2012. március 22., csütörtök

Tököskánya

Balage, aka Waka így emlékszik vissza arra a 30 évvel ezelőtti májusi szombatra:

Szombat, hajnali fél öt, gyülekeznek a vadászok a park szélén. Gusztálják egymás fegyverét, milyen patront hoztál, Remington, nekem Winchester, olyan a szórása, mint a picsa. Körbejárnak a laposüvegek, vadkörte meg kökény, belement egy fél IFA cukor, így a fűszértes. Befut az Ezredes, krómozott, literes lapos, MIG 29 túlélő kulacs, konyak, terepruhája a libafos különböző árnyalataiban játszik, Tótvázsonyból szereztem, Szpecnáz. Sofőrje áll mögötte, sorállományú őrmester, mint a karácsonyfa, talán még a farkán is lóg egy puska.
Megjön Rozoga is, a folyton civódó asszony elkíséri, már messziről hallik, ahogy szapulja szerencsétlen nyeszlett emberkét. Lelövöm, mondja az Ezredes, nem engedik. Szerencsére a rendőrök sem, be Rozogánét a parkba, közben ugyanis körbezárták a területet, csak engedéllyel. Mindenki türelmetlen már, halomban áll mellettük a csikk, lassan elfogy a nyakolaj. Frakk ezredszer szagol körbe mindent, csóválja csonkolt farkát, jár bele az egész valaga.
Varjú- (errefelé: kánya) irtás lesz. Úgy elszaporodtak, hogy már nem lehetett keresztül menni a parkon anélkül, hogy le ne szarták volna az embert. Ráadásul egy-egy varjúpotty akkora volt, mint egy gombóc fagyi. A tanács felkérte a Vadásztársaságot, ugyan segítsenek már be, ehhez egy tucatnyi válogatott vadász kapott írásos engedélyt, lakott terület közepén, ugyebár, ezért is a rendőri biztosítás.
Eligazítás, csak óvatosan emberek, ugye nem ivott senki, hoztam lőszert, Fiocci, osszátok ki, a madarakat Balage viszi el, kell még valakinek belőle? Nem? OK. A technika egyszerű, egy lövés a sörétessel a varjúfészekbe alulról, a tököskányák meg kipotyognak felül. Az Ezredes ördögi vigyorral előhúz egy csicsás kaukázusi töltényövet, benne házilag töltött patronok. Igor, a szovjet Ezredes adta, valami faszom aknavetőpor van benne, azt mondta magasan szálló libára szokta használni. Rozoga gyorsan elkunyerál kettőt. Céloz felfelé, lő, feljajdul, a puskát elejti, az leesve persze megint elsül, a sőrétek kopognak a vasútállomás tetején. Mindenki megdermed, Rozoga jobb karja tehetetlenül lóg, aszott arcán könny csordul, rendőrök a sápítozó asszonytól kísérve kórházba viszik, kulcscsonttörés. Igyunk egyet az ijedtségre, azt a szart kurva gyorsan tedd el, Igornak meg üzenem, hogy a moszkvai nénikéjével szórakozzon.
A kányákból vigyél Pista bácsinak is, hetek óta rágja a fülemet, aztán a többit holnap megfőzzük, mit vigyek? Pista bácsi örül, sört pattint, pálinkát tölt, este érek haza a Telepre, a fél zsák madarat bevágom a kamra hideg padlójára.
Isti gyerek kellőképpen undok, melyik tizenéves szereti, ha az apja vasárnap elviszi dolgozni? Gyere, segíts megnyúzni, én aztán hozzá nem nyúlok, itt egy kesztyű, csak a fejét kell fognod. A nyakánál eltépem a bőrt, határozott húzással lehántom, nem hántom. Isti fogd erősebben bazmeg, újra, most jó, pár nyisszantás a késsel, combok, szárny, melle le, maradék eldob, metszőollóval szárnya vége, lába, kérem a következőt. Egy óra alatt kész, 4-5 kiló hús, felteszem pörköltnek. Hagymát fonnyasztok zsíron, paprika, nem hoztam, akkor mégis mi a faszomnak írattad velem össze, mi kell? Mégis honnan szerezzek ilyenkor paprikát? T-től a faluból. OK. De akkor hozhatnál esetleg borsot meg fokhagymát is. Megy, hoz.
Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de álltunk már neki úgy főzni, hogy nem volt más alapanyagunk, mint só és víz, és főztünk egy paprikás krumplit.
Isti felhagy a duzzogással, eltűnik a gyepűben, kisvártatva egy fél szatyor szentgyörgygombával jön vissza, aztán fogja a légpuskát, megint felszívódik. Megmosom a gombát, beleaprítom, kerül egy pohár tejföl is, csorog a nyálunk. Isti előkeveredik, vagy 40 pár békacombbal. Rántsd ki, ugyan mivel panírozzak, jó lesz így is, lisztbe forgatom, az azért még van, kisütöm, durrog, köpi a zsírt, csupa hólyag leszek, a gáz körül iszamos a járólap.
Kész a kaja, megjelennek az éhenkórászok, a Nagy Autószerviz főnökei, minden vasárnap itt lógatnak a patakon. Béci bácsi, a Közlekedési Vállalattól – aki hétvégenként elindul valamelyik ismerőshöz és ott hiénázik – amikor meghallja, kánya meg béka, falfehéren kifordul a házból, kavicsot szórva elsöpör. Egy óra múlva a lábos tisztára törölgetve, Isti már befalta a combokat, ahogy kisült, Pötyi a csontokon morog. Metaxa, somlai, kezdetét veszi a hosszú délután.

 * * * 
Waka történetében vetési varjú (Corvus frugilegus) fiókákat ettek. A vetési varjú állománya a 80-as, 90-es években erősen megfogyatkozott, így 2001 óta védett. 
Csalóka télen a nagy, fekete seregek jelenléte, mert ilyenkor a helyi állomány mellett többször akkora mennyiségű varjú érkezik téli vendégnek a jóval zordabb telű lengyel és ukrajnai síkságokról. Az elhagyott fészkét szívesen használják olyan fészekparaziták, mint a kékvércse, vagy a kabasólyom.
Ha valaki nagyon megkívánta a varjúpaprikást, esetleg a dolmányos varjúval (Corvus cornix) még kipróbálhatja. Ez a faj nem szerepel a vörös listán, hazánkban nem védett.
A két varjúfélének az életmódja, táplálkozása nagyon hasonló, de régebben inkább vetési varjút fogyasztottak. A kifejlett, röpképes varjak húsa már rágós, így csak fiókák húsa jöhetett szóba. A vetési varjú telepekben költ, így könnyebb volt összeszedni azt a néhány tucat madarat, ami kellett a bográcsba.
A vetési varjú nagy csapatokban portyázik, ismerős, ugye? A dolmányos varjú inkább laza csapatokban jár, vagy magányosan kóborol, ráadásul egyre inkább urbanizálódik. Tegnap is láttam Debrecenben egyet, amelyik egyedül sétálgatott egy forgalmas áruházi parkolóban, egyszer csak megállt és egy kurva nagyot károgott. Ez is mire végzi, ki tudja? - gondoltam.
A dolmányos varjú elszórtan fészkel. A fészek szerkezete hasonló a vetési varjúéhoz, néha abban is fészkel kékvércse. De megfigyelték, hogy a vércse kevésbé sikeresen költ, ha nem telepes helyen fészkel.

Érdekes jelenség, ahogyan az utóbbi évtizedekben a dolmányos egyre inkább behatol a városokba, ott jól alkalmazkodik a körülményekhez, már a fészkelő helyet is ilyen környezetben választja ki. Élvezi a táplálékbőséget és a viszonylag kis fenyegetettséget. Ugyanakkor szívesen fosztja ki a kisebb madarak fészkeit. Határozott, arrogáns, eredményes. Engem Zlatan Ibrahimovicsra emlékeztet.

A lomotolás közben találtam egy remek oldalt, böngésszétek ti is:
  

23 megjegyzés:

Névtelen írta...

"Csalóka télen a nagy, fekete seregek jelenléte, mert ilyenkor a helyi állomány mellett többször akkora mennyiségű varjú érkezik téli vendégnek a jóval zordabb telű lengyel és ukrajnai síkságokról." maradjunk annyiban, hogy télen csak a lengyel/ukrán/orosz sztyeppékről érkezőket látod, mert a mieink levonulnak délre.

egyébként varjúpaprikás jóóó...

Névtelen írta...

ja, bocs 1kutya voltam:)

Andrass9 írta...

A szarkából is lehet paprikást csinálni? Már tele van a hócipőm velük!!!

PO írta...

Természetvédő szakemberektől úgy tudom, hogy a hazai állománynak csak egy része húzódik délebbre, egy részük helyben marad.

PO írta...

Na látod, ilyenről nem hallottam! Pedig nem lenne rossz, ha megennének néhányat, annak fészke is jó a vércséknek. (Igaz, a vércse sikeresebben költ a telepes vetési varjú fészkekben.)

Drachenkopfhändler írta...

És tessék mondani, az alpesi csóka jó pörkűttnek?
Borzalom itt mennyi van! Undok pimasz madár. Most is itt trappolnak a tetőn a fejem fölött. Nyáron visszamennek a hegyekbe, a teraszokra nem lehet tőlük kimenni enni, mert kikapkodják a kaját az emberek kezéből.

PO írta...

Ha azt nézem, hogy a gyerekdal (csicsipcsóka, vakvarjúcska) együtt említi a varnyúfiókával, akkor ehető. Ha az IQ-ját összevetjük a varjúéval, akkor ehető. Ha a táplálkozás jellegét (mindenevő) nézzük, akkor is ehető. Ha a védettségét tekintjük, akkor nem tudom, hogy CH-ban milyen státusza van :-)) Elég gyanús, hogy szerepel a Vörös Listán...
Ha nagyon megkívántad, ott egyél, ha lehet, mert itthon nem. Védett.

Anikó írta...

PO csak annyit szeretnék hozzáírni, hogy a varjú és a kánya az két különböző fajta madár, a kánya ragadozómadár és erdőben él. Nem is hasonlítanak egymásra, formára, színre sem. Ha már hasonlítani kéne akkor az ölyvhöz hasonlít inkább, barnás színű, és nagyobb testű, mint a fekete varjú:-))))

PO írta...

Igazad van - de Wakának is igaza van. Ugyanis Dunántúl nagy részén a varjú népies neve kánya.
Mondok még egyet: a szatmári, beregi vidéken a megenni való, ki nem repült varjúfiókát kiscsókának hívták. Pedig, ugye...
Még egy érdekesség: a vakvarjú név is foglalt. A bakcsó (Nycticorax nycticorax) egyik neve. De hívják vakkányának is :-)))

Drachenkopfhändler írta...

Egye a fene! Csak gondoltam valaki megritkítaná őket...azért hálás lennék. Itt minden védett, lassan már én is az leszek.

süllőcske írta...

A csóka ügyes, erőszakos madár. A kánya íveljen alá!
A varnyú (ahogy felénk mondják) fiataljait mi is főztük gyerekkoromban. És szerettük, különösen a vének csípték.
És volt ürgelakoma is.
Tetszett Waka idézése. Igézése. Akinek van, annak adatik.

PO írta...

Ezzel a Wakával, majd ha megöregszik, leforgatjuk az Utolsó pákász II-t. :-))) Érdemes lesz olyan mozifilm hosszúságúra venni, hogy ezek a tanácselnökök, Ezredesek, meg Józsi bácsik is mind beleférjenek.

Névtelen írta...

A kánya nem feltétlenül él az erdőben, sőt...
A hosszú szárnyai miatt nem annyira alkalmas a fák közti portyázásra mint pl. a héja.

Andrass9 írta...

Arra ne számíts, mert megesznek a korpákok!
Másszóval: ha védetté válsz, akkor már senki sem hoz vissza közénk :(

bélabácsi2 írta...

Nem lesz már pár évtized múlva, aki emlékszik ezekre a figurákra, tanácselnök, ezredes, satöbbi. Nem hiszem, hogy le lehetne hitelesen forgatni akkor egy ilyen filmet már, még ha csak magunknak készül, akkor se.
Csak gondolj bele, mit kezdenek ma már a fiatalok a Rátóti legényanyával, az Egészséges erotikával, de akár Robog az úthenger sorozattal :)

Amúgy gratulálok Waka! Ismét egy nagyszerű, szórakoztató írás, köszi.

bélabácsi2 írta...

Ez a digitális képgyűjtemény, amit linkeltél jó, értelemszerűen a gombákat néztem, csak nekem nagyon hiányzik a magyar név, nem mintha nem tudnám az egyes családokat latinul is, de számomra mindig egy kultúrtörténeti érdekesség hogyan nevezi el egy magyar, egy angol vagy akármelyik más nép az adott fajt.
Kár, hogy erre ott nem adnak sokat.
Például ami magyarul gyűszűvirág angolul "róka kesztyű" ezek nekem érdekesek, ahogy a gomba nevek is.

Névtelen írta...

A házunk előtt fészkelő dolmányos varjúpár nagyon szimpatikus, minden nap megjelennek a diófán, jókat károgva. Viszont a vetési varjak azóta nem járnak be a kertbe télen. Szerintem nem Ibrahimovics (bár a profilja hasonlít), nem bánt más madarakat.
Mitzi von Küche

PO írta...

Az a baj vele, hogy bizony, bánt. Nemcsak a tojásokat, hanem a fiókákat is beilleszti az étrendjébe. Sokoldalúan táplálkozik, na. :-))

PO írta...

Waka, meg Süllőcske kincs. Nem szabad veszendőbe hagyni a tudást, ami a fejükben van. Spirituszba? Fűszeres olajba tegyük őket, vagy sózás, meg füst? :-)) Na, ezt még ráérünk eldönteni.

Névtelen írta...

Ibrahimovics bizony elég agresszív volt a tegnapi Milan-Barca meccsen (én meg Baca-drukker vagyok). A dolmányosokat pedig direkte figyelni fogom, esetleg fotózni is kis iPhone-ommal.(Ezek a képek jók. Sajátok?)
Mitzi von Küche

PO írta...

Az a baj, hogy a varjak nagyon óvatosak, intelligensek, nem fogod tudni őket olyan közel becserkelni, hogy az iPhonnal értékelhető képet készíts róluk. Én nemrég a madáretetőnél függeszkedő harkályt filmeztem az iPhonnal, de még az 5 méter is nagyon nagy távolság.

Ezek nem saját varnyús képek, a neten gereblyéztem őket. Gyakran feltüntetem a forrást is, de most nem tudtam visszakeresni.

süllőcske írta...

Tudjátok-e, hogy a bakcsó(ka) pecázik? Ül a vakvarjú a vízből kiálló tuskón, csőrében légy, vagy más rovar. Ül, gubbaszt, akárcsak én a ladikomban. Nézem a madárkát, mér nem eszi a legyet. Egyszerre csak vízre ejti a legyet. Nem kell neki, gondolom. Erre köpcös haverunk a vízre vág s már nyeli a küszt, meg még egyet, az meg veresszárnyú volt, a mindenit, ez aztán az ügyes pecás! A legyet lehúzta már a vezérküsz, a madár partra ki, rovart fogni.

Andrass9 írta...

Nem illik ilyen soká válaszolni, de ez jó sztori volt!