Egy kicsit visszatekintve, talán sok volt a kitérő. A halas posztok nem annyira, de ez a mikrózás, meg egyéb észosztás már nagy elrugaszkodásnak számít az eredeti nyomvonaltól. A nagy vargabetűk után nézzünk ismét egy régimódi ételt. A gombóta közel 100 évvel ezelőtt nem a pusztai romantika miatt került az asztalra, hanem mert ez a néhány alapanyag még a szegényebbeknél is mindig kéznél volt.
A gombóta, vagy öreg reszelt tíszta alapváltozata úgy készült, hogy sós vízben főztek reszelt tésztát, addig kavargatták, míg a levét elfőtte. Aztán tányérba szedték, meghintették egy kis szalonnapörccel és kész. Hát, ez elég puritán.
Tele vagyok olyan receptekkel, amelyek úgy kezdődnek, hogy a csizmaszárból előkapjuk a bicskát, belépünk a kamrába és levágunk egy darabot az ott lógó füstölt szalonnából. Na, ez is olyan!
Húsos szalonnát apróra vágok, a bográcsban kiolvasztom. Amikor kiengedte a zsírját, kavargatom, ha szép színe lett, kiszedem a pörcöt és félreteszem. A forró zsírba néhány kolbászkarikát dobok, megpirítom mindkét oldalát, majd azt is kiszedem. Ha sok a zsír, leöntök belőle, majd a bográcsba vizet töltök. Sózom és beleteszek annyi felkockázott krumplit, hogy a víz kényelmesen ellepje. Tehetünk bele néhány szál petrezselyem zöldet is. Amikor a krumpli szinte megfőtt, teszek bele néhány marék tarhonyát. (Ha női segítség is van, akkor inkább keményre gyúrt tésztát reszeljünk bele.) Óvatosan kavargatom, míg felissza a levét, eközben persze megfő a tészta is.
A kész gombótát tányérra szedjük, szétnyomkodjuk. Szépen díszíti egy-két kanál színes kolbászos zsír. Megkoronázhatjuk a pörccel és a pirult kolbászkarikákkal.
Téli időszakban jól illik hozzá az ecetes uborka, úgyszólván kötelező mellé egy pohár száraz bor.
Ezt az ételt nehéz beilleszteni a mai korszerű törekvéseink közé, sőt, halmozottan hátrányos helyzetű. Nem paleo, nem koleszterinmentes, nem gluténmentes, nem szénhidrátmentes. De egyszer azért érdemes kipróbálni.
Ez a kép meg elég sápadt lett, élőben sokkal jobban nézett ki. Legközelebb valami fotosopfélét is bevetek, lesz egy kis gombtekergetés.
3 megjegyzés:
Ezek az ételek azok, amit te magad soha nem tudsz igazán jól megcsinálni, hanem másnál esik jól. Csak anyád tudja jól megcsinálni a paprikás krumplit, keménytarhonyát, lebbencslevest, amikor váratlanul hazaesel. Ha kapsz hozzá egy kis vegyes vágottat (na azt is csak máshol birom megenni) meg egy pohár vizet, mert csak ezek voltak otthon, na az különb mintha bármelyik most divatos étteremben ettél volna.
Manapság divat kell ezeket az egyszerű ételeket "újra gondolni". Megy a paprikás krumpliba kolbász, a gyereknek virsli, takonyleves békon, meg még sajtot is reszelünk rá, miután tejföllel elfedtük az eredeti ízt.
Látszik, hogy péntek este van...már majdnem rákérdeztem, mi az a "reszelt tIszta", oszt leesett, hogy nem I hanem Í és ippeg tájszólsz...
Ezt az ételt nagyanyám még készítette. Mondhatnám, ez a recept generációs ugrással hagyományozódott, de sajnos nem így történt. Csak nemrég tanultam meg, sajnálom, hogy nem kóstolhatta.
Megjegyzés küldése