz fel, inkább nagyobb darabokra.
Öt uborkát (kb. 10 cm-eseket) hámozz meg, majd vagdald fel nagyobb darabokra.
3-4 szál kaporból csinálj egy csokrot, hajtogasd össze, cérnával kösd meg derékban.
A fazék aljába terítsd szét a hagymát, egyenletes vastagságban.
A hagymarétegre helyezd a csirkehús darabokat.
A húsokra terítsd rá a krumplit és az uborkát.
Öntsd fel annyi hideg vízzel, hogy az egészet kb. 2 cm-rel ellepje.
Tedd bele a kaprot, 10-15 szem feketeborsot és 2 tk sót.
Felforraljuk, majd lassú tűzön, fedő alatt, a húsok megpuhulásáig főzzük.
Tálaláskor egy kis zöld kaporral szórjuk meg a tányért, hogy a gőzölgő levesben az üde kapor íz is jelen legyen.
Én ezt az ételt eleinte rövid, majd egyre inkább hosszabb lével készítettem. Azt vettem észre, hogy nem lehet elég sok leve, mindig elfogy az utolsó cseppig!
8 megjegyzés:
Hoppá! Szokatlanul érdekes!
Persze, hogy elfogy:minden hozzávaló finom külön-külön is, együtt sem lehetnek rosszak :) Ide nekem mindent, ami savanykás! :)
Én ezon szerencsés kevesek egyike vagyok aki kóstolta. Nem savanykás. Ellenben a szokatlan konstelláció ellenére, vagy talán épp ezért, eléggé finom.
Pedig ennyi uborka egy kissé savanykássá teszi szerintem. Pont ez hozza az üde ízhatást.
Szép cikk.
(Az ételt nem tudom értékelni, mert uborkát csak savanyítva eszem.)
Viszont a fb-on a "Debreceni Képeslapok" kommentjei között egy 2011-es posztodat említik...
érdekes!
nem haverom a kapor, de ezt így kipróbálnám.
1kutya
Igazán szép szárnyasáldos.
Valamikor, de nem is olyan régen, magyar anya százféle levest tudott főzni. Ez olyan fontos, jellegzetes volt, hogy ma is érvényes. Ahol nem, az sajnálatos, hiszen semmi sem egyedibb a magyar konyhában, mint a levesfélék fantasztikus variációs készsége, akár az Alföldön, akár például Erdélyben.
Ez a leves is az Ó-magyar konyhát idézi nekem, szerkesztési módját, és ízvilágát tekintve.
Egy kis ötletet szeretnék még megemlíteni a szerzőnek:
Az üde szárnyasétel zamatos szaftgenerálója lehetne még az egres, és a rebarbara. Remek savasságuk és gyümölcsös aromájuk a híres debreceni mazsolás(és citromos)csirke irányát követhetnék.
Mostanában jó kis élményeim voltak a sóban eltett citromról is. Csirkét készítettem tegnap vele, és ez is tetszett.
Megjegyzés küldése