2021. január 4., hétfő

Libasültet enni

 by PO

Oka van annak, hogy a blog szinte úgy viselkedik, mint egy elszabadult hajóágyú. Tudomást sem vesz a világpolitikai helyzetről, az évszakról, a kulináris érdeklődést befolyásoló évvégéről, szinte semmilyen külső tényezőről. Csapong ide-oda. Most is mit hoztam? libasültet, amit minden rendes ember Márton- napkor fogyaszt.

Mindeközben dolgozok egy enciklopédikus igényességű kocsonyás poszton, de ezt nem lehet csak úgy összedobálni, mint egy lapra szerelt ikeás bútort. El kell mélyülni a témában, még szeretnék kipróbálni egy-két érdekes alapanyagot is.


Szóval libasült.

Én a liba szárnyát is finom falatnak tartom, ezt még néha lehet is venni a húsboltokban. A madár többi részét nem nagyon, a hazai lúdtermést rendszerint a német piac szippantja fel.

Ezen a fotón épp látszik, hogy a libaszárny felső bütykét lefűrészelve egész hercig megjelenést lehet neki adni. Szóval, ha ráérünk, és szép tényérfotót is szeretnénk készíteni, akkor (apró fogú) vasvágó fűrészlappal vágjuk le a bütyköket. Utána szépen gyűrjük vissza a húst és a bőrt a másik bütyök felé, így olyan alakot ölt, amit az angolok szívesen neveznek lollypopnak. Ez náluk nem azt jelenti, hogy dobverő, hanem azt, hogy nyalóka.

Én ezt a húst úgy sütöm, hogy sózom, és mindenféle trükk nélkül 160 fokon, légkeveréssel, kb egy óra alatt.

Érdemes egy kis figyelmet szánni a tört krumpli köretnek, ezt éppen Adorjányi Máriusztól tanultam. Szeretem ezt a tömény, mély krumpli ízt, ezért bevállalok egy kis többletmunkát érte.
A héjában főzött krumplit megpucolom, majd sóágyon a sütőben, 150 fokon még 20 percig szikkasztom. Ezek után összetöröm, vajjal lágyítom, sózom, majd pirított-vagdalt mogyorót keverek hozzá. Még zöldfűszer is mehet bele, például snidling.

Könnyed, olajos-borecetes salátát adtam hozzá.

És végül néhány fázisfotó:




Nincsenek megjegyzések: