2013. május 19., vasárnap

A Százötvenedik

Nyájas olvasóink! Köszönjük a figyelmeteket, ami az eddigi száznegyvenkilenc poszton és majd' három éven át kísérte a blogot. Hálás vagyok a kritikáért, a segítő szándékú észrevételekért is. 
A mérleg úgy alakult, hogy a posztok zömét én keltettem életre, emellett Süllőcske és Waka jegyzi a legtöbb írást. De a százötvenben Gerdának, Babette-nek, Mitzinek és Andrassnak is van egy-két téglája. Köszönöm nekik is a lelkesedést, nélkülük kevesebb lenne ez a blog.
A százötvenedik, ünnepi poszt témája nem egy csúcsgasztronómia felé kacsintó étek, hanem egy olyan szabadtűzi élmény, amely jól kifejezi a blog szellemiségét, a múltba tekint és értéket, ősi tudást ment át a mai embernek. /PO/


Kőre leppencs
by Süllőcske
Erdélyország. Ismét itt leltünk  régies élelemkészítési módokra.
Olvasmányaim megelőzték a gyakorlati megvalósítást, aminek Szentegyházán szerét ejthettük.
Ezek a székely étkek szabadban, patakparton, esztena udvarának gógján készültek a múltban, s mivel élőben részese lehettem a rekonstrukciónak, a jövőben is fognak.

Ajánlom szeretettel a szabadtűzi főzés és a természet szerelmeseinek.

Van énnekem egy jóbarátom, nevezett Mihály Pista. Geográfus és természetvédelmi szakember, barlangász, hegyen-völgyön járó, festőművész, miegymás. De ami a legfontosabb, olyan elvetemült, mint én. De inkább jobban.
Mondom néki: Pistám, süssünk kövön! Erre ő: halat is, kenyeret is! Ennyiben maradtunk. Hamar kerítettünk egy jó nagy andezitlapot, megraktuk a gócot az udvaron.
Igen, kedves olvasó, kenyeret lehet kövön is sütni. Lepénykenyeret, aminek kőre leppencs a neve. Az ilyen lapos kenyeret, még ha kemencében sütik is, kövönsültnek nevezik arrafelé.
A hal pedig az „aranypisztráng”, a füstönsült, csak sóval ízesített,  csodásan ízletes, szaftos csemege lesz.
A tűz ég a gógon, gyűlik a parázs, izzik a kő. A  kőlapon megmaradt parazsat a halfüstölő részbe húzzuk, a követ lombbal leseperjük.

Előzőleg  vadkömény gyűjtésen voltunk Pistivel és asszonyainkkal. Ezzel fűszerszámozzuk a lányok által készített kenyértésztát.


Lepénnyé sirítjük, mehet a kőre, szépen süldögél.


Pisztráng a rácsra, parázs fölött melegszik.


De mi menjen fölé, füstfogónak? Ez fontos, mert ennél a módszernél nem főzzük a forró füstben-gőzben a halat, hanem „húzós” füstben sütjük.Egykettőre készít a csapat egy lombsüveget, amely éppen kellőképpen fogja vissza a füstöt.


A parázsra vizezett bükkforgács és boróka kerül, ezen ízesedik a pataki hal. Tíz perc után ellenőrzés: Puhul, sárgul, kezd elválni a bőr a hústól. Meg is fordítjuk. Mehet tovább.


Közben a kőre leppencsek is elkészülnek. A lányok a beköszöntő estében a kiskonyhában terítenek.                                            


A hal akkor van kész, ha gyengéden aranyos bronzszínű, bőre megráncosodik. Ez jó fél óra füstölődés után bekövetkezik. Tálaljuk a vacsorát. A halat levélen, tormamártással, salátával, kőre leppenccsel.


Hogy jó volt-e? Azt én meg nem mondhatom. Hiábavalóság szavakat keresgélni, nincs is tán olyan, ami a  Fellegajtó kinyílását ábrázolni tudná.  

8 megjegyzés:

anica inkognitóban írta...

Nagyon megkóstolnám :)
Boldog százötvenediket! :D

PO írta...

Köszönjük, Anygyalka ;)

Mitzi von Küche írta...

Gratulálok! A kerek szám nagyon méltó posztot kapott.

Adél írta...

De szép teríték!!

Erdokóstoló írta...

Ezt megtanulnám, kipróbálnám! No és még vadkömény is!! Igazán irigykedem!
Nekem hasznos, tanulságos. Köszönöm!

süllőcske írta...

Kedves Imre! E kerek szám kis ünnepén szeretettel köszöntelek, csakúgy mint a Pásztortűz mellé telepedett olvasókat.
Köszönöm, hogy éppen most vendégposztolhattam.
Kívánok további alkotóerőt, izgalmas témákat, bográcsodba pedig szép, tiszta étkeket!

Andrass9 írta...

További sok-sok sikert a szabadtéri ételkészítéshez!
Süllőcske ünnepi posztja tökéletes példája annak, amit megcéloztál:
A kövön sütés, amihez sikerül egy szép lapos követ találni.
A halfüstölés, aminek füstterelője zseniálisan begyűjtött tormalevelekből (ha jól sejtem) van elkészítve.
Jó étvágyat hozzá!

1kutya írta...

Grat!

Az étek meg méltó süllőcskéhez!