Fűben, fában...

by PO

Jöjjön egy találós kérdés! Mi van a pohárban, ha nem víz?

Segítek: víztiszta, szagtalan folyadék. Fagyáspontja 0 °C körül van. Kémhatása kissé savas, pH-értéke 6,3. A sótartalma a debreceni csapvízénél alacsonyabb, vezetőképessége 0,45 mS/cm.

Szűkítsük a kört: nem mérgező, sőt! Igen előnyös élettani hatásokat tulajdonítanak neki. Íze kissé édes, enyhén fanyar aromával.

Ha a származási helyét is felfedem, vége a játéknak. Ez bizony a nyírfa leve!  Az ember ősidők óta él azzal, hogy tavasszal, a rügyfakadás előtt, az intenzív nedvkeringés megindulása után megcsapol néhány olyan fát, amelynek a nedve enyhén édes és azzal oltja a szomját. A nyírfalé ivásának szokása nagyjából a nyírfa (Betula pendula) elterjedési területével azonos. 

A magyar nyelvben sokféle névvel illetik ezt a nedűt. Mondják rá, hogy nyírvíz, nyírlé, boza (ez mást is jelenthet), nyirics, csiger, virics. Ez utóbbi azért is érdekes, mert a jó palócok és a székelyek egyaránt ezzel a névvel illetik - pedig szomszédhatás kizárva. Sőt, a viricselés magát a fa megcsapolását is jelenti.

A fa levét úgy nyerték ki, hogy bodzafából faragtak egy kis csövecskét, azt pedig 1-2 ujjnyi mélyen beeresztették a fa törzsébe. A kicsepegő levet edényekbe, tömlőkbe felfogták.  Így, ezzel a módszerrel egy nap alatt akár 20 liter virics is csapolható. Én nem akartam a fa törzsén sebet ejteni, emellett kevesebb lével is beérem, így egy kíméletesebb módszert választottam. Egy alsó helyzetű, lehajló, ujjnyi vastag ágat visszametszettem, majd kötöttem rá egy PET-palackot. Egy nap alatt tele lett. Így ni:

A nyírvíz komplex szerves savakat, ásványi anyagokat tartalmaz. Régen vesebántalmak, tüdőbaj ellen, ízületi fájdalmak enyhítésére tartották hatásosnak. Vértisztító hatású. 

A mai természetgyógyász irányvonal energetizáló, immunrendszert erősítő, nyirokrendszert tisztító hatását hangsúlyozza. Minden arra mutat, hogy a tavaszi tisztító kúrákban, böjtök során hasznosan alkalmazható.

Bővebb olvasnivalók  itt, ott, amott.

Nemcsak a nyírfa levét itták, hasonlóan ízletesnek tartották a juhar (jávor), cserfa és a szilfa nedveit is.  Ezek mindegyike tartalmaz egy kevés cukrot, így a régi időkben különösen kedvelték. Errefelé juharfát könnyebben találok, így még ezen a tavaszon megpróbálkozom annak a csapolásával is. Sőt, ha több nyírvíz gyűlik össze, akkor az erjesztéssel is teszek egy próbát. Mivel a nyírvíz források jó 2 hét múlva elapadnak, így próbálok gondoskodni áprilisra is.

Vannak elszánt emberek, akik a nyírvizet forralással besűrítik, bizony mondom néktek, egy kis kanálnyi nyírfacukor az ő jutalmuk! A jó finnek is így élnek vele. A nyírfacukorról mostanában ódákat zengenek, talán még a Fogorvosok Világszövetsége is melegen ajánlja, olvassatok utána.
Különben a besűrítés más célokat is szolgálhat. A derék székelyek ún. viricsfőző házakban végezték el a műveletet. A magasabb cukortartalmú léből magasabb alkoholtartalmú üdítőitalt készíthettek. Itt van benne az okosság...

A juharfa levéből szintén sűrítéssel készül a juharszirup. Ezek persze nem a nálunk előforduló, vadon termő alakok, hanem cukortartalomra nemesített fajták. A kanadaiak imádják, nem beszélve az amerikaiakról.

És végezetül még egy ajánlott olvasmány: 

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin: Rákosztály