by PO
Gyermekkoromban a tejberizs volt a kedvencem. Már 10 éves koromban tudtam ilyet főzni, nem sajnálva rá az időt.
Akkor még sokkal szegényesebb volt az édességek, desszertek világa. Később sokat láttam, sok finom desszertet megismertem, de most is ott tartok, mint az a mesebeli tükör, amelyik azt mondta a gonosz királynőnek, hogy "de Hófehérke százszor szebb".
Szóval: a tejberizs örök.
A gyümölcsrizsről már írtam egy külön posztot néhány éve.
A lényege az, hogy kb. 1 liter tejből alaplevet készítek, vaníliával és citromverbénával ízesítve. A végén kevés sót és cukrot adok hozzá.
Ezután vajon üvegesítem a rizset, majd folyamatosan rászedem a forró tejet, folyamatosan kavargatom. Mazsolát teszek bele közben.
A tálalás előtt könnyű gyümölcsöket vegyítünk bele.
És most jöjjön a mai kedvenc, minden tejberizsek Királya - ezt sem a nagyanyám kötényébe kapaszkodva lestem el!
Kemencés tejberizs, török rizspuding, sütlac.
A masszát formába, tálakba öntöm és 200 fokos sütőben meggrillezem. Ha lehet, a teteje tehénfoltos legyen! (A színezést konyhai sárkánnyal is lehet végezni.)
A gránátalma mag szépen díszíti, pikánsan ízesíti.
A zöld dió befőtt a maga törökös sziruposságával pedig eszméletlen magasságokba emeli. Onnan már nincs fentebb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése