Előléptettem

by PO

A címlapfotót majd később elmagyarázom.

Képzeljük el, ahogy 1525 februárjának egyik estéjén néhány lovas poroszkált Pavia közelében. Egyszer csak észrevettek egy tanyát, megálltak és az egyik lovas bekopogott.

- Jó estét öreganyám!

- Jó estét! Szerencséd, hogy...!

- Hadd mutatkozzam be, Valoá Lajos vagyok... Uralkodó.

- Uralkodó???

- Öööö... király. Innen a szomszédból.

- Tyű, felség, megtisztel bennünket, de minek köszönhetem ezt a váratlan látogatást?

- Volt egy kis elintézni valóm, itt, a közelben.

- Legalább szerencsével jártak?

- ...hmmm... nem mondanám!

- Nem jártak szerencsével?

- Hát, tout est perdu, fors l'honneur!

- Ez nem öröm, felség! Ellenben ez a mondata nagyon frappáns volt, biztosan sokáig fogja idézni a hálás utókor!

- Remélem. Miként azt is, hogy majdan, amikor a szöuli focivébé nyitómeccsén a címvédő hazám fiai kapnak egy méretes zakót Szenegáltól, akkor is eszükbe jut majd.

- Bízzunk benne, felség. Aztán megéhezett-e?

- Mondhatom, farkaséhes vagyok.

- Szegények vagyunk, de nem fog felséged éhen halni. Épp itt, a Cascina Repentitán, mekkora szégyen lenne ez nekünk!

Az öreganyó elővett egy levesestányért, dobott bele egy darab szikkadt kenyeret, erre ütött egy tojást.

Odahúzta a tűzhelyen lévő fazekat és szedett rá néhány kanál lobogó, forró húslevest.

Előkapott egy kis parmezánt és megszórta a gőzölgő levest.

(Bizonyára) fogta a kis kézi őrlőt és porított rá egy kis füstölt paprikát:

Az öreganyó odatette a király elé a tányért és elégedetten nézte, amint a megfáradt uralkodó mind egy cseppig bekanalazza a hirtelen költött levest.

Nemcsak a történetet, ezt a levest is megőrizte az emlékezet, a neve Zuppa Pavese. Hogy aztán a krónikás jegyezte fel, vagy Lajos említette meg az anyukájához írott levelében, a két éves spanyolországi fogság alatt, nem tudom. De azt is könnyen elképzelem, hogy az olaszok jó marketing érzéke tette halhatatlanná ezt a kis szerény kulináris emléket.

A Cascina Repentita ma

Tavaly ősszel a Blogkocsmában Andrass írt erről a levesről. Azóta én is beleszerettem, képes vagyok csak azért húslevest főzni, hogy másnap legyen egy kis páviai leves. Persze először a húst és a zöldségeket tüntetjük el és másnap jő a kedvenc! A legjobban marhahúslevessel szeretem.

A címlapfotónkat akkortájt készítettem, egy fézbúkos szösszenet lett belőle. Szóval ilyen egyszerűen is kerülhet finomság a tányérunkba.

Ma kezdődött a 40 napos nagyböjt. A Pásztortűz szerzői természetesen megtartják a böjtöt, sanyargatják a testüket, de nem kell ezért sajnálni bennünket. Írunk majd böjti ételekről, sásákról, csírákról, de még halakról is!