Füstölt halból saláta

by Süllőcske

Blogtalálkozóra  mit is vihetnék szűkebb hazámban kapott „halügyminiszter”  becenevem tudatában? Hal legyen, de ne nézzen félelmetesen  Remy szeme közé, ne legyen tűpárna, Főnököm nyugodtan falatozzon belőle.  Ne legyen kihűlt, olajban úszó panírja, nyúlós bőre, égett részei, zsíros hasaalja.  Szép legyen, vidám, és könnyű. Ízes, tartalmas, de nem kiütős. Blogtalira való névjegykártyám.

Ezt a kártyát kevertük PO barátommal, fotóhiány miatt otthon rekonstruáltam a debreceni készítést.

Éjjel füstöltünk hordozható, német típusú, igen gazdaságos, kényelmes forrófüstölőmben. Denaturált szeszes Bunsen-égőkkel megy, doboza aljába kerül a  fűszerekkel kevert faforgácskeverékem. Tölgy, bükk, éger van benne, ezenkívül boróka, szegfűbors, koriander.

Ezt igen jónak tapasztaltam halakhoz, különösen, ha kaporral esszük a halat. De lehet sokféle füstölőanyag, a puszta éger is kiváló.

A váradi pisztrángokat, egy tengeri pisztrángfilét, egy királydurbincsot indulás előtt besóztam, mégpedig szárazon. Sokan ajánlják az 5-10 százalékos sólét de higgyétek el, jobb a száraz sózás. A vastaghúsra többet szórjunk.

A hűtőtáskában szépen elvoltak az úton, este bekerültek a csepegtető tálca fölé, a dupla rácsra.

Lángot alá, 15-20 perc, kész.  Pihentetés, kihűtés, jöhet a bontás. A  háton bevágott kabát egy mozdulattal lejön, feltárul a gyönyörű pisztránghús.

Tudjátok, mi a titka az ilyesféle ételnek?  Finoman kell csinálni, könnyű kézzel, borotvaéles késsel, mint egy japán szusiséf. A halat tisztelettel kezelve, nem törve, zúzva, különben fáradt ízű massza lesz belőle, nem szaftos halsaláta.

Szóval, bontjuk,”lapozzuk”, kikapkodjuk az izomlamellák közül a pisztráng egyszerű szálkáit, a tiszta húsgerezdeket  tálba tesszük. Egy kimagozott fürtös uborkát csíkokra, majd finom kockákra vágunk. Hámozott, jó ízű paradicsomot, egy kisebb, ifjú lilahagymát (legjobb a zsenge salotta), egy sült kaliforniait  szintén  összevágunk. 

Na most a kapor. Az nemesít.  Nemes anyagot igazol, igen, ez csucsu, mondja. De kaporral takarózni egy hamis ételnek se lehet, mert lelepleződik. A kapor, az minőségellenőr, turbó.

Tehát belevágjuk az illatos szálakat, keverünk. De nem ám bicepszből, sztárséf módra, hanem két evőpálcikával, szelíden, óvatosan. És kész.

Most már csak az a kérdés, hogyan lehet ezt megenni. 1Kutyánál  Imre remek tönkölykenyerére kentük, de jó fehérkenyéren, bagetten, ez esetben pirítjuk, vajazzuk az alátétet. Ezután számításba jöhet az arab kenyérbe töltés, még izgalmasabb a tépett kenyérdarabbal, tálból való kicsípés, én ez utóbbit díjazom. Ilyenkor középre tesszük a tálat, és mindenki  keze ügyébe 2-3 arab, vagy indiai kenyeret teszünk. Így egész este elvan a társaság, jól is lakik, aki akar. 

Ízelítőnek is jó, de ha elkészül, inkább mennyiséget  készítsünk, meg nem fog maradni, nagyon kívánja az ember.

Végezetül: Ebben az ételben látszólag nincs semmi különleges, egyszerű tételekre épül, gerince a szaftos, forrón füstölt hal, a zöldségek frissítő szerepben vannak, el is hagyható némelyik. A paprika szerintem nagyon fontos, a kaprot  pedig könyörgöm, védjük meg, ne engedjük  el, az étel tetejére szórjunk még plusz szálakat is!

* * *

Ez volt a Pásztortűz blog 100. posztja.