Göbölyös táncház, Tiszavasvári, 230304

by PO

Egy táncegyüttes neve mindig érdekes, vajon mi az üzenete? Hogyaszongya: Göbölyös Kör-karéj Egyesület. A táncház előtt firtattam ezt, és addig jutottunk, hogy a Göbölyös Tiszavasvári külterületén egy kis rész, egy tavacskával. A Göbölyös-tó ismertebb nagytestvére a Fehér-szik tó, onnan pár nyíllövésre. De mire megy a nagyobb hírével, róla nem neveztek el táncegyüttest.

 A táncház alcíme az volt, hogy batyusbál. Ez a szó mindig megmozgatja az emberekben a gondoskodó szeretetet – aki szeret, az etet – nagy mennyiségű ételt-italt hordanak össze egy asztalra. Vagy több asztalra. Elnézve a finomságokat, titkon azt kívántam, bárcsak addig tartana ez a táncház, míg ezek betartanak!

Én háromféle pogácsát vittem. Ezek is jók éhenhalás ellen, de pálinkák, borok méltó kísérője is.

Nem vagyok szociológus, de már észrevettem, hogy minden táncház közönsége más. Itt főleg az együttes aktív, passzív tagjai, barátok, ismerősök voltak, néhány messzebbről is jött vendéggel. Fiatalok kevesen voltak. jónéhány csillagszemű, szép leánka, de legények alig.

Az ünneplő gyülekezet táncház többségét az a korosztály tette ki, akit én – rendkívül találóan – úgy jellemeztem, hogy „too young to die – too old to kalotaszegi legényes”.

A terem nagysága miatt nem kellett hangosítás – hál’ Istennek – így Bakos Dani & zenekara tényleg hifi minőségben szólalhatott meg. Rendes vonós felállásban. A hangosítással néha nincs gond, vannak jó ízlésű emberek. Máskor csak olyanok tologatják a potmétereket, akik elektronikus zenéken nevelkedtek, nem is ismerik az akusztikus hangszerek hangját. De a legnagyobb bosszúság nekem az, hogy ha van elektronika, a zenekari szünetekben is betolnak valami hangos zenét, amitől nem lehet, csak kiabálva beszélgetni. Ősrégi vendéglős trükk…

A táncolás egy kedves kis moldvai blokkal kezdődött. Nekem tetszett, hogy a zenét nem püfölték széjjel valami nagy dobbal, hanem ízlésesen a bőgős oldotta meg a ritmus szekciót. Volt egy csokornyi moldvai sláger, így a népség kellően „meg lett érzékenyítve” egy hajnalig mulatásra.

Utána jött egy széki pár. Egy becsületes. Az elején csaptak a legények, fröcsögött a tesztoszteron! Utána négyes, majd lassú. Összekötötték egy szapora lassúval, majd jött egy jól énekelhető csárdásfüzér. A végén a jövevény táncok, ahogy kell.

A kalotaszegi menet nagy indulatokat váltott ki, rögvest tetőfokára hágott a hangulat! Én mindig abból érzem, mekkora a forróság, hogy milyen hangos az ének. Na, hát itt olyan tűz volt, amiben jó volt táncolni, csak énekelni, akár csupán szemlélni is. Milyen jó érzés lehet ezt muzsikálni is! Nagyon jól szólt a zenekar!

A mezőségi rend következett immár. Örültem, hogy szépen megadta a módját a zenekar. Akasztóssal kezdték. Amikor egy zenekar nem ezzel kezdi, nekem mindig olyan érzésem van, hogy gyorsan át akarnak esni a mezőségi renden, mint egy gyerekbetegségen.

Szóval itt szépen megadták a módját. Örömünkre, bele volt muzsikálva az akasztósba a Szelidecske is, amit a táncoló népség hálásan fogadott, átszellemülten énekelt. Jó kis íve volt a csárdásnak, szökősnek, sűrű csárdásnak is. A végén volt egy kis korcsos, de mondtam már, hogy ez egy idősebb korosztály volt, így ez zenei szempontból volt szép keretezés.

Az éjfélt a vajdaszentiványi rend közben szeltük át. Itt is sorjáztak az énekelhető slágerek, az „Akkorszépazerdő”, a híres mezőmadarasi halottkísérő és a többi. A banda alapos munkát végzett itt is. A lehúzást pihegő keblek, gyöngyöző homlokok és cserélendő ingek követték.

A táncház egy kis hajnali énekléssel ért véget, ami méltó befejezése egy táncháznak. Mint a sütemény egy szép, kerek vasárnapi ebédnek.

Szóval remek kis táncház volt ez. Jól zengő zenekarral, jó emberekkel. Nem véletlen, hogy az egyik kis táncos csemetét, aki még egy éves sincs, ide hozták a szülei, hogy érezze az Élet áramlását.

A javallatom az, hogy postcovid izé, depressio esetén ilyen táncházat írjon fel az orvos. Heti egy szemet.

Ps.: A szoknyák nagyon rendben voltak! És bizonyára nem azért, mert olvasták az előző posztomat! :-))