Szivárványos táncház, Derecske, 230311

 by PO

Haladni kell a korral, ezért ezt a táncházas élménybeszámolót az – egyre híresebbé váló – Mesterséges Intelligenciával akartam megíratni.

Ezt ne úgy képzeljétek, hogy terpeszkedtem a fotelomban, kortyolgattam a szponzorbort, beírtam a címet és unottan ásítozva vártam az eredményt. Hanem úgy, hogy terpeszkedtem a bőr vezérigazgatói forgószékemben, megadtam az MI-nek néhány fontos tényt és nyomtam egy entert. Még ki sem tudtam nyitni a szponzorbicskát (ezt a posztot a Dixon késgyártó manufaktúra támogatta), máris itt volt a válasz! Olyan meglepően gyorsan, mint a Mézga családban a Köbüki küldeményei!

Az MI – aki veletek ellentétben nem járt még táncházban – így fogalmazta meg élményszerűen a szombati kalandomat:

Az este felettébb varázslatos volt! A Bíró Imre és zenekara által játszott zenék alatt döbörgött a bőgő - brácsa ritmusszekció, míg a hegedűk szomorú dallamokat sírtak. A hangulat fantasztikus volt, és az emberek százai összedobogtatták a szívüket egy ritmusra. A kalotasszegi csárdás volt a táncház csúcspontja, és a táncosok egyszerűen magukból kiestek a lendületből. Mindenki boldog volt, és az este emlékezetes marad mindenki számára!

Háááát, nem rossz ez. De majd, ha a Mesterséges Intelligencia is elmegy elég sok táncházba, teleizzad néhány inget, töméntelen sok népzenét hallgat, bizonyára meglátja a néptánc legtisztább lényegét. Addig viszont érjétek be velem! :-{) [ez egy bajszos szmájli volt!]

Szóval kezdjük onnan, hogy Derecskén táncház volt. A napfényes Derecskén.

Nem győztem örülni – ezért már a bejáratnál széles vigyorra váltottam, ami egész este le se hervadt rólam – mert ezúttal a nagyteremben volt a mulatság!

Ez egy táncházhoz méltó helyszín. Elegendő tér, hely a gyerekeknek, szülőknek, táncoló és nézelődő vendégeknek. És parketta! A legjobban táncolható padló!

Szóval székek, asztalok, a délutáni táncház tomboló gyermekei, szülői, az áthangolódó zenekar és a gyülekező felnőtt táncház közönsége zsinnyegtek, amikor én érkeztem. Én azért szeretem a derecskei táncházakat, mert több generációról gondoskodnak. Délután a gyerekek táncolnak, kézműveskednek, láthatóan nagyon élvezik a dolgot, aztán jönnek a nagyfiúk, nagylányok, meg a molyos farkú öreg rókák.

A felnőttes program azzal kezdődött, hogy a debreceni Főnix táncegyüttes bevonult és bemutattak egy jó kis rimóci táncos hangulatot. Először felszaladt a szemöldökünk a hajunk alá, mert a fiatalok bizony nem viseletben jöttek, hanem civilben. A fiúk hétköznapi módon öltöztek, a lányok csiniben – de azért pár perc alatt átállt az agyunk, elfogadtuk, hogy nem kell mindig a színpadias megjelenést erőltetni. Ez így teljesen rendben volt. Csak azt a tűzpiros ruhát tudnám feledni, uhhh……….

A bemutatót egy kis tánctanítás követte. Elfelejtettem videózni, mert úgy lenyűgözött a leánkák röptetése – nem is emlékeztem, hogy itt többet vannak a levegőben, mint a padlón – de igazán hangulatos volt!

Utána volt egy kis felcsíki tánc, meg huncutkodás. Ez alkalmas volt arra, hogy a népséget érzékenyítsék: itt most egy táncolós mulatság következik!

Ezután derecskei verbunk tanítására tsalogatták a legényeket. A Hajdúságban egyedül itt maradt meg egy felgyűjthető verbunk hagyomány, örülök neki, hogy itt ezt még szépen ápolják is. (Külön ünnepet is szántak ennek Derecskén.)

Ezen a tájékon szinte minden táncegyüttesnek van valamilyen hajdúsági korográfiája, ebben jellegzetes betét a derecskei verbunk – én is táncoltam ilyet.

Most volt egy kis tanítás, utána a helyi legények a vendég legényekkel egy vérbő közös verbunkot mutattak be. Vertem a fejem a falba, mert előre nem sejtettem, hogy a táncház egyik csúcspontja lesz ez – és így nem örökítettem meg…

Ezután a jelenlévő két táncegyüttes fiataljai hajdúsági táncokat táncoltak – spontán módon, ahogy jött. Gyönyörű volt!

Szilágysági táncok következtek immár. Remekül szólt a zenekar. Talán az a legnagyobb dicséret, hogy eleinte észre sem vettem, hogy fel vannak hangosítva. Tudom, ki tette, megjegyeztem a pofáját, jó ízléssel végezte a munkáját. Be kell látnom, ekkora teret, ennyi táncoló embert, Jeremiás Lajos hangját, mégannyi beszélgető közönséget nem lehet unplugged túlzengeni. Ide kellett a hangosítás.

És ekkor jött a kalotaszegi menet. Minden táncházak csúcsa, itt mindenki alaposan kitáncolja magát. Volt csárdás, friss, utána legényes, meg verbunk is. És még egy kis kalotaszegi invertita is. Erről készítettem egy jellemző hangulatképet, itt láthatjátok.

A zenekar talán ebben a tánczenében érezte a legjobban magát. Lenyűgöztek a súlyos tizenhatod-zuhatagok, a míves, szépen kijátszott díszítések. Meg kell dicsérnek az éneklős prímásokat! Lassan kimegy a divatból, hogy a zenekar énekeljen – pedig hallhatjuk, milyen elemi erő volt azokban a 30-50 évvel ezelőtti zenekarokban, mindenki énekelt! Mindenki, még a bőgős is!

 

Szokatlan módon ezután jött a széki pár. Gyönyörűen megmuzsikálva, szépen táncolva. Nekem volt egy tévképzetem arról, hogy a fiatalok ezt már nem is szeretik. Ennek ellentmond az, hogy már az elején, a négyes alatt folyamatosan megtelt a tánctér. A végén még sűrű tempót, meg ritka tempót is jártak a legények.

A jól sikerült táncház szép záróakkordja a mezőségi táncok voltak. De ez ma már mindig palatkai. Senki nem játszik egy táncházban magyarszovátit, nem táncol pl feketelakit, a palatkai lett az abszulút kedvenc.

A zenekar megadta a módját, a táncrend egy méltóságteljes akasztóssal kezdődött, majd ment tovább csárdással, szökőssel, friss csárdással, ahogy kell. Egy kis legényes zárta a végét, majd mindenki igazán lenyugodott.

Remek táncház volt ez!

Méltó helyen, jó zenekarral, idevaló közönséggel. Úgy érzem, senki nem bánta meg, hogy szombat este itt múlatta az időt.

Többen kértétek, hogy a szoknya kérdéskörre máskor is térjek vissza. Itt kevés volt a szép táncos szoknya, inkább a fiatalos ruhák és a mára folklorizálódott elastic farmerek uralták a látképet. De ez érthető abból, hogy fiatal, aktív táncos korosztály volt túlsúlyban.

Feljegyeztem: Derecskén április 22-én lesz legközelebb táncház. A Palatkai Szimfonikusokkal…

Jövök!

Végül mutatok néhány képet a szponzor gyönyörű munkáiból. Hogy miért pont kések, bicskák? Nem is tudom. Úgy gondoltam, a derecskei verbunk szülőföldjére mégsem jöhetek szemöldökcsipesszel!