Tököskánya

Balage, aka Waka így emlékszik vissza arra a 30 évvel ezelőtti májusi szombatra:

Szombat, hajnali fél öt, gyülekeznek a vadászok a park szélén. Gusztálják egymás fegyverét, milyen patront hoztál, Remington, nekem Winchester, olyan a szórása, mint a picsa. Körbejárnak a laposüvegek, vadkörte meg kökény, belement egy fél IFA cukor, így a fűszértes. Befut az Ezredes, krómozott, literes lapos, MIG 29 túlélő kulacs, konyak, terepruhája a libafos különböző árnyalataiban játszik, Tótvázsonyból szereztem, Szpecnáz. Sofőrje áll mögötte, sorállományú őrmester, mint a karácsonyfa, talán még a farkán is lóg egy puska.
Megjön Rozoga is, a folyton civódó asszony elkíséri, már messziről hallik, ahogy szapulja szerencsétlen nyeszlett emberkét. Lelövöm, mondja az Ezredes, nem engedik. Szerencsére a rendőrök sem, be Rozogánét a parkba, közben ugyanis körbezárták a területet, csak engedéllyel. Mindenki türelmetlen már, halomban áll mellettük a csikk, lassan elfogy a nyakolaj. Frakk ezredszer szagol körbe mindent, csóválja csonkolt farkát, jár bele az egész valaga.

Varjú- (errefelé: kánya) irtás lesz. Úgy elszaporodtak, hogy már nem lehetett keresztül menni a parkon anélkül, hogy le ne szarták volna az embert. Ráadásul egy-egy varjúpotty akkora volt, mint egy gombóc fagyi. A tanács felkérte a Vadásztársaságot, ugyan segítsenek már be, ehhez egy tucatnyi válogatott vadász kapott írásos engedélyt, lakott terület közepén, ugyebár, ezért is a rendőri biztosítás.

Eligazítás, csak óvatosan emberek, ugye nem ivott senki, hoztam lőszert, Fiocci, osszátok ki, a madarakat Balage viszi el, kell még valakinek belőle? Nem? OK. A technika egyszerű, egy lövés a sörétessel a varjúfészekbe alulról, a tököskányák meg kipotyognak felül. Az Ezredes ördögi vigyorral előhúz egy csicsás kaukázusi töltényövet, benne házilag töltött patronok. Igor, a szovjet Ezredes adta, valami faszom aknavetőpor van benne, azt mondta magasan szálló libára szokta használni. Rozoga gyorsan elkunyerál kettőt. Céloz felfelé, lő, feljajdul, a puskát elejti, az leesve persze megint elsül, a sőrétek kopognak a vasútállomás tetején. Mindenki megdermed, Rozoga jobb karja tehetetlenül lóg, aszott arcán könny csordul, rendőrök a sápítozó asszonytól kísérve kórházba viszik, kulcscsonttörés. Igyunk egyet az ijedtségre, azt a szart kurva gyorsan tedd el, Igornak meg üzenem, hogy a moszkvai nénikéjével szórakozzon.

A kányákból vigyél Pista bácsinak is, hetek óta rágja a fülemet, aztán a többit holnap megfőzzük, mit vigyek? Pista bácsi örül, sört pattint, pálinkát tölt, este érek haza a Telepre, a fél zsák madarat bevágom a kamra hideg padlójára.

Isti gyerek kellőképpen undok, melyik tizenéves szereti, ha az apja vasárnap elviszi dolgozni? Gyere, segíts megnyúzni, én aztán hozzá nem nyúlok, itt egy kesztyű, csak a fejét kell fognod. A nyakánál eltépem a bőrt, határozott húzással lehántom, nem hántom. Isti fogd erősebben bazmeg, újra, most jó, pár nyisszantás a késsel, combok, szárny, melle le, maradék eldob, metszőollóval szárnya vége, lába, kérem a következőt. Egy óra alatt kész, 4-5 kiló hús, felteszem pörköltnek. Hagymát fonnyasztok zsíron, paprika, nem hoztam, akkor mégis mi a faszomnak írattad velem össze, mi kell? Mégis honnan szerezzek ilyenkor paprikát? T-től a faluból. OK. De akkor hozhatnál esetleg borsot meg fokhagymát is. Megy, hoz.

Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de álltunk már neki úgy főzni, hogy nem volt más alapanyagunk, mint só és víz, és főztünk egy paprikás krumplit.

Isti felhagy a duzzogással, eltűnik a gyepűben, kisvártatva egy fél szatyor szentgyörgygombával jön vissza, aztán fogja a légpuskát, megint felszívódik. Megmosom a gombát, beleaprítom, kerül egy pohár tejföl is, csorog a nyálunk. Isti előkeveredik, vagy 40 pár békacombbal. Rántsd ki, ugyan mivel panírozzak, jó lesz így is, lisztbe forgatom, az azért még van, kisütöm, durrog, köpi a zsírt, csupa hólyag leszek, a gáz körül iszamos a járólap.

Kész a kaja, megjelennek az éhenkórászok, a Nagy Autószerviz főnökei, minden vasárnap itt lógatnak a patakon. Béci bácsi, a Közlekedési Vállalattól – aki hétvégenként elindul valamelyik ismerőshöz és ott hiénázik – amikor meghallja, kánya meg béka, falfehéren kifordul a házból, kavicsot szórva elsöpör. Egy óra múlva a lábos tisztára törölgetve, Isti már befalta a combokat, ahogy kisült, Pötyi a csontokon morog. Metaxa, somlai, kezdetét veszi a hosszú délután.

 * * * 

Waka történetében vetési varjú (Corvus frugilegus) fiókákat ettek. A vetési varjú állománya a 80-as, 90-es években erősen megfogyatkozott, így 2001 óta védett. 

Csalóka télen a nagy, fekete seregek jelenléte, mert ilyenkor a helyi állomány mellett többször akkora mennyiségű varjú érkezik téli vendégnek a jóval zordabb telű lengyel és ukrajnai síkságokról. Az elhagyott fészkét szívesen használják olyan fészekparaziták, mint a kékvércse, vagy a kabasólyom.

Ha valaki nagyon megkívánta a varjúpaprikást, esetleg a dolmányos varjúval (Corvus cornix) még kipróbálhatja. Ez a faj nem szerepel a vörös listán, hazánkban nem védett.

A két varjúfélének az életmódja, táplálkozása nagyon hasonló, de régebben inkább vetési varjút fogyasztottak. A kifejlett, röpképes varjak húsa már rágós, így csak fiókák húsa jöhetett szóba. A vetési varjú telepekben költ, így könnyebb volt összeszedni azt a néhány tucat madarat, ami kellett a bográcsba.

A vetési varjú nagy csapatokban portyázik, ismerős, ugye? A dolmányos varjú inkább laza csapatokban jár, vagy magányosan kóborol, ráadásul egyre inkább urbanizálódik. Tegnap is láttam Debrecenben egyet, amelyik egyedül sétálgatott egy forgalmas áruházi parkolóban, egyszer csak megállt és egy kurva nagyot károgott. Ez is mire végzi, ki tudja? - gondoltam.

A dolmányos varjú elszórtan fészkel. A fészek szerkezete hasonló a vetési varjúéhoz, néha abban is fészkel kékvércse. De megfigyelték, hogy a vércse kevésbé sikeresen költ, ha nem telepes helyen fészkel.

Érdekes jelenség, ahogyan az utóbbi évtizedekben a dolmányos egyre inkább behatol a városokba, ott jól alkalmazkodik a körülményekhez, már a fészkelő helyet is ilyen környezetben választja ki. Élvezi a táplálékbőséget és a viszonylag kis fenyegetettséget. Ugyanakkor szívesen fosztja ki a kisebb madarak fészkeit. Határozott, arrogáns, eredményes. Engem Zlatan Ibrahimovicsra emlékeztet.

A lomotolás közben találtam egy remek oldalt, böngésszétek ti is:

  

The Carpathian Basin